Patriota Funchalense

Hazánk jelentősebb városai közül Funchal nem az utolsók között volt, ahol először jelent meg időszaki kiadvány. Amikor 1830-ban Terceira szigetén megjelent az első azori újság, Madeirán már nyolc lap látott napvilágot. Ugyanez volt a helyzet a Lisszabonon, Portón és Coimbrán kívüli más városokhoz képest is. A portugálok ezen a szigetcsoporton indították el nagy gyarmatosító mozgalmukat, amely hamarosan a világ legtávolabbi részeire is kiterjedt. Természetesnek tűnhetett tehát, hogy a modern civilizáció leghatalmasabb eszközét is itt vezessék be először, megelőzve a többi felfedezett vagy meghódított területet. Így is történt.

A legkorábbi madeirai újság, az O Patriota Funchalense (’A Funchali Hazafi’) megjelenésének közvetlen kiváltó oka egy jelentős politikai esemény volt a portugál szárazföldön, amely valamennyi szigeti és tengerentúli birtokon éreztette hatását. Az úgynevezett liberális eszmék előretörése, amely a portói forradalomhoz és az azt követő, 1822-es alkotmányhoz vezetett, hamar érezhetővé vált ezen a szigeten is. Funchalban azonban csak néhány hónappal az északi fővárosban történtek után hirdették ki ünnepélyesen azokat a politikai elveket, amelyek bevezették Portugáliában a képviseleti rendszert. Ezeket az elveket 1831. január 28-án ismerték el hivatalosan. A következő évben, az évforduló napján az esemény emlékére letették az alkotmány tiszteletére emelt emlékmű alapkövét a székesegyház (Sé Catedral) templomkertje előtt. Az ünnepség rendkívüli és figyelemre méltó pompával zajlott.

Ezeknek az eszméknek akkoriban az egyik leglelkesebb híve dr. Nicolau Caetano Betencourt Pita volt. A kiváló orvos és neves madeirai nagy tekintélynek és jelentős befolyásnak örvendett társadalmi körünkben, s mindkettőt lelkesen annak az ügynek a szolgálatába állította, amelyet a nemzet felemelkedése és gyarapodása szempontjából az egyik leghasznosabbnak tartott. Az új politikai elvek terjesztésére és az éppen kialakuló kormányzati rendszer megszilárdítására időszaki lap kiadásába fogott. Ehhez szinte leküzdhetetlen nehézségekkel kellett szembenéznie, de kitartásával és határtalan odaadásával mindegyiken úrrá lett. Sokan mondhatják, talán némi joggal, hogy ez az ügy nem ért meg ilyen nagy áldozatokat. Meggyőződésének őszintesége azonban felmentheti őt az esetleg túlzó magatartás alól, amelyet abban a helyzetben tanúsított.

Lisszabonban vásároltak egy akkoriban „nyomdának” nevezett, szerény nyomdai műhelyt, amely Madeirára került. Vele érkezett Alexandre Gervásio Ferreira szedő és nyomdász, aki mintegy két éven át irányította az O Patriota Funchalense szedését és nyomtatását. A 179. számtól Inácio S. de Abreu szedő vette át a helyét. A nyomdai műhely, a kiadóhivatal és a szerkesztőség a Rua dos Ferreiros (Kovácsok utca) 7. szám alatti házban kapott helyet, nem messze attól, ahol az O Jornal egykori szerkesztősége volt (1921).

1821. július 2-án, Madeira felfedezésének évfordulójaként számon tartott napon jelent meg az O Patriota Funchalense első száma. A lap hetente kétszer, rendszeresen szerdán és szombaton jelent meg. Négyoldalas volt, de sok számához két-, olykor négyoldalas „mellékletet” csatoltak. Kis méretben készült: a nyomtatott szöveg területe nem haladta meg a 23 × 16 centimétert. Összesen 214 száma jelent meg; az utolsó 1823. augusztus 16-án.

A lap témáiról és az előfizetőkhöz való eljuttatásáról az első számban ez az érdekes tájékoztatás olvasható: „A Patriota Funchalense terve a következő: a lap hetente kétszer (szerdán és szombaton) jelenik meg; közli a hazai és külföldi újságok legérdekesebb híreit, elmélkedéseket Madeira belső gazdaságáról és külkapcsolatairól, politikai írásokat, vegyes híreket, a hajók érkezését és indulását, az aktuális árakat stb. Az előfizetők és azok, akik elő kívánnak fizetni, az említett napokon délután küldjenek a lapért.”

Minden szám első oldalának tetején feltűnő helyen szerepelt a királyi címer, alatta Almeida Garrett következő verssoraival:

A nagy író a neki tett megtiszteltetést megköszönve érdekes levelet írt az O Patriota Funchalense szerkesztőjének. A levél ezzel a szenvedélyes, túlzó kijelentéssel zárul: „Fogadja, Uram, köszönetemet – nem költőként, hanem polgárként. Ez utóbbi mivoltomra annál büszkébb vagyok, és annál nagyobb megtiszteltetésnek tartom, minél kevesebbre becsülöm az előbbit, ha attól elválasztják.”

E mű I. kötetének 142. és következő oldalain már ismertettük az O Patriota Funchalense alapítójának, dr. Nicolau Caetano Bettencourt Pitának az életrajzát fő vonásaiban.