Ribeiro (José Silvestre tanácsos)

Több mint egy évszázadot felölelő időszakban José Silvestre Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) volt e kerület (distrito) legkiválóbb polgári kormányzója (governador civil). Neki köszönhette e vidék a legtöbb jelentős szolgálatot és a legnemesebb, legőszintébb jócselekedeteket. Ez szinte axiomatikus igazság, amelyet bizonyítani sem kell.

1807. december 31-én született Idanha-a-Novában. Jogi tanulmányainak befejezése után belépett a felszabadító hadseregbe. A háború végeztével egymást követően főtitkár, polgári kormányzó, képviselő, főrendiházi tag (par do reino), miniszter és államtanácsos volt; emellett számos fontos közszolgálati megbízatást látott el. Ritka műveltségű ember volt, korának egyik legtermékenyebb és legtudósabb írója, aki tekintélyes irodalmi életművet hagyott hátra.

António José de Ávila, a későbbi Ávila és Bolama hercege 1846. szeptember 12-én királyi biztosként érkezett Madeirára José Silvestre Ribeiro társaságában. Azért jöttek, hogy kivizsgálják a szigeten dr. Roberto Kalley kálvinista hittérítése miatt történteket. Silvestre Ribeirót ekkor már kinevezték a kerület polgári kormányzójává, de kinevezése csak azután vált ismertté, hogy António José de Ávila menesztette a kormányzót és Funchal városának községi adminisztrátorát (administrador do concelho, a kormány képviselője), valamint meghozott más, nélkülözhetetlennek ítélt közigazgatási intézkedéseket.

Még röviden sem tudjuk felsorolni mindazt, amit José Silvestre Ribeiro itt-tartózkodása alatt tett. Mégis meg kell említenünk, ha csak futólag is, a menedékház megalapítását; az 1847-es súlyos éhínség leküzdésére hozott gyors és hathatós intézkedéseit; a Mezőgazdasági Társaság létrehozását; a Ponte Monumental (’monumentális híd’) megépítését; a közvilágítás bevezetését; a madeirai ipar kiállítását; egy természettudományi múzeum megszervezését; számos elemi iskola alapítását; az erdők újratelepítését és megóvását szolgáló rendkívül fontos intézkedéseit; az utak és csaknem valamennyi állami épület – köztük a templomok többsége – jelentős felújítását; a jótékonysági intézmények igazgatásával, a községi adókkal, a temetőkkel, a lelencekkel, a tanácsi bevételekkel stb. kapcsolatos hasznos és szigorú intézkedéseit; azt, ahogyan a parlamentben védte Madeira érdekeit; a közmunkák nagyarányú fejlesztését; a levadák építésének, különösen a Levada do Rabaçalénak adott jelentős lendületet; valamint menedékházak építését a hegyekben és a hegygerinceken. Nem volt olyan közösségi szükséglet, amelyet ne igyekezett volna kielégíteni, sem a közigazgatásnak olyan területe, amelyre ne terjedt volna ki eredményes kezdeményezőkészsége és fáradhatatlan tevékenysége. Messzire, nagyon messzire vezetne, ha a részletekbe is belemennénk: ezek nem férnek bele e cikk szűk kereteibe, amely nem lehet hosszú.

Silvestre Ribeiro Madeira képviselője volt a parlamentben az 1848–1851-es, az 1853–1856-os és az 1857–1858-as törvényhozási ülésszakok idején.

A madeiraiak hálából azokért a rendkívüli, eléggé soha nem méltatható szolgálatokért, amelyeket José Silvestre Ribeiro a szigetcsoportnak tett, elhatározták, hogy ajándékot adnak neki. Olyan tárgyat választottak, amely emlékezteti őt a lakosok hálájára és az itt töltött időre. A közadakozásból megvásárolt ajándék egy gazdagon díszített arany nyaklánc volt. Főként tizenhét kis pajzsból állt, amelyek mindegyike kormányzói működésének egy-egy kiemelkedő tettét ábrázolta. Egy érem függött rajta: az ajánlás mellett Vergilius verseiből vett latin feliratot viselt: Semper honos, nomenque tuum, laudesque manebunt. A remekmű rajzait és mintáit a kiváló madeirai művész, Vicente Gomes da Silva készítette, aki néhány évvel ezelőtt hunyt el (1921). Az emlékünnepélyes átadásakor a brit kolónia kereskedői egy kifejezetten Londonban készített ezüsttálat ajándékoztak Silvestre Ribeirónak, amelybe angol nyelvű ajánlást véstek.

Mint ismeretes, José Silvestre Ribeiro Angra do Heroísmo kerületének polgári kormányzója volt. Kormányzása idején heves földrengés romhalmazzá változtatta Praia da Vitória mezővárosát (vila). Silvestre Ribeiro rövid idő alatt új települést emelt a romokból. Tettéről ékesen tanúskodik a mezőváros központjában ma is álló emlékmű, dicsőségének maradandó emlékoszlopa (padrão).

Angra városi tanácsa (Câmara Municipal) gazdagon díszített, aranymarkolatú dísztőrt ajándékozott Silvestre Ribeirónak, amely valóságos művészeti kincs. A jótékony kormányzó ezt a dísztőrt Funchal városi tanácsára hagyta, ahol ma is őrzik; a madeiraiaktól kapott nyakláncot pedig Angra do Heroísmo városi tanácsára, ahol szintén gondosan őrzik.

1907. december 31-én Terceira szigete ünnepélyes és jelentős megemlékezésekkel fejezte ki megbecsülését és háláját Silvestre Ribeiro születésének századik évfordulóján, tisztelegve a nagyra becsült kiváló férfi emléke előtt. Az ünnepségekhez irodalmi kiadványok is kapcsolódtak. E sorok írója a régi Heraldo da Madeira (’Madeirai Hírnök’) lapban megjelent cikkeiben felvetette, hogy Madeira is csatlakozzon a megemlékezésekhez. A felhívásra azonban senki sem mozdult, a polgári kormányzótól a legtávolabbi falusi községi tanácsig…

José Silvestre Ribeiro nevére nálunk még mindig sokan emlékeznek. Vitathatatlanul őt tartják a Madeira-szigetcsoport valaha volt legkiválóbb és legtöbb jót tevő kormányzójának. Funchalban José Silvestre Ribeiro áldott emlékét csupán az ő nevét viselő városi út őrzi. Ezt többnyire egyszerűen Rua do Conselheirónak (Tanácsos utca) nevezik, és a nagyközönség azt sem tudja, hogy elnevezésével az egykori kormányzó előtt tisztelegtek. Valamit még meg lehetne tenni, amint azt a sajtó már javasolta: az Asilo da Mendicidade menhelyet az alapítójáról kellene elnevezni. Aki részletesebben szeretné megismerni a funchali kerületben végzett kormányzói munkáját, olvassa el az Uma Época Administrativa na Madeira e Porto Santo című, 3 vaskos kötetből álló művet, valamint a Colecção de Documentos relativos à crise da fome por que passaram as ilhas da Madeira e Porto Santo no ano de 1847, a Colecção de Documentos relativos ao Asilo da Mendicidade do Funchal, a Colecção de Documentos relativos á construção da Ponte do Ribeiro Seco és a Brevíssima resenha de alguns serviços que no distrito do Funchal tem prestado o conselheiro José Silvestre Ribeiro című munkákat.

Egy rendkívül fájdalmas, de említésre méltó részlet: José Silvestre Ribeiro ezen a vidéken élte át élete egyik leggyötrelmesebb időszakát. Elveszítette egyetlen fiát, aki szerencsétlen körülmények között a São Lourenço-palota (’Szent Lőrinc’) kertjének víztároló medencéjében (öntözéshez) lelte halálát.

Silvestre Ribeiro 1852. november 27-én távozott Madeiráról, és 1891. március 9-én halt meg Lisszabonban.