Bettencourt Pita (Nicolau Caetano)

Nicolau Caetano de Bettencourt Pita, aki az Edinburgh-i Egyetemen szerzett orvosi doktori fokozatot, tagja volt az ugyanott működő Királyi Fizikai Társaságnak és Királyi Orvosi és Természettudományi Társaságnak, valamint a Krisztus-rend fogadalmat tett lovagja volt. Funchalban született 1788. december 6-án.

Orvosi pályára készülve Skócia fővárosába ment, ahol beiratkozott az egyetemre, és 1812. június 24-én orvosi doktori fokozatot szerzett.

“

„A fokozat megszerzését megelőző egyetemi vizsgák olyan fényesen sikerültek – írja dr. Rodrigues de Gusmão a Memórias biográficas dos médicos e cirurgiões portugueses című művében –, hogy kivételes érdemei elismeréséül abban az évben a Királyi Fizikai Társaság elnökévé választották. Ez méltó és tiszteletteljes elismerés: az Edinburgh-i Egyetemen régi, dicséretes szokás szerint így tisztelegnek a Királyi Társaság azon tagjának tehetsége előtt, aki a doktori fokozatra pályázók közül a leginkább kitűnik.

Ugyanebben az évben, 1812-ben dr. Nicolau Pita Londonban angol nyelvű írást jelentetett meg Account of the Island of Madeira címmel. Az elismert portugál orvos, dr. F. A. Barral így írt erről a munkáról: „Egy új tehetség műve volt ez, aki később szakmájában is kivételes módon tűnt ki. A sziget éghajlatának és természetföldrajzának leírását adta; addig ez volt a Madeira szigetéről írt legjelentősebb munka, amely kiindulópontul szolgálhatott orvosi topográfiájához. Az O Investigador Português 1813. szeptemberi száma szintén elismerően szólt erről a műről.

Miután dr. Pita visszatért az országba, János régensherceg, a későbbi VI. János, tehetségére és érdemeire tekintettel 1814. március 8-i királyi levélben (carta régia) megadta neki mindazokat a kiváltságokat, jogállást és tiszteletbeli címeket, amelyek akkoriban csak a Coimbrai Egyetemen (Universidade de Coimbra) végzett orvosokat illették meg.

Miután 1821. január 28-án Funchalban kihirdették az 1820. augusztus 24-i portói forradalom liberális elveit, dr. Pita az elsők között állt melléjük. Attól kezdve mindvégig a régi intézmények elszánt ellenfele volt. Úgy vélte, hogy honfitársai körében az újság a legalkalmasabb eszköz az alkotmányos eszmék terjesztésére, ezért Lisszabonból nyomdát hozatott. 1821. július 2-án megkezdte az O Patriota Funchalense (’A Funchali Hazafi’) kiadását. Ez volt Madeira első folyóirata; a szigeten haladó nézeteikről ismert emberek közül a legismertebbek is írtak bele.

Az abszolutizmus 1823-as visszaállítása után a kormány egyik első intézkedéseként rendkívüli bírói bizottságot (alçada) küldött Madeirára. Feladata azoknak az embereknek a megítélése és megbüntetése volt, akiket egy valós vagy feltételezett összeesküvésben való részvétellel gyanúsítottak. A bizottság bírósági vizsgálata (devassa) alá vont vádlottak ellen hozott ítélet szerint az összeesküvés célja „a száműzött alkotmány e szigeten való visszaállítását célzó vakmerő terv megvalósítása” volt.

Dr. Pita nyíltan liberális nézeteiről jól ismert volt, ráadásul alkotmánypárti folyóiratot szerkesztett, így elkerülhetetlenül gyanút keltett a rendkívüli bírói bizottság félelmetes bíráiban. Akár bűnös volt, akár nem, a Fortaleza de São Tiago (idősebb Szent Jakab-erőd) börtönébe zárták, ahol egy ideig raboskodott. Végül az 1823. október 24-i ítélettel négyévi deportálásra (degredo) ítélték Terceira szigetére, valamint 50 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) megfizetésére az államkincstár és a királyi udvar javára.

Madeirai honfitársunkat Terceirán jól fogadták, és hamarosan az angrai katonai kórház orvosi állását bízták rá. Ezt 1834-ig töltötte be. Katonaorvosi szolgálatai elismeréseként Izabella Mária régens infánsnő 1827. július 19-i királyi levélben (carta régia) őrnagyi rangot és besorolást adományozott neki.

Dr. Pita az 1835. március 29-én Angrában megindult O Liberal (’A Liberális’) egyik szerkesztője volt. A lap az akkor reformistának, később szeptemberistának, végül progresszistának nevezett politikai irányzat orgánumaként állandó vitát folytatott a devoristának nevezett konzervatív pártot képviselő Sentinellával, valamint az Angrense című lappal.

Honfitársunk abban a városban a polgári kórház orvosaként és a tanács alkalmazásában álló orvosként is dolgozott, továbbá a Királyság Közegészségügyi Tanácsának küldötte volt. Neve szerepel azok között, akik 1828. június 22-én Angrában aláírták IV. Péter és II. Mária kikiáltásának (aclamação, az új király ünnepélyes nyilvános kihirdetése) jegyzőkönyvét (auto). 1857. május 20-án halt meg, még nem töltötte be 69. életévét.

A régi Funchali Tudományok és Művészetek Barátai Társaságának rendes tagja volt, és azok közé tartozott, akiket 1820-ban e város első alkotmányos tanácsába választottak. Tőle származott az ötlet, hogy Funchalban emlékművet állítsanak a liberális elvek madeirai kihirdetésének napja emlékére. Az emlékmű alapkövét 1822. január 28-án nagy ünnepélyességgel és pompával helyezték el a funchali székesegyház (Sé) előtti téren. Az építkezés azonban nem jutott túl az alapokon; azokat is lerombolták 1823. szeptember 1-jén, miután a szigeten visszaállították az abszolutista kormányzatot.