Karanténkórház

a funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) 1816. július 1-jei ülésén felolvasták a kormányzó és főkapitány miniszteri rendeletét (portaria), amely elrendelte, hogy a város és község (concelho) vagyonából építsenek karanténkórházat (lazareto). Ugyanazon év július 11-i ülésén az említett hatóság levelét olvasták fel, amely felvetette, hogy az intézmény felépítéséhez szükséges pénzt adománygyűjtéssel is elő lehetne teremteni.

Az utasítások ellenére, és noha a tanács 1816. július 8-án a régenshercegtől kérte a karanténkórház építéséhez szükséges összeg kölcsönzését, az épület nem készült el. A kormányzó nem sokkal később elrendelte, hogy a gyanús kikötőhelyekről érkező hajók Praia Formosa (’szép strand’) előtt vessenek horgonyt. Utasaiknak az Engenhoca (’kis malom’) nevű házban kellett karanténban maradniuk; ez a ház valószínűleg az említett településrészen (sítio) vagy annak közvetlen közelében állt.

1800. december 2-án a városi tanács elrendelte, hogy két, egészségügyi bizonyítvány nélkül Funchal kikötőhelyére érkezett hajó 2 órán belül szedje fel a horgonyt. A fedélzetükön tartózkodó őröket Praia Formosánál partra kellett tenni, ott le kellett vetkőztetni őket, és „több mint 6 alkalommal vízbe meríteni”. Ezután 40 napig karanténban kellett maradniuk, szem előtt lévő őrszem felügyelete alatt.

1848-ban, amikor José Silvestre Ribeiro volt Madeira polgári kormányzója (governador civil), karanténkórházat létesítettek a brit alattvaló, Henrique Veitch tulajdonában álló Quinta do Gorgulhón (’zsizsik-birtok’). Az O Madeirense (’A Madeirai’) című lap ugyanazon év november 11-i számában közölte az intézmény szabályzatát.

A karanténkórházat 1851-ben a Quinta do Gorgulhóból átköltöztették azokba az épületekbe, amelyeket José Silvestre Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) építtetett az Államkincstár (Fazenda Nacional) tulajdonában álló területen, a Ribeira de Gonçalo Aires (’Gonçalo Aires patakja’) torkolatánál. Később ugyanitt emelték a mai karanténkórház épületeit; a munkálatok 1866. április 22-én kezdődtek és 1874-ben fejeződtek be. 1857-ben tűz pusztította el a José Silvestre Ribeiro által építtetett karanténkórház egyik melléképületét.

A Ribeira de Gonçalo Aires torkolatánál álló épületek megépítésekor figyelmen kívül hagytak bizonyos domborzati követelményeket, amelyeket számításba kellett volna venni. Emiatt az épületeket nem használták általános karanténkórházként, bár elismerték, hogy megfigyelő karanténkórházként minden hátrány nélkül szolgálhatnak. 1874-ben a kormány megbízásából Craveiro és Pereira doktor Madeirára érkezett, hogy megvizsgálja a karanténkórház épületét. Érdekes megjegyezni, hogy éppen azok, akik közreműködtek az intézmény felépítésében a Ribeira de Gonçalo Aires torkolatánál, elsőként közölték az orvosokkal: az épület nem felel meg annak a célnak, amelyre tervezték és megépítették.

A karanténkórház épületében 1904-ben agyhártyagyulladásban, 1905-ben bubópestisben, 1907-ben himlőben, 1910-ben és 1911-ben pedig kolerában megbetegedett embereket kezeltek. 1897-ben felmerült, hogy ugyanebben az épületben elmebetegek számára alakítsanak ki kórtermet. Ugyanebben az évben a funchali városi tanács megpróbálta oda áthelyezni a bírósági kerület (comarca) börtönét, de ezt nem tudta megvalósítani, mert a kormány nem tett eleget a hozzá intézett kérésnek.

1919-ben 280 politikai foglyot tartottak fogva a karanténkórházban. A foglyok részt vettek az ugyanabban az évben Portugáliában lezajlott monarchista felkelésben.

A Lazareto de Gonçalo Aires (’Gonçalo Aires-i vesztegzár-kórház’) élére 1889-ben igazgatót és orvost, 1890-ben pedig felügyelőt neveztek ki. Ezeket az alkalmazottakat a kormány az 1868. december 3-i törvényerejű rendelet 59. cikke alapján vette fel. A 1901. december 24-i egészségügyi szabályzat kiadása után már nem teljesítettek szolgálatot a karanténkórházban, mert a szabályzat az intézményt megfigyelőállomássá alakította át.