Gimnázium

Szigetvilágunkban a középfokú oktatás 1759-ig főként a Jézus Társasága szerzeteseinek kezében volt; abban az évben kiűzték őket Madeira szigetéről. A jezsuiták a jezsuita kollégiumban (Colégio), ahol ma a 27. gyalogezred állomásozik, az Aulas do Pátio („udvari osztályok”, a volt jezsuita kollégiumban tartott nyilvános középiskolai oktatás) néven ismert, a kollégiumhoz tartozó tantermekben humán tárgyakat tanítottak. A teológiai képzés mellett portugál és latin nyelvet, filozófiát és retorikát is oktattak ott (lásd: Jezsuiták).

Pombal márki egy 1772. november 6-i királyi levél (carta régia) útján Madeirán három latin-, egy görög-, egy retorika- és egy filozófiaórát létesített, hogy pótolja a jezsuiták által vezetett képzés megszűnésével keletkezett hiányt. A 19. század elején ebben a városban rajz- és festészet-, valamint számtan- és geometriaórákat indítottak, később pedig francia- és angolórákat is. E tantárgyak egy részét a régi Aulas do Pátióban tanították, a többit más állami épületekben. Ezeknek a tanulmányoknak nem volt megfelelő tudományos és irodalmi szervezettségük, oktatásukat pedig nem véglegesített módszerek és tantervek irányították. Mindenekelőtt olyan vezetés hiányzott, amely egységbe fogta és rendszeres, szabályos képzéssé szervezte volna őket.

Az 1836. november 17-i rendelet a kontinentális Portugália és a Szomszédos Szigetek (Ilhas Adjacentes) minden kerületi (distrito) székhelyén gimnázium (liceu) felállítását írta elő. Ezekben tíz tantárgyat kellett oktatni, és ezzel megszűnt az addig országszerte szétszórtan működő tanórák rendszere.

A szigetcsoport kormányzója, Antonio de Gamboa e Liz utasítást kapott a rendelet végrehajtására és arra, hogy szorgalmazza a gimnázium létrehozását ebben a városban. Az egykori Aulas do Pátio épületét választották ki: itt ült össze először a tanári tanács, és itt helyezték el az új oktatási intézményt 1837. szeptember 12-én. Ünnepélyes megnyitóját a következő október 10-én tartották; ugyanazon a napon megkezdődött a rendes tanítás is.

Az első, ideiglenesen kinevezett tanárok, akik itt katedrát vezettek, dr. Manuel Joaquim Moniz – aki megbízott igazgatóként is szolgált –, dr. João de Freitas e Almeida, Marceliano Ribeiro de Mendonça és Alexandre Luis da Cunha voltak. Valamennyien az 1838. szeptember 17-i rendelettel kaptak végleges kinevezést. Az ugyanezen a napon kelt rendelet dr. Lourenço José Monizt gimnáziumunk véglegesen kinevezett tanárává és igazgatójává nevezte ki. Francisco de Andrade az 1838-as tanév elején kezdett ideiglenes tanárként egy katedrát vezetni, és ugyanezen év november 19-én kapott végleges kinevezést.

Ezt követően sorra kaptak végleges tanári kinevezést: dr. Luis da Costa Pereira (1850), José Camilo Delanave (1854), dr. Alvaro Rodrigues de Azevedo (1855), dr. Joaquim Camelo Lampreia (1859), dr. Manuel José Vieira (1861), João Fortunato de Oliveira (1863), dr. José Leite Monteiro (1867), Daniel Simões Soares (1881), dr. Mauricio Augusto Sequeira (1887), Ricardo Augusto Sequeira atya (1887) stb.

A gimnázium igazgatójaként szolgált dr. Manuel Joaquim Moniz (1837), dr. Lourenço José Moniz (1838), Marceliano Ribeiro de Mendonça (1850), Francisco de Andrade (1866), dr. Nuno Silvestre Teixeira (1881), Manuel Esteves Fazenda kanonok (1900), dr. Nuno Silvestre Teixeira (1900), dr. António Augusto Pereira da Silva (1910), Anibal Sertorio dos Santos Pereira, dr. Damião Peres, dr. Joaquim Carlos de Sousa, dr. Alberto Figueira Jardim, dr. Antonio Luis Franco és dr. Angelo Augusto da Silva.

Az elhunyt tanárok közül Francisco de Andrade, Marceliano Ribeiro és dr. Alvaro de Azevedo az oktatás kiemelkedő alakjainak számítottak. Nemcsak ragyogóan vezették katedráikat, hanem értékes műveket is megjelentettek az általuk tanított tárgyakról: Andrade a portugál nyelv nyelvtanait, Ribeiro egy latin nyelvtant és filozófiai tanulmányait, Azevedo pedig egy irodalomkritikai könyvet, valamint egy olvasási, filológiai és fogalmazási tankönyvet.

Az igazgatók által írt jelentések közül Marceliano Ribeiro de Mendonça és dr. Nuno Silvestre Teixeira munkái emelkednek ki; közülük néhány nyomtatásban is megjelent. Külön említést érdemelnek azonban az utóbbi években kiadott értékes Anuarios évkönyvek, amelyeket a kiváló igazgató, dr. Ângelo Augusto da Silva állított össze.

Úgy véljük, hogy az 1836. november 17-i rendelettel létrehozott tíz tantárgyat gimnáziumunk alapításától kezdve nem oktatták mind, és tanításuk csak a következő években indult meg ténylegesen. Nem tudjuk végigkövetni, milyen változásokon ment át e város gimnáziumi oktatása a középfokú oktatás számos reformja során: ehhez türelmes kutatómunkára volna szükség, amelyre sem a rendelkezésünkre álló idő, sem e mű terjedelme nem ad lehetőséget. Mint említettük, a gimnáziumot kezdetben az egykori Aulas do Pátio helyiségeiben rendezték be. Ezek a jezsuita kollégiumhoz tartoztak, és a Rua dos Ferreiros (’kovácsok’) felől lehetett megközelíteni őket. A gimnázium több mint 40 évig maradt ott, majd 1881 januárjában ugyanannak az utcának egy másik házába költözött. Ez a Vasconcelos de Couto Cardoso család hitbizományosainak ősi kúriája volt, később pedig São Pedro (’Szent Péter’) báróié lett. A tanítás ugyanazon év január 11-én kezdődött meg benne. A gimnázium 1914 januárjában az egykori püspöki palotába (Paço Episcopal) költözött, amely a korábbi Rua do Bispón, a mai Rua Gomes Freirén áll; jelenleg (1921) is ott működik. 1880-ban egy ideig a Palácio de São Lourenço (’Szent Lőrinc’) egyes helyiségeiben is működött.

J. R. Basto Machado tanár 1937-ben, a funchali gimnázium alapításának századik évfordulóján megjelent Cem Anos de Vida Escolar című füzete tartalmaz néhány adatot, amely fontos az intézmény története szempontjából.

A helyi sajtó és gimnáziumunk egymást követő igazgatói már régóta szüntelenül hangsúlyozták, hogy sürgető szükség van egy olyan épületre, amelyben e fontos középfokú tanintézmény a megkívánt pedagógiai feltételek között működhet. Miután alaposan megvizsgálták, hol volna a legalkalmasabb helye, és hogyan lehetne megvalósítani ezt a költséges építkezést, a kerület főtanácsa (Junta Geral do Distrito) elhatározta, hogy kezdeményezi a társadalmi és oktatási szempontból egyaránt nagy jelentőségű vállalkozást. Ehhez megszerezte a központi kormánytól a város egykori katonai kórházának átadását, amelyet az 1936. szeptember 5-i rendelet engedélyezett. Nem sokkal később megkezdődött a pompás épület építése, amely gyorsan és megszakítás nélkül haladt. 1942 októberében már a gimnázium valamennyi részlege az új épületben működött: ezzel helyi közösségünk egyik nagy szükséglete teljesült. A különböző osztályokban a tanítás az említett hónap és év 8. napján kezdődött meg.