Függőágyak 1A rede és felépítése
Függőágyak
Eredeti cím: Redes
Bemutatja a redét, a rúdra függesztett, függőágyhoz hasonló hordozóeszközt, amelyet két vagy több férfi vitt. Madeirán emberek, különösen betegek és a sziget belsejét bejáró külföldi látogatók szállítására használták. A szócikk kitér a hordozók figyelemre méltó ügyességére és felfogadásuk magas költségére is.
1A rede és felépítése
A Palankinok című szócikkben már szóltunk a Madeirán személyszállításra használt egyik hordágyról (maca). Hozzá kell tennünk, hogy ezt függőágynak (rede, rúdra függesztve, két hordár vitte) nevezik. A szigeten szőtt, vastag és erős vászonból készül, amelynek végeit egy rendszerint folhado (Clethra arborea, őshonos fa) fából készült rúdhoz erősítik. A függőágy talán a palankin után jelent meg a szigeten, de továbbra is használták személyszállításra, bár ma ritkábban, mint régebben.
A fényűző függőágyat tetővel és függönyökkel, belül párnával és takaróval látják el. A vidéken használt változatnak nincs teteje: ezt gyakran a rúdra vetett kartondarab helyettesíti, amely a benne ülőt a széltől és a napsugaraktól védi. Tapasztalt hordárok kezében a függőágy kiváló közlekedési eszköz a mozgásukban korlátozottak számára.
2A hordozók és munkájuk
A függőágyat mindig két hordár viszi, de ha az utas nehéz, háromra, sőt akár négyre is szükség lehet. A függőágy rúdja a hordárok egyik vállán nyugszik. Botot is tartanak a kezükben, amelyet gyakran a másik vállukra fektetnek, hogy jobban elosszák a terhet. Egyesek a rudat a csupasz vállukra helyezik, és a hosszú utak során csak időnként veszik igénybe a botot, hogy elkerüljék a vállukat érő tartós dörzsölés hatását.
A sziget belsejében függőágyon utazó külföldiek csodálják, milyen rendkívüli könnyedséggel kapaszkodnak fel a hordárok a legmeredekebb emelkedőkön, vagy ereszkednek le rajtuk, még a forró évszak legmelegebb óráiban is. Sík úton és lejtőn nagyon nehéz lépést tartani velük: olyan gyorsan haladnak és szökellnek, hogy semmilyen akadály nem lassítja őket.
A függőágy kényelmes eszköz a sziget bejárására, de ma már csak a gazdagok engedhetik meg maguknak: a hordárok rendkívül magas árat kérnek a munkájukért. A bérükhöz mindig hozzáadódik a számukra vásárolt bor és égetett szesz (aguardente, cukornádból vagy borból párolva) költsége. A hordárok útközben elképesztő mennyiséget isznak mindkettőből, mégsem látszik, hogy e túlzások különösebben megviselnék őket. Ez bizonyos fokig azzal magyarázható, hogy ösztönzésre van szükségük a gyakran végzett, megerőltető és nehéz munkához.