Madeira felfedezésének ötszázadik évfordulója

Amint másutt már elmondtuk (lásd a V Centenário do Descobrimento da Madeira című kiadvány 2. oldalát), e szigetcsoport felfedezésének legvalószínűbb időpontjaként általában 1419-et vagy 1420-at fogadták el. Ebben a régi krónikákat követték, különösen a Gaspar Frutuoso által meghatározott időpontot, amelyet a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) kiváló és nagy tudású jegyzetírója is átvett. 1920-ban megjelent egy érdekes füzet, az O Reconhecimento da Madeira, amelynek szerzője dr. Manuel Gregório Pestana Júnior ügyvéd és újságíró. A mű új utat nyitott a felfedezés időpontjának meghatározásához: eszerint a nevezetes esemény 1441 és 1425 között történhetett. Bár nem feltétlenül értünk egyet dr. Pestana Júnior következtetéseivel, vitathatatlan, hogy munkája alapos és lelkiismeretes tanulmány. Talán további kutatásokhoz, sőt biztosabb és egyértelműbb megállapításokhoz vezet majd a kérdésben.

Az emlékezetes időpont meghatározásáról a tekintélyes kutatók véleménye eltért. Emellett – olyan okokból, amelyek minősítésétől tartózkodunk – a nagy esemény ötszázadik évfordulójáról nem emlékeztek meg abban az évben, amelyre a régi krónikák tették. Így nyitva maradt a lehetőség a megemlékezés elhalasztására; az ünnepélyes megemlékezésre végül 1922 végén került sor.

João dos Reis Gomes őrnagy, szülőföldünk jeles fia, írói és újságírói közül a legkiválóbb, az általa szerkesztett Diário da Madeira (’Madeirai Napilap’) lapjain vetette fel és szorgalmazta az évforduló megünneplését (1921). Ő dolgozta ki a megemlékezés alapjait, indította el az előkészületeket, irányította a program számos eseményét, és mindvégig figyelemmel kísérte, felügyelte – olykor a legapróbb részletekig – az 1922. december végén és 1923. január elején ebben a városban tartott ünnepségek munkálatait. Reis Gomes őrnagy kétségtelenül az ünnepségek lelke volt, de értékes és odaadó segítőtársak álltak mellette, akiket maga választott ki. Elképzeléseivel és tevékenységével azonosulva kiemelkedő szolgálatot tettek a felfedezés ötszázadik évfordulójának megünneplésében. Egykori ipariskolánk két korábbi tanára, Cândido Pereira és Emanuel Ribeiro voltak ők, akik jelenleg a főváros ipariskoláiban dolgoznak. Kivételes művészi tehetségükkel, nagy munkabírásukkal és fáradhatatlan tevékenységükkel maradandóan nagyszabásúvá, ragyogóvá és eredetivé tették az ünnepségeket. Ezzel nemcsak a madeiraiak, hanem az akkor szigetünkre látogató idegenek csodálatát és legmelegebb elismerését is kivívták (1921).

Az ünnepségek rendkívüli méltósággal és szokatlan pompával zajlottak, noha az anyaország kormánya és e kerület (distrito) képviselői következetesen és makacsul elutasították, hogy csatlakozzanak ezekhez a hazafias örömünnepekhez. Különösen a központi kormánynak lett volna kötelessége hivatalossá nyilvánítani az évfordulós ünnepségeket, és nyilvánosan részt vállalni a megemlékezésben. Az ünnepségek ugyanis mindenekelőtt tengeri felfedezéseink és hódításaink dicsőséges kezdetét ünnepelték: az egyetlen tényt, amelynek révén valóban kiemelkedő helyet foglalunk el a modern népek civilizációjának történetében.

Amint e mű rövid Előzetes figyelmeztetésében elmondtuk, úgy véltük, hogy az ünneplés csak akkor lehet teljes, ha országos jelleget ölt, és nem szorul a távoli szigetek elszigeteltségében egy pusztán regionális megemlékezés szűk keretei közé. Elvesztek vagy teljesen feledésbe merültek azok a szavak, amelyekkel a fővárosi sajtóban felidéztük a megemlékezés kötelességét. Külön felhívtuk rá a Lisszaboni Tudományos Akadémia figyelmét, azon belül pedig kiváltképp az Akadémián működő, hódításaink és felfedezéseink évfordulóinak megünneplésével megbízott bizottságét. Ha Ceuta meghódítása – mint az első, amelyet a szárazföldi határokon túl hajtottunk végre – méltó és ünnepélyes megemlékezést érdemelt, akkor e szigetcsoport felfedezéséről sem lehetett volna megfeledkezni. Ez jelzi ugyanis igazán hajósaink és mindkét félteke tengereit később uraló népünk ragyogó odüsszeiájának kezdetét.

A centenáriumi ünnepségek programjának alapjait J. Reis Gomes őrnagy dolgozta ki. A programot fő vonalaiban meg is valósították, csupán kisebb, a körülmények indokolta változtatásokkal: 1. Fogadás a polgári kormányzóság palotája (Palácio do Governo Civil), a kerület főtanácsa (Junta Geral) és Funchal városi tanácsa (Câmara Municipal) székházában.

A „Dr. Manuel de Arriaga” színházban tartott, válogatott közönséget összegyűjtő értekezleten kinevezték a centenáriumi ünnepség előkészítő bizottságát. Felhatalmazást kapott a különféle albizottságok megszervezésére, amelyeknek az ünnepi program egyes eseményeit kellett irányítaniuk és megvalósítaniuk. A fényes programot az előkelő gyűlés teljes egyetértéssel fogadta.

A tiszteletbeli bizottság és a végrehajtó bizottság mellett a következőket nevezték ki: műszaki és irányító bizottság, adománygyűjtő bizottság, propaganda- és hirdetési bizottság, építési bizottság, a nagy történelmi felvonulás bizottsága, a vallási szertartások bizottsága, színházi bizottság, bálbizottság, köztéri díszítési bizottság, idegenforgalmi és vendégfogadó bizottság, koncert- és zenei ünnepségbizottság, az ipari kiállítás és vásár bizottsága, a könyvészeti kiállítás és az ipariskolai termékek kiállításának bizottsága, sportünnepség-bizottság, vízi ünnepségbizottság, valamint a lovasjátékok és lovas felvonulások bizottsága.

A tiszteletbeli bizottság tagjai a következő urak lettek: a polgári kormányzó (governador civil); João Maria Ferraz ezredes, katonai parancsnok; Dom António Manuel Pereira Ribeiro megyés püspök; César Procopio de Freitas, Vasco Crispiniano da Silva és Vasco Gonçalves Marques szenátorok; Américo Olavo Correia de Azevedo, Carlos Olavo Correia de Azevedo, Juvenal Henriques de Araújo és Pedro Gois Pita képviselők; Vasco Gonçalves Marques, a főtanács elnöke; valamint João Joaquim Teixeira Jardim, a funchali szenátus (senado, a városi tanács) elnöke.

A végrehajtó bizottság tagjai a következő urak voltak: Adolfo João Sarmento de Figueiredo, Alberto Artur Sarmento, Ciriaco de Brito Nobrega, Fernando Augusto da Silva atya, Fernando Tolentino da Costa, João dos Reis Gomes és Leandro Antonio do Rêgo.

Az ünnepségek különféle bizottságaiban több mint száz úr és a helyi közélet számos kiemelkedő személyisége vett részt. Egyes tagok felülmúlhatatlan tevékenységet fejtettek ki, buzgalmuk és odaadásuk pedig a legnagyobb dicséretet érdemli. João Reis Gomes őrnagy, Cândido Pereira és Emanuel Ribeiro mellett, akikről fentebb már méltán elismeréssel szóltunk, külön említést érdemel Adolfo Sarmento de Figueiredo komtur: a centenáriumi ünnepségek egyik legértékesebb és leghasznosabb segítője volt.

Most rövid áttekintést adunk a program megvalósult főbb eseményeiről. Nem bocsátkozhatunk részletekbe és aprólékos leírásba, mert az túl messzire vezetne, és jócskán meghaladná azt a terjedelmet, amelyet e műben az egyes témáknak szentelhetünk.

A centenáriumi ünnepségek 1922. december 29-én kezdődtek, és 1923. január 4-én értek véget.

Néhány nappal az ünnepségek kezdete előtt megjelent az V Centenário do Descobrimento da Madeira című kiadvány, amelynek elkészítésével a Propaganda- és Reklámbizottságot bízták meg. A 60 oldalas, fólió alakú füzet Jordão Henriques, Fernando A. da Silva atya, Jaime Câmara, Carlos Azevedo de Meneses, Adolfo César de Noronha, Alberto Artur Sarmento, Luís de Ornelas Pinto Coelho, Manuel Ribeiro, Manuel Sardinha, Eduardo Pereira atya, Manuel Pestana dos Reis, J. Reis Gomes, Vitorino José dos Santos és Eduardo Antonino Pestana írásait tartalmazza. A kiadvány e Elucidário egyik szerkesztőjének irányításával jelent meg. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az V Quinto Centenário do descobrimento da Madeira egyes cikkeit ebből az Elucidárióból vették át, és e mű szerzőinek tollából származnak.

Az ünnepségek a funchali székesegyházban (Sé) tartott ünnepélyes Te Deummal kezdődtek, amelyen hatalmas tömeg vett részt. A szószékre José Marques Jardim tisztelendő atya, a kiváló egyházi szónok lépett; figyelemre méltó beszéde minden jelenlévőnek tetszett. A résztvevők között sok tenerifei (lásd ott) is volt, akik előző nap, december 28-án érkeztek Funchalba, továbbá a konzuli testület, a Guadiana torpedóromboló tisztikara, a városi helyőrség több tisztje, a közigazgatási testületek, a funchali diákság stb. A szertartást Dom António Manuel Pereira Ribeiro megyés főpásztor vezette, Manuel A. Miranda és Manuel Mendes Teixeira kanonok segédletével. A kórus zenéjét népes énekkar adta elő, kiváló zenekar kíséretével.

A Te Deum után menet indult a Santa Clara-templomhoz, ahol João Gonçalves Zargo sírja található. Ott dr. Antonino Pestana hazafias beszédet mondott: arra emlékeztette a fiatalokat, milyen hasznos tanulságokat meríthetnek Madeira nagy felfedezője életrajzának olvasásából.

A Santa Clarából visszatérő menet a régi Entrada da Cidade előtti helyre érkezett, ahol Zargo szobrát fogják felállítani. Itt dr. Juvenal de Araújo kapott szót, és rövid, de ragyogó beszédével lángra lobbantotta hallgatói szívét. Utána Dom Antonio Orosco Baptista, Santa Cruz de Tenerife alcaidéja (alcaide: rendfenntartó és börtönfelügyelő városi tisztviselő) beszélt. Hangsúlyozta, hogy a portugálok és a spanyolok közötti baráti és kereskedelmi kapcsolatokat egyre szorosabbra kell fűzni.

A kiváló tenerifei, a La Laguna-i jogi kar egyetemi tanára beszédének végeztével Dom António Manuel Pereira Ribeiro főpap a már említett két kanonok segédletével megáldotta azt a követ, amely Zargo leendő emlékműve alapjainak első köve lesz. Ekkor felhangzott a nemzeti himnusz.

December 29-én, 30-án és 31-én a „Dr. Manuel de Arriaga” színházban bemutatták a kiváló író, João dos Reis Gomes őrnagy Guiomar Teixeira című drámáját, amelyet nagy tapssal fogadtak. December 30-án nyílt meg a vásár és a mezőgazdasági kiállítás. Ezeket nem az eredetileg kiválasztott helyen, hanem a Praça do Marquês de Pombalon rendezték meg, és a társadalom minden rétegéből sokan látogatták őket.

A vásár kevés érdekességet kínált, mert rendkívül kevés árucikket mutattak be rajta. A kiállításon viszont sok figyelemre méltó madeirai mezőgazdasági termék szerepelt. Sajnálatos, hogy ezeket nem sorolták be tudományos szempontok szerint, hogy a külföldiek könnyen felismerhessék őket.

A vásár és a mezőgazdasági kiállítás megnyitóján részt vett a két kiváló tenerifei, Dom Andrés Orosco Batista és a tenerifei helyőrség ezredese, Dom Galdador Garcia y Rodriguez de Aumente. Mindketten felszólaltak Aurelio Botelho Moniz agrármérnök beszéde után.

A december 30-án, a Rua de João Tavirán álló Ipari Iskolában megnyitott könyv- és művészeti kiállítás az ünnepi program egyik olyan eseménye volt, amely a legnagyobb érdeklődést váltotta ki Funchal lakosságának elitjéből. Az iskolaépület udvarán állították fel azt a különös, manuelino (késő gótikus portugál stílus) ablakot, amely egykor ahhoz a Rua do Esmeraldón álló házhoz tartozott, ahol a hagyomány szerint Kolumbusz Kristóf lakott. Zargo híres, mintegy másfél méter hosszú kétkezes kardja (montante) a lépcsősortól balra nyíló első teremben, egy asztalon volt látható. Ugyanebben a teremben számos hazai és külföldi kiadványt mutattak be, szinte mindet a Városi Könyvtár gyűjteményéből. A többi helyiségben Madeira, Porto Santo és a Desertas-szigetek több térképe, a sziget festői helyeit és lakóinak életmódját, szokásait ábrázoló sok kép, Zargo, Forjaz Coutinho, a Misericórdia (az Irgalmasság Szent Háza, világi karitatív testvérület) elöljárója (provedor), valamint az Incarnação-kolostor alapítójának arcképe stb., továbbá a madeirai Mígueis és H. Franco festők több olajfestménye, számos, vitathatatlan értékű intarziamunka stb., stb. kapott helyet.

A január 4-én megrendezett történelmi felvonulás rendkívül pompás volt. Nemcsak Funchal lakói fogadták nagy tetszéssel, hanem azok a neves tenerifeiek is, akik több napig nálunk maradtak, hogy részt vegyenek a sziget felfedezésének ötszázadik évfordulójára rendezett ünnepségeken.

Ez a felvonulás – írta a Diário da Madeira – „kétségkívül az az ünnepi esemény volt, amely a legjobban érzékeltette az egész várost átjáró lelkesedést: az utcák megteltek a lakosokkal és a látogatók hatalmas tömegével.

“

„Amikor elhaladtak az allegorikus kocsik – olvasható ugyanabban az újságban –, zászlócskák és zászlók lobogtak, kendőket és kalapokat lengettek, az út mentén állók és az ablakokból figyelők pedig tapssal ünnepelték az alkotást, annak tervezőit és művészeit.

“

„A Nemzetek kocsija, amelyet a konzulok ajánlottak fel, s amelynek lelke Brazília kiváló képviselője volt Spanyolország nagyra becsült képviselőjének közvetlen közreműködésével és a konzuli testület többi tagjának határozott támogatásával, díszítésében és allegóriájában egyaránt lenyűgöző hatást keltett.

“

„A bor, a cukor, a fűzvessző és a hímzés kocsija hol festői helyi jellegével, hol művészi vonalvezetésével, színfoltjaival vagy díszítőelemeinek összhangjával emelte ki az adott iparág múltját, gazdagságát, értékét és fejlődését. Jelentőségükkel vagy szépségükkel méltó módon mutatták be Madeira gazdasági életének legfontosabb forrásait.

“

„A Hímzés kocsiján a régi parasztasszonyi viseletek csodálatos színfoltot alkottak. Társaságunk szép fiatal hölgyei öltötték magukra őket, önként vállalva, hogy elfoglalják a valódi hímzőnők által üresen hagyott helyeket. Ez volt a felvonulás egyik legragyogóbb látványa, egyben egyik legmegindítóbb és legkedvesebb mozzanata...

“

„Ezen az emlékezetes felvonuláson a Sport kocsija is részt vett. Ifjúságot és erőt sugárzó, eredeti színfoltja ellentétben állt iparágaink régi és többé-kevésbé komoly jellegével. Azt jelezte, hogy Madeirán már egy új életerőforrás is kibontakozott: a testi és erkölcsi megújulás.

A mozgó látványosságot két történelmi kocsi nyitotta, illetve zárta: a Felfedezés kocsija és a Tengerész Henrik kocsija. Az első a San Lourenço karavellát ábrázolta, annak a hajónak a mását, amely felfedezett minket, és bekapcsolt bennünket a civilizációba és a világ életébe; a második a szigorú és bölcs Tengerész Henriknek, a nagy portugál tengeri hajózás kezdeményezőjének és előmozdítójának állított emléket. „Ez a korabeli dokumentumokban fellelt mintákat a lehető legpontosabban követő kis hajó számunkra nem csupán allegória. Elegáns szerkezete, építési módszerei és részletei, vonalainak múltidéző ereje, arányainak bája, valamint ívelt elemeinek és bordáinak érzéssel formált alakja első hajóácsaink ügyességének és szakértelmének kutatható hagyományát képviseli. Ők voltak azok, akik ezen a szigeten – pontosan ott vagy attól kissé odébb, ahol a híres hajó épült – az őshonos fákból megépítették azokat a tengerjáró hajókat, amelyek a felfedező hajózás e ragyogó központjából kalandra indultak.

“

„Luís Basílio mesternek talán egyik őse is azok közé a kiváló bárdos hajóácsmesterek közé tartozott, akik a felfedezések idején a régi Rua da Boa Viagem környékén gerinceket fektettek le és hajótesteket formáltak.

“

„Az általa ma hozzáértően vezetett hajóépítő műhelyből kerültek ki legjobb és legkarcsúbb vitorlásaink. A felvonuláson értékes és sokatmondó történelmi kocsiként bemutatott karavellája ékesen és szemléletesen tanúsítja, milyen tökéletességre jutott a madeirai hajóépítés a modern építési eljárásokon kívül is.

“

„A termékeny sagresi iskola megteremtőjének tiszteletére készült kocsi szobrászati és díszítőelemei José Pereira úr, a kiváló portugál szobrász alkotásai. Ő készítette az Infáns csodálatos mellszobrát, valamint a kocsi középső részéhez támaszkodó, a Hajózást és a Történelmet megtestesítő gyönyörű szobrokat. Nagy művész és igaz portugál ember munkája.

“

„Bőkezűsége, magas művészi értéke és jelképes jelentősége folytán ennek a kocsinak jutott a feladat, hogy lezárja a pompás és hazafias menetet. Nagyszerűsége feledteti a fővárosunkban mindmáig bemutatott valamennyi díszkocsit. Még a Henrik-centenárium karavellája is, amelyet a Lisszaboni Földrajzi Társaság (Sociedade de Geografia de Lisboa) előcsarnokában állítottak ki, méretei, formázása és kidolgozása alapján, a mi San Lourençónk mellett, túlzás nélkül puszta gyermekjátéknak tekinthető.

“

„Az Infáns kocsijának elhaladtakor az útvonal minden pontján mély és őszinte csodálatból fakadó felkiáltások hangzottak fel.

A menethez csatlakoztak a sajtó, a kereskedelem és az ipar különböző ágazatai, a közigazgatási testületek, a székesegyház székeskáptalanja, az orvosi kar, az igazságszolgáltatás, az elemi és középiskolai tanárok, a hadsereg és a haditengerészet képviselői stb., valamint Madeira felfedezése ötszázadik évfordulójának ünnepi bizottsága.

A menet élén egy zenekar haladt, és egy másik zárta a sort. A 27. gyalogezred zenekara nem vett részt az ünnepségeken, és az állami épületeket sem díszítették ünnepi kivilágítással, noha egy nemzeti dicsőséget jelentő eseményről emlékeztek meg. A spanyol Viera y Clavijo hajót az ünnepségek idejére teljes zászlódíszbe öltöztették. A portugál Guadiana hadihajó azonban, amely akkor Funchal kikötőjében horgonyzott, nem tett ugyanígy.

Az 1923-as év kezdetén, a Reid’s Palace Hotel közelében rendezett tűzijáték valóban káprázatos volt. Ugyanilyen káprázatos volt a város kivilágítása december 29-től január 3-ig: különösen a Gonçalves Zargo és a dr. Manuel de Arriaga sugárúté, a Largo da Sé (Székesegyház tér) és a Largo do Comércio téré, valamint a Rua João Tavira, a Carvalho de Araújo korvettkapitányról elnevezett utca és a Rua do Comércio (Kereskedelem utca) kivilágítása stb., stb. A Gonçalves Zargo sugárút elején pompás, festett fából készült diadalív állt, amelyen a város címere, viharos tengeren haladó karavellák és harcra kész oroszlánok voltak láthatók.

Madeira felfedezésének ötszázadik évfordulóján rendezték meg vitathatatlanul a szigeten valaha tartott legjelentősebb és legpompásabb ünnepségeket. Elmondhatjuk, hogy mindez kizárólag helyi forrásokból valósult meg, mert a kormány, mint már említettük, semmivel sem segítette az ünnepségeket.

A madeiraiak nem akarták vállalni a felelősséget azért, hogy történelmünk egyik legnevezetesebb dátuma észrevétlenül múljon el. Jó is volt, hogy így történt: megmutathattuk honfitársainknak és a külföldieknek, hogy mi is büszkék vagyunk hazánk dicsőségére, és nincs olyan nehézség, amelyet ne tudnánk legyőzni, ha azokról az eseményekről kell megemlékeznünk, amelyek a legtöbbet tettek azért, hogy országunk más korokban kiérdemelt hírnévnek örvendjen.