Lampreia (Francisco Joaquim de Sá Camelo)

1829. június 27-én született Funchalban, João Lampreia marsall fiaként. 1876. december 17-én halt meg Lisszabonban, amikor Moura képviselője volt; mindössze 47 éves volt. A Coimbrai Egyetemen (Universidade de Coimbra) szerzett orvosi diplomát. Már diákként kivételes, ragyogó tehetségnek bizonyult, és igen fiatalon megmutatkozott ritka szónoki képessége is. Ennek köszönhetően később a parlamentben korának egyik legkiválóbb szónokává vált. A Történelmi Haladó Párt tagja volt, és szoros barátság fűzte a párt vezetőjéhez, Loulé hercegéhez. A Cortesben (a portugál országgyűlés) több szárazföldi választókerületet képviselt, az 1865-ös törvényhozási ülésszakban pedig Madeira képviselője is volt. A funchali gimnázium (liceu) állandó tanáraként dolgozott, Lisszabonban pedig több közszolgálati megbízatást látott el. Ezekben mindig megmutatkozott kivételes szellemi képessége.

E rövid szócikket a Diccionario Popular e madeirairól szóló, igaz szavaival zárjuk: A Coimbrai Egyetemen szerzett orvosi diplomát, ahol ragyogó szónokként és kivételes tehetségként szerzett hírnevet. Valóban az volt. Ha a politikai életben mégsem bontakoztathatta ki szellemi képességeit teljes nagyságukban, ha nem mutathatta meg mindazt, amire képes volt, annak az volt az oka, hogy betegsége megakadályozta abban, hogy betöltse a nagy szelleméhez méltó szerepet.

“

„Számos eset tanúsította kiváló szellemi képességeit, mindenekelőtt természetes szónoki adottságát. Orvosi tanulmányai 4. évében vizsgázott, és vizsgáztatói között volt egy igen jeles egyetemi tanár, aki azonban már leszokott arról, hogy elolvassa tanítványai téziseit. Amikor kérdezni kezdett, mindig kijelentette, hogy a tézisben védett állítás teljesen nyilvánvaló, ő pedig csupán vizsgáztatói kötelességéből fog vitába szállni vele. Ennek a módszernek a következő eredménye volt: ha a hallgató jól védte meg tézisét, a közönség úgy vélte, mi sem könnyebb ennél; ha viszont alulmaradt, a tanár dicsősége a legyőzött nehézség teljes fényében ragyogott. Lampreia vizsgára állt. Amikor meghallotta, hogy a tanár szerint a tézise nyilvánvaló tanítást képvisel, felingerelte magát, és rögtön így válaszolt: – Ha ez olyan nyilvánvaló, mint méltóságod gondolja, védje meg méltóságod, én pedig támadni fogom.

“

„Az így kihívott tanár nem hátrálhatott meg. Lampreia abba a különös helyzetbe került, hogy saját elméleteivel szállt szembe, és olyan éles dialektikai érzékről, érvelési készségről és természetes ékesszólásról tett tanúbizonyságot, hogy a győzelmet, mondhatni, ő aratta.

“

„Ez a ragyogó tehetség és ezek a ritka képességek alig bontakozhattak ki, mert egy betegség megbénította őket. Egy gégebetegség megfosztotta szónoki erejétől: rekedt, érdes hangját alig lehetett hallani, és beszédei minden hatását tönkretette. Tehetsége azonban még így is olyan nagy volt, hogy a képviselőházban gyakran gyakorolt befolyást.

Lampreia tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) kétségkívül a 19. század egyik legkiválóbb madeirai szülötte volt.