São Lourenço-palota

Frutuoso a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 84. oldalán így ír a São Lourenço-erőd épületéről: „És ahogyan víz van odabent, úgy nem hiányoznak a kézimalmok, a kemencék és az élelem tárolására szolgáló magtárak sem; vannak továbbá pompás lakószobák, ahol a kapitány megszáll, kerttel és kellemes hűvösséggel ékesítve.”

Látható tehát, hogy 1590-ben, amikor a „Vágyódás a szülőföld után” íródott, a szigetcsoport legfőbb hatósága, az akkori háborús főkapitány (capitão-mor, a helyi milícia parancsnoka) és főkormányzó, Tristão Vaz da Veiga São Lourençóban lakott. Ha pedig elolvassuk, miként írta le Frutuoso Funchal városának 1566-os kifosztását a francia kalózok által, abból az is kiderül, hogy az erődben már akkor is voltak termek és egyéb helyiségek.

Dr. Azevedo szerint a São Lourenço-erődöt csak a 18. század végétől nevezték palotának, mivel ott lakott a szigetcsoport legfőbb katonai és polgári vezetője. Hozzá kell tenni, hogy az épület lakóhelyiségeit különböző korokban kisebb-nagyobb mértékben átalakították.

1689-ben munkálatokat végeztek São Lourenço lakóhelyiségeiben, 1 007 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) értékben, amint az a Pénzügyi Tanács ugyanazon év november 8-án kelt utasításából kitűnik. 1699. május 14-én tűz ütött ki ugyanott; a károkat az erődítésekre szánt pénzből hozták helyre, amelyet a főkapitány (capitão-general, Madeira katonai kormányzója) és a felügyelő (provedor) felelősségére vettek fel.

Két, Madeirával foglalkozó angol műben azt olvastuk, hogy a São Lourenço-palotát Beresford tábornok 1808-as megszállása idején jelentősen átalakították, s részben újjáépítették. Ha ez igaz, akkor sem akadályozta meg, hogy tizenkét évvel később Botelho kormányzó különféle munkálatokat kérjen ugyanebben a palotában, köztük néhány igen sürgőset.

Az épületben 1820-ban „négy terem volt egy folyosó mentén, amely a sziget nyugati oldalán lévő bástyához vezetett”. A második teremből fedetlen lépcső vezetett egy 176 palmo hosszú és 86 palmo széles udvarra, amelybe az erőd kapuján át lehetett bejutni.

Ha megvizsgáljuk São Lourenço palotájának ábrázolását, amely Paulo Dias de Almeida 1817-ben készült Descripção da ilha da Madeira című művét kíséri, láthatjuk, hogy az épület tengerre néző részén akkor csak a nyugati oldalon voltak erkélyajtók. Közülük kettő az épület kevésbé kiugró részének nyugati végén helyezkedett el; a többi ablak a katonai parancsnokok mai rezidenciájának ablakaihoz hasonlított. A 19. század harmadik negyedének vége felé a polgári kormányzók rezidenciáját kívül-belül jelentősen átalakították: új erkélyajtókat építettek, és megemelték a tenger felőli termek mennyezetét. Úgy véljük, a munkálatok 1873-ban vagy 1874-ben fejeződtek be. A katonai parancsnokok rezidenciáját viszont nem korszerűsítették, mert Macedo e Couto ezredes, Madeira akkori katonai kormányzója akadályokat gördített a munkálatok elé.

São Lourenço palotájának a polgári hatóság által használt egyik termében a köztársaság kikiáltása előtt régi kormányzók arcképeinek gyűjteménye volt látható, köztük João Gonçalves Zarco portréjával.

São Lourenço palotájának épületéhez tartozott a Funchalban álló, ugyancsak Szent Lőrincnek szentelt kápolna. Úgy véljük, a 19. század harmadik negyedében tűnt el.

A kápolnának saját káplánjai voltak. Az első, akiről adatot találtunk, az 1641-ben kinevezett José da Costa de Lima atya; fizetésként „annyit kapott, amennyit egy katona zsoldja tett ki”.

“

„Ünnepnapokon a házi szolgálatot a kápolnán keresztül végezték, az oltárt pedig függönnyel takarták el.

Egy 19. század első negyedéből származó dokumentumban azt olvashatjuk, hogy a kormányzók rezidenciáján mindig volt egy külön terem, amelyet karmazsinvörös selyemmel díszítettek. Baldachin állt benne, alatta Portugália királyainak képmásával; ünnepélyes napokon pedig a nemesség, a papság és a hatóságok gyűltek össze, hogy „e királyi képmások fenséges jelenlétében kifejezzék hűséges alattvalói hódolatukat”.

Az 1939. július 12-i 29 742. számú rendelet támogatást nyújtott a kerület főtanácsának (Junta Geral do Distrito), hogy a São Lourenço-palota (’Szent Lőrinc’) több helyiségében elvégezhesse a régóta szükséges javítási és átalakítási munkálatokat.