Intarzia

A madeirai intarzia (embutidos) úgy készül, hogy apró fadarabokat megfelelő alakúra faragnak, majd más fákba vágott, pontosan illeszkedő nyílásokba helyezik és beragasztják őket. Az intarziakészítéshez leggyakrabban tilt (Ocotea foetens, madeirai babérfa), barbusanót (Apollonias barbujana, babérerdei fa), fustetét, hangát, mirtuszt, peradót, piornót, massarocót, diófát, narancsfát, puszpángot, brazíliai vinháticót, cédrust és tiszafát használnak. Ezekből változatos színű, díszes minták alakíthatók ki.

E fákat általában természetes színükben használják. Csak a peradót áztatják olykor vizeletbe, hogy kékes árnyalatot kapjon; ezt a színt gyakran alkalmazzák a virágok megformálásához.

“

„Madeirán már vannak olyan intarziakészítő mesterek – írja Vitorino José dos Santos a Boletim do Trabalho Industrial 5. számában –, akik megfelelő műszaki képzést kaptak, és tehetségük van a művészi kompozícióhoz. Elismerten értékes munkákat készítenek, amelyeket a hozzáértők keresnek és nagyra becsülnek. A madeirai mesterek többségéből azonban hiányzik a műveltség és a művészi ízlés; ezért nem törekednek arra, hogy munkáik kompozícióját változatosabbá és jobbá tegyék. A készülő intarziák többsége így továbbra is rendre ugyanazokat a mintákat követi: szinte mindig a hagyományos »madeirai falusiakat«, az ökrös szekereket, valamint a Monte (’hegy’) hordozószékeit és szánkóit ábrázolja, kevéssé változatos, szimmetrikus mintájú szegélyekkel.

“

„Ezek az intarziák rendszerint kis asztalokat – az úgynevezett »csengős asztalokat« –, játékasztalokat, tálcákat és különféle kis dobozokat díszítenek. A dobozok varróeszközök, papírok, zsebkendők, kesztyűk, bélyegek, tűk és gombostűk stb., stb. tárolására szolgálnak. E termékek között a gyengébb minőségűek vannak túlsúlyban. Ezeket naponta kiállítják a Funchal kikötőjében veszteglő óceánjárók sétafedélzetén, ahol más helyi iparcikkekkel együtt jelentős hajófedélzeti kereskedelem áruját alkotják. Ebből élnek kizárólag a hajókon árusító »bomboteirók«.

A Madeirán készült legjobb intarziamunkák között meg kell említeni azt az asztalt, amelyet 1918-ban a néhai köztársasági elnöknek, dr. Sidónio Paisnak ajándékoztak. Ide tartozik az a két asztal is, amelyet a későbbi I. Lajos király még infánsként rendelt meg 1858-as madeirai tartózkodása idején, hogy V. Péter királynak és Stefánia királynénak ajándékozza őket. A korabeli hozzáértők ezt a két utóbbi munkát nagyra becsülték és dicsérték.