António Augusto de Aguiar Ipari Iskola

Joaquim Leonardo da Rocha festő 1807-ben azért érkezett Madeira szigetére, hogy menedéket találjon a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) első napóleoni megszállásának borzalmai elől. Itt-tartózkodása nyomán felmerült egy rajz- és festészeti nyilvános tanfolyam (aula) létrehozásának gondolata. A város legtekintélyesebb polgárainak egy csoportja 1809 elején beadványt intézett az anyaország kormányához, amelyben kifejtette, miért volna kívánatos és szükséges a tanfolyam megindítása. Pedro Fagundes Bacelar, a szigetcsoport akkori kormányzója és főkapitánya (capitão-general, Madeira katonai kormányzója) nemcsak kedvezően véleményezte a beadványt, hanem minden befolyását latba vetette azért is, hogy Funchalban mielőbb létrejöjjön a kívánt rajz- és festészeti tanfolyam vagy iskola.

Az 1809. július 7-i királyi levél (carta régia) hozta létre a tanfolyamot. Az oktatás 1810 márciusában indult meg, vezetését pedig az említett festőre, Joaquim Leonardo da Rochára bízták. A tanár még ugyanabban az évben füzetet írt Medidas gerais do corpo humano arranjadas em dialogo, e metodo fácil para uso da real aula de desenho e pintura da ilha da Madeira em 1810 címmel; ez 1813-ban jelent meg Lisszabonban. A 14 oldalas kis kiadványt kiváló bibliográfusaink, Figanière és Inocêncio Francisco da Silva rendkívül ritkának mondják, de úgy véljük, szigorúan szakmai vagy tudományos szempontból csekély az értéke. Az Ipari Iskola könyvtárában található egy példány ebből a könyvészeti ritkaságból, amelyet az intézmény egyik tanára ajándékozott oda.

Nem sokkal a rajztanfolyam megindulása után, 1810. április 10-én a központi kormányzat Instruções címmel utasításokat küldött a működésének szabályozására. Ezek bizonyára a tanfolyam szervezeti szabályzatául szolgáltak, és tartalmazhatták a tanítás módszereit vagy az ott oktatott tárgyak tantervét. Ezeket az utasításokat nem ismerjük; azt sem tudjuk, hol folyt az oktatás, és meddig működött a tanfolyam. Lehetséges, hogy az Aulas do Pátio („udvari osztályok”, a volt jezsuita kollégiumban tartott nyilvános középiskolai oktatás) néven ismert katedrák közé tartozott, de erről semmi biztosat nem állíthatunk. Annyit tudunk csupán, hogy L. Rocha 1812-ben fizetésemelést kapott a rajz- és festészeti tanfolyam tanáraként, 1818-ban pedig még életben volt és e városban lakott: abban az évben festette meg Carvalhal (’tölgyes’) első grófjának arcképét, amely a Palácio de São Pedro (Szent Péter-palota) épületében található.

Bár az 1837-ben alapított funchali gimnázium (Liceu do Funchal) tantervében szerepelt rajzoktatási katedra, nálunk mindig szükségesnek tartották egy, a gimnáziumtól független rajztanfolyam működését is. Ez elsősorban a kézműveseknek tette volna lehetővé, hogy megszerezzék a mesterségükhöz nélkülözhetetlen ismereteket, mégpedig az általuk űzött szakmák igényeihez igazodó képzésben. Ezt az elképzelést követve a funchali városi tanács (Câmara Municipal) rajzoktatási katedrát hozott létre és tartott fenn. Fennállásának utolsó éveiben José Maria Teixeira de Agrela, a tanács műszaki hivatalának vezetője tanított ott.

A városban már régóta felismerték, hogy szükség van egy rajziskolára. Az Emidio Navarro által ellenjegyzett, 1889. január 10-i rendelet létrehozta Funchalban a Josefa de Óbidos Ipari Rajziskolát. Az ipari oktatás megteremtését és fejlesztését az ország valóban ennek a miniszternek köszönhette. Az alapító okirat szerint az iskola célja az volt, hogy „a helyben meghatározó iparágban vagy iparágakban alkalmazható rajzot oktassa”. Létrehozása összhangban állt az 1886. december 30-i és az 1888. február 23-i rendelettel.

Az iskola kezdetben Josefa de Óbidos nevét viselte; az ipari oktatást átalakító, 1891. október 8-i rendelet António Augusto de Aguiar nevét adta neki. A reform nyomán iskolánk tantervében az elemi rajz (előkészítő és kiegészítő osztály), az építészeti rajz (művészi rajz, mintázás és műszaki rajz), valamint a díszítő rajz (ornamentális rajz, mintázás és díszítő kompozíció) szerepelt.

Az ipari oktatást mélyrehatóan átalakító, 1893. október 5-i rendelet az António Augusto de Aguiar Ipari Rajziskolát ipari iskolává emelte, nevét változatlanul hagyva. Ekkor asztalos- és ácsműhelyt, valamint női kézimunka-műhelyt létesítettek. Az 1897. december 14-i rendelet alaposan átalakította hazánk ipari oktatását. A reform a funchali ipari iskolának (Escola Industrial do Funchal) is javára vált: három elméleti tanórát vezettek be a portugál nyelv, a számtan és mértan, valamint a fizika és kémia alapjai tárgyakból. E tanári állásokat azonban – az utolsó kivételével, amelyet végül nem is hoztak létre – csak 1901. december elején töltötték be; a tanítás az 1902–1903-as tanévben kezdődött meg.

Az 1918. december 1-jei törvény megreformálta az ipari iskolák működését, és módosította a Funchalban tanított tantárgyak körét. Az új tantervben anyanyelv, számtan és mértan, a fizika és kémia alapjai és szakszókincsi ismeretek, földrajz és történelem, francia nyelv, általános rajz, szakrajz, valamint műhelymunka szerepelt. Az új iskola 1889 szeptemberében a Rua de Santa Maria egyik épületében kapott helyet. 260 tanuló iratkozott be, az órák pedig a következő októberben kezdődtek. Első tanára és igazgatója Cândido Pereira, szerződéses tanára pedig az osztrák állampolgár Hans Nowach volt. Az előbbi az 1903-as tanév végéig, az utóbbi 1895-ig dolgozott ott. Nowachot ideiglenesen Carlos Roma Machado de Faria e Maia műszaki tiszt helyettesítette, aki 1897 júliusáig szolgált. Az 1897–1898-as tanévtől 1903 márciusáig a sevillai születésű spanyol állampolgár, Dom Manuel de la Cuadra volt az iskola szerződéses tanára. Funchalban hunyt el 1903. április 3-án, körülbelül 60 éves korában.

Az iskola tanárai voltak: Cândido Pereira (1889–1903), Hans Nowach (1889–1895), Dom Manuel de la Cuadra (1897–1903), Vitorino José dos Santos (1902), Fernando A. Silva atya (1902), Augusto Pascoal Correia Brandão (1903–1908), Joaquim Porfirio (1909–1910), João Gomes Correia Faria (1911–1912), José Pedro Nolasco (1914–1915), Emanuel Paulo Vitorino Ribeiro (1914–1917), Alfredo Vital Miguéis (1917), Dona Maria Emilia Arroja (1919) és Abel Tiago de Sousa e Vasconcelos (1919). Ideiglenes tanárként dolgozott Carlos Roma Machado de Faria e Maia, João dos Reis Gomes, Henrique Franco de Sousa, valamint több alkalommal Francisco Franco műhelymester is.

Az ipari oktatási intézmény első igazgatója 1889-től 1903-ig Cândido Pereira volt, aki jelenleg a xabregasi Afonso Domingues Iskola tanára. 1903-tól napjainkig Vitorino José dos Santos építőmérnök tölti be ezt a tisztséget.

Mint említettük, az 1893. október 5-i reform asztalos- és ácsműhelyt, valamint női kézimunka-műhelyt hozott létre. Ezek mesterei Manuel Rodrigues Gaspar – aki 1900-ban hunyt el –, Francisco Franco, Manuel Dias da Costa és Dona Augusta das Dores Ornelas voltak. Az 1918. december 1-jei törvény intarzia- (embutidos) és berakásműhelyt létesített. Ez 1919 októberében kezdte meg működését; mestere Manuel dos Passos Aguiar.

Az António Augusto de Aguiar Ipariskolát az 1925. szeptember 11-i rendelet ipari és kereskedelmi iskolává alakította át. Képzéseit a következőképpen szervezték meg:

Ipari tagozat: asztalos-, intarziakészítő-, hímzésminta-rajzoló-, varrási szabás- és hímzőképzés, valamennyi négyéves. Kereskedelmi tagozat: szintén négyéves kereskedelmi alapképzés. Az 1931. október 20-i rendelet átszervezte ezeket a képzéseket. Ettől kezdve asztalosokat, ácsokat, intarziakészítőket, lakatosokat – a képzést később géplakatos-képzéssé alakították –, varrókat és hímzőket, hímzőnőket, építőmestereket képeztek, valamint kiegészítő kereskedelmi képzést tartottak. Az egyes képzések tantárgyai a következőképpen oszlottak meg:

Kereskedelmi képzés – négy év

Portugál, francia, angol, kereskedelmi számtan és geometria, kereskedelmi földrajz, közlekedési útvonalak és szállítás, a kereskedelmi jog és a politikai gazdaságtan alapjai, általános kereskedelmi ismeretek, kereskedelmi könyvvezetés és számvitel, a fizika, a kémia és a természetrajz alapjai, áruismereti technológia, valamint gyakorlati szépírás-, gépírás- és gyorsírásórák. Kiegészítő képesítés – egy év: a kereskedelmi képzésen túl algebra, fizika és kémia; ez a képesítés a lisszaboni kereskedelmi intézetekbe való felvételre jogosított. Az iskola tanulóinak száma évről évre jelentősen nőtt, amint azt a következő tanévek beiratkozási adatait összefoglaló rövid kimutatás mutatja:

Tanév	Beiratkozások
1925–1926	215
1930–1931	418
1935–1936	624
1940–1941	900

Cândido Pereira tanár – aki 1935. április 15-én Lisszabonban hunyt el – és Vitorino José dos Santos tanár – aki 1928. október 1-jén Funchalban hunyt el – a legjelentősebb szolgálatokat tették ennek a szakoktatási intézménynek. Rajtuk kívül állandó igazgatóként szolgált João dos Reis Gomes őrnagy, tanár 1929-től 1939-ig, majd 1939-től dr. Álvaro de Meneses Alves Reis Gomes tanár.

Az Ipari és Kereskedelmi Iskola 1938 novemberében költözött be abba a tágas épületbe, amely korábban az Öregek Menhelyének (Asilo dos Velhinhos) adott otthont a Rua das Hortas és az Avenida Elias Garcia találkozásánál. Ezt megelőzően az épületben az autonóm kerület főtanácsa (Junta Geral do Distrito Autónomo) jelentős javításokat végeztetett; a középfokú oktatási intézmény fenntartása is a főtanács feladata.