Különleges bíróságok

A többnyire politikai jellegű rendkívüli események, amelyeket a fennálló törvények vagy intézmények elleni támadásnak tekintettek, különleges bíróságok felállításához vezettek. Ezek olykor szabad mérlegelésen alapuló jogkörrel felruházva szigorú vizsgálatokat folytattak, és ott hozták meg ítéleteiket, ahol a visszaélések vagy a vád tárgyát képező cselekmények történtek. Madeirára többször érkeztek ilyen alkalmi, ám félelmetes bíróságok; máskor csupán a szokásosnál szélesebb jogkörű bírákat küldtek. Az volt a feladatuk, hogy kivizsgálják és elbírálják azokat a bűncselekményeket vagy eseményeket, amelyeket a központi hatalom hatékonyabb és példát mutató büntetésre méltónak tartott. A „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) említést tesz néhány ilyen különleges bíróságról, valamint több bíráról, aki rendkívüli felhatalmazással érkezett ide bizonyos ügyek elbírálására. Erről már az „Administração Judicial” című szócikkben is szóltunk.

Úgy tűnik, hogy a Fülöpök uralmáig (a spanyol Habsburgok uralma Portugália felett, 1580–1640) e bírák működési köre nem volt ennyire tág, és hatalmuk sem volt ilyen korlátlan. Gátolták őket a donatáriusok rendkívüli, szinte uralkodói előjogai és kiváltságai. A donatáriusok sokszor zsarnoki módon avatkoztak be munkájukba, erőszakkal és zaklatással korlátozva a különleges bíróságok joghatóságát. Igaz, mint már jeleztük, a királyi hatalom és más körülmények fokozatosan és jelentősen csökkentették a donatárius kapitányok hatalmát. A hagyományos szokások, a régi kiváltságok és talán még inkább a központi kormányzat távolsága azonban kedveztek az időről időre megnyilvánuló hatalmi visszaéléseknek.

Röviden beszámolunk néhány különleges bíróságról, illetve azonos jogkörrel felruházott bíróról, akik a spanyol uralom kezdetétől fogva érkeztek erre a szigetcsoportra. Különösen az 1823-ban és 1828-ban itt működő baljós különleges bíróságoknál időzünk el: ezek követték el a legsúlyosabb zaklatásokat és a leginkább megbocsáthatatlan megtorlásokat.

João Leitão főtörvényszéki bíró (desembargador) (lásd ott), Madeira első kormányzója a Fülöpök uralma alatt, rendkívüli felhatalmazással érkezett, hogy ítélkezzen azok felett, akik II. Fülöppel szemben ellenségesnek mutatkoztak. Nem tudjuk azonban, hogyan látta el ezt a feladatot, és hozott-e egyáltalán ítéleteket. Másutt még szólunk a Fülöpök madeirai uralmáról, amely történelmünk igen érdekes időszaka. A téma teljes körű feldolgozásához azonban kevés forrás áll rendelkezésre, már a dr. João Leitão-ra bízott rendkívüli bírói bizottság (alçada) működéséről is.

A Fülöpök kormányzata elleni megnyilvánulások miatt 1611-ben Francisco Cardoso főtörvényszéki bírót is Funchalba küldték. Nem ismert, milyen eredménnyel járt a rábízott rendkívüli bírói bizottság munkája. Csak annyit tudunk, hogy az akkori főkormányzót felettesei megrovásban részesítették, mert beavatkozott a bizottság hatáskörébe.

1614-ben és már korábban is súlyos vádak merültek fel a sziget közügyeinek rossz igazgatása, egyes halálesetek, valamint más súlyos visszaélések és botrányok miatt. Ezért III. Fülöp az év november 29-én kelt királyi levelében (carta régia) dr. Gonçalo de Sousát, a Casa da Suplicação (a lisszaboni legfelsőbb fellebbviteli bíróság) főtörvényszéki bíróját nevezte ki. Rendkívüli bírói felhatalmazással küldte Madeirára, hogy kivizsgálja a vádakat, ítéletet hozzon, és megbüntesse a bűnösöket. A bírósági vizsgálat (devassa) munkája hiábavalónak bizonyult, mert az érintettek elmenekültek és elrejtőztek, így kivonták magukat az igazságszolgáltatás alól.

Úgy tűnik, ezek a bűncselekmények igen súlyosak voltak: mivel büntetlenül maradtak, 13 évvel később újabb rendkívüli bírói bizottság érkezett a szigetre, hogy végrehajtsa Gonçalo de Sousa főtörvényszéki bíró ítéleteit. A feladattal az 1627. október 13-án kelt királyi levél dr. Estevão Coelho de Meirelest bízta meg, aki az 1614 után elkövetett más bűncselekményeket is kivizsgálta. A bírónak igen széles körű hatásköre volt; csupán a halálos ítéleteket kellett a Casa da Suplicaçãónak jóváhagynia. A vizsgálatban a szigetcsoport hagyatéki bírója (juiz dos resíduos) segítette. Nem tudjuk, milyen ítéleteket hoztak, és végrehajtották-e őket.

Nem sokkal azután, hogy Portugália felszabadult a kasztíliai uralom alól, a szigeten meggyilkolták Gaspar Mousinhót, a bírósági kerület (comarca) corregedorját (királyi kerületi bíróját). E szomorú esemény részletes körülményeit nem ismerjük. Emiatt 1644-ben Jorge da Costa Osorio főtörvényszéki bíró érkezett Madeirára vizsgálatot folytatni. Ítéletet hozott, de annak tartalmát nem ismerjük.

Az 1668-as népi felkelés elmozdította, fogságba vetette és súlyosan megalázta Dom Francisco de Mascarenhas kormányzót és főkapitányt. Ennek nyomán rendkívüli hatáskörrel felruházott bírói bizottság érkezett a szigetre dr. João de Menezes Coutinho vezetésével, és 1669-ben lefolytatta a vizsgálatot. A fölösleges ismétlések elkerülése végett az olvasót az Sedição de 1668 című szócikkhez utaljuk, amely részletesebben tárgyalja az ügyet.

1683-ban Domingos de Matos Cerveira főtörvényszéki bíró rendkívüli bírói bizottságnak megfelelő különleges hatáskörrel tartózkodott Madeirán. Azért érkezett, hogy kivizsgálja a kincstári felügyelő (provedor) és más kincstári tisztviselők ellen emelt súlyos vádakat.

Súlyos konfliktusok támadtak Dom Frei José de Sousa Castelo Branco megyés főpásztor, valamint João da Costa e Ataíde kormányzó és főkapitány, illetve Manuel Mexia Galvão királyi kincstári főfelügyelő (provedor da fazenda) között. A központi kormányzat 1702-ben Diogo Sálter de Macedo főtörvényszéki bíróval vizsgáltatta ki az ügyet. A bíró ítéletében elrendelte, hogy a főfelügyelőt a tanács ülésén, annak tisztviselői jelenlétében „szigorúan róják meg”, majd küldjék el a városból olyan időre, amelyet nem tudunk pontosan meghatározni.