Nery da Silva (Vicente kanonok)

A 18. század utolsó negyedében született, és 1860. április 3-án halt meg ebben a városban.

1815 körül szentelték pappá. Miután a szigeten több egyházközségi tisztséget is betöltött, kinevezték a funchali székesegyház (Sé do Funchal) kanonokává. Rendkívüli tehetségű és ritka műveltségű ember volt. Ezek az adottságai újságíróként és több röpirat szerzőjeként, valamint szónokként, tanárként és más tisztségeiben is megmutatkoztak.

Egyházi szónokként rendkívüli hírnévre tett szert nemcsak Madeirán, hanem a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) szárazföldi részén is. Ezt részben ritka, magával ragadó ékesszólásának köszönhette, de főként annak a szabadságnak, amellyel a szószékről ostorozta a kormányzók önkényeskedéseit és a hatóságok túlkapásait. Még saját egyházi elöljárói valós vagy vélt túlkapásait sem kímélte. A szószék olykor politikai emelvényül szolgált számára: onnan támadta ellenfeleit és azokat, akiket ellenségeinek vagy üldözőinek tartott. Beszédeiben a nyelvi szépség és a sodró erejű ékesszólás mellett nemritkán rosszindulatú célzások, ellenséges támadások, sőt a hallgatóság soraiban ülő tekintélyes személyeknek szánt sértések és gyalázkodások is helyet kaptak. Egyszer a Carmo (’Kármel’) templomban hevesen támadta José Silvestre Ribeiro kormányzót, aki jelen volt, és a megyés főpásztor mellett ült. Más alkalommal, a székesegyházban (Sé Catedral), az egyházi hatóság még beszéde befejezése előtt leparancsolta a szószékről, és eltiltotta a prédikálástól. Kortársai szerint ezek a nyelvi túlkapások Nery kanonok ellen fordították a kirohanásaival érintetteket, akik olykor üldözték is. Ám a szókimondás és a bátorság, amellyel beszélt, a szószékről mennydörgő támadásainak szónoki ereje, valamint beszédének szépsége és gondolatgazdag megformálása enyhítette tévedéseinek és túlzásainak hatását. Sok lelkes védelmezője volt, akik megbocsátották tüzes és támadó ékesszólásának illetlen megnyilvánulásait.

A dr. Rodrigues de Azevedo által említett röpiratok megvannak a birtokunkban. A többiről nincs tudomásunk; bizonyára rendkívül ritkák. Az általunk ismert művekből könnyen megállapítható, hogy a röpiratíró nem maradt el a szónok mögött. Nery kanonok José Agostinho de Macedo kortársa volt, és feltételezhető, hogy a Besta Esfolada és a Tripa virada jelentős hatást gyakorolt földink gondolkodására. Nehéz megérteni, hogyan írhatta ugyanaz a toll, amely a nevezetes oriente című költeményt és annyi más csodálatra méltó művet alkotott, azokat a gyűlöletes gúnyiratokat is. A körülmények különbségét figyelembe véve ugyanez mondható el Vicente Nery da Silva kanonokról. Vitathatatlan szellemi képességű ember volt, ám heves és lobbanékony természetének engedve olyasmiket mondott és írt, amelyek nem vetnek jó fényt jellemére, noha szigorú erkölcsű pap volt, ahogyan dr. Álvaro de Azevedo nevezte.

Vicente Nery a liberális eszmék lelkes híve volt. Emiatt az 1828-ban a szigetre érkező rendkívüli bírói bizottság (alçada) üldözte: letartóztatták, Lisszabonba küldték, és ott egy ideig fogva tartották.