Palankin

Úgy véljük, a nálunk egykor széles körben használt palankin az Indiában és Kínában előkelő személyek szállítására szolgáló palankin helyi viszonyokhoz igazított változata volt. Az amerikai John Adams Dix, aki 1842-ben járt Madeirán, így írta le: „Sok beteg, aki nem tud gyalog sétálni, és ahhoz sincs ereje, hogy lovagoljon, csak a palankinra hagyatkozhat. Ez is csupán szükségből ajánlható: egy cipő alakú deszkalap, amelyet 6 hüvelyk magas korlát vesz körül, és háttámlája is van. Elég hosszú ahhoz, hogy valaki leülhessen rajta, és kinyújthassa a lábát. Rendszerint szőnyeg és párnák borítják. A tartórudat olykor keleti pavilonra emlékeztető baldachin fedi; kialakítása jó ízlésről, díszítése gazdagságról tanúskodik. Ez alkotja a kocsi úgyszólván felépítményét: egy keresztfáról függ, amelyet egy 12 láb hosszú és 4 hüvelyk átmérőjű rúdhoz erősítenek, így menet közben nem sokkal a föld fölött halad.”

“

„Két férfi viszi a vállán. Botra támaszkodnak, amelyet olykor, hogy tehermentesítsék a vállukat, emelőként a másik válluk alá csúsztatnak, így mindkét válluk részt vesz a teher hordozásában. Bámulatos, milyen könnyen és gyorsan haladnak ezzel a köztük függő teherrel: a legmeredekebb emelkedőkön sem lassítanak, lefelé menet pedig nem csúsznak meg. Palankin helyett időnként hordágyat (maca) használnak, különösen a hegyekben. Ez nemcsak könnyebb, hanem rövidebbre függesztve rossz terepen is könnyebben hordozható, ahol a palankin használhatatlan volna. A betegek számára mindkét szállítási mód nyomorúságos pótléka a kerekes kocsiknak. A palankinnak mégis van egy előnye a kocsikkal szemben: nem áll fenn annak veszélye, hogy az ember kizuhan belőle és összetöri a csontjait, ahogy az a legmodernebb járműveken oly gyakran megesik. A palankinnál biztonságosabb közlekedési mód nem létezhet.

A palankin nálunk már régen eltűnt. Mintegy 40 évvel ezelőtt már csak arra használták, hogy a nagyböjti körmenetekben angyalnak öltözött gyermekeket a templomokba vigyék. Felnőtteket ekkor már nem szállítottak vele, a 19. század első negyedében azonban a hölgyek még palankinnal indultak sétára vagy látogatóba. A két hordozó által tartott rúd fölötti baldachin függönyeit behúzva elrejtőzhettek a nyilvánosság tekintete elől.