Örömünnepek

A zene és a kivilágítás mellett – amelyek valószínűleg minden korban hozzátartoztak az ünnepléshez – a madeiraiak régen más módokon is kifejezték örömüket az ünnepeken és a nemzeti ünnepnapokon. Frutuoso beszámolója szerint a III. János fia, Dom João herceg születését ünneplő funchali rendezvényeken „sok nagy és vad bikát hajtottak a porondra”. A bikaviadalokat a székesegyház melletti templomkert közelében elterülő téren tartották; ugyanott nádvető játékot játszottak, és más mulatságokat is rendeztek.

1761. december 9-én a funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) úgy döntött, hogy ünnepségeket rendez a herceg, I. József születésének hírére. Erről az év október 29-i ülésén már határozott, miután átiratot kapott a kormányzótól és főkapitánytól (capitão-general, Madeira katonai kormányzója). A tanács ülésjegyzőkönyve szerint a következőket tervezték: „Három napon át nyilvános kivilágítás lesz, az ünnephez illő és szükséges mindenféle tűzijátékkal. A később kijelölendő három nap délutánján az elsőn lovas felvonulást tartanak; ehhez a porondot a rendezvényhez méltóan és kellő gondossággal készítik elő. A második délután kacsát kergetnek, és zenélő kocsik meg más mulatságok töltik ki a délutánt. A harmadik délután lovasok jelmezes bemutatót tartanak: megjelenítik a világ négy részét, velük együtt Madeira szigetét és annak valamennyi többi mezővárosát. Ezenfelül gyűrűfűző versenyt is rendeznek.”

A gyűrűfűző játékot, amelyben a lovasnak vágtató lováról lándzsával kellett átdöfnie a téren elhelyezett egy vagy több gyűrűt, a madeiraiak nagyon kedvelték. Funchalban utoljára valamivel több mint harminc éve rendezték meg.

A nemzeti örömünnepnek számító napokon, például az uralkodók születésnapján, az abszolutizmus idején kézcsók-szertartást (beija-mão) tartottak a Palácio de São Lourenço (Szent Lőrinc-palota) épületében. Erre az alkalomra a palota egyik termében baldachin alatt kiállították az uralkodó arcképét. Érdekességképpen közöljük annak az értesítésnek a szövegét, amelyet 1815-ben, I. Mária királynő születésnapjának előestéjén küldtek Funchal városi tanácsosainak (vereadores), hogy jelenjenek meg a szertartáson:

“

„A méltóságos dr. juiz de fora (a korona által kinevezett, kívülről érkező bíró), az elnök elrendeli és tudatja Önnel, hogy folyó hó 17-én, vasárnap, közvetlenül a Te Deum után jelenjen meg a tanácsülések termében. Onnan a többi tisztelt városi tanácsossal együtt, a tanács testületeként vonuljanak a Palácio de São Lourençóba, ahol e tartomány méltóságos kormányzója és főkapitánya ünnepélyes kézcsók-szertartást tart legfelségesebb királynőnk szerencsés születésnapjának megünneplésére.

Más korszakokban szokás volt, hogy a hivatalos ünnepségek három napig tartottak. Funchalban például nagyszabású díszkivilágítást rendeztek 1803. január 4-én, 5-én és 6-án egy királyi gyermek születése alkalmából; 1807. február 10-én, 11-én és 12-én ugyanezen okból; 1815. július 7-én, 8-án és 9-én a Kisebbik Szent Jakab tiszteletére tartott vallási ünnepség miatt; 1823. október 11-én, 12-én és 13-án azért, mert „Spanyolország királyát visszahelyezték királyi hatalma teljességébe”; 1826 elején, amikor VI. János felvette a Brazília császára és Portugália királya címet; ugyanazon év augusztus 6-án, 7-én és 8-án az új alkotmány kihirdetése alkalmából; 1828. március 12-én, 13-án és 14-én I. Mihály lisszaboni megérkezése miatt; 1829. február 7-én, 8-án és 9-én, amikor ugyanezen herceg állapota javult; valamint 1834. december 11-én, 12-én és 13-án II. Mária királynő és Auguste de Beauharnais, Leuchtenberg hercege házasságkötése alkalmából. II. Mária esküvőjekor három napra felfüggesztették a Pedro, Bragança hercege halála miatt elrendelt nemzeti gyászt:

Az 1825. november 19-i rendelet előírta, hogy a bíróságokon és más közhivatalokban a díszkivilágításhoz ne viaszgyertyát, hanem olajat használjanak, a lámpákat pedig az ablakok külső oldalára helyezett lámpásokba foglalják. A funchali városi tanács először azokon az ünnepségeken alkalmazta a városházán (Paços do Concelho) a rendeletben ajánlott világítási módot, amelyeket VI. János császári és királyi címének felvétele alkalmából rendeztek.

Az alkotmány kihirdetésének első évfordulóján, 1822. január 28-án Funchalban szokatlanul nagyszabású ünnepségeket tartottak, amint az az O Patriota Funchalense (’A Funchali Hazafi’) 62. számában megjelent beszámolóból kitűnik. Sok más ünnepség is említést érdemelne, ha célunk volna számot adni mindazokról az örömünnepekről, amelyekre az átnézett régi újságokban és iratokban utalásokat találtunk.

Az abszolutizmus idején az úgynevezett tanácsképes polgárokat (pessoas da governança) a köztéri börtönben vagy valamely erődben letöltendő fogsággal büntették, ha nem jelentek meg a királyi évfordulókat ünneplő egyházi vagy világi szertartásokon. Ugyanez a büntetés sújtotta azokat is, akik igazolt ok nélkül nem kísérték a Corpus Christi-körmenetet. Dísznapokon a nemeseknek és a város többi előkelő lakójának ki kellett világítania az épületeit, és részt kellett vennie a szokásos hivatalos örömünnepségeken.

A Festas do Espírito Santo, Jogo de Canas, Natal, Procissões, Rambles in Madeira, Romarias stb. című szócikkekben az olvasók további tudnivalókat találnak a madeiraiak ünnepeiről, szórakozásairól és örömünnepeiről, amelyek csaknem mindegyike nem hivatalos jellegű volt. E beszámoló lezárásaként csupán annyit teszünk hozzá, hogy nem túl régi szokás az óév és az újév közötti átmenetet december 31-ről január 1-jére virradó éjjel lövésekkel, rakétákkal és más tűzijátékokkal ünnepelni. Csak 45–50 éve (1921) kezdett általánossá válni; állítólag a néhai kereskedő, João José Rodrigues Leitão honosította meg Madeirán 1860 és 1865 között.