Moniz (dr. Lourenço José)

A 19. század első felének egyik legkiválóbb madeirai személyisége volt. Ragyogó tehetségéhez figyelemre méltó jellembeli szigor társult. Ő és dr. Luís Vicente de Afonseca néhány évtizeden át képviselték Madeirát a parlamentben. Ők ketten szálltak síkra a legnagyobb önfeláldozással és önzetlenséggel e szigetcsoport szükségleteiért: maguknak nem kértek állásokat, és nem támogattak botrányos követeléseket vagy kétes ügyleteket. Mindig szerény körülmények között éltek, és szinte minden támasz nélkül, szegénységben haltak meg.

Dr. Lourenço José Moniz 1789. augusztus 10-én született e város Santa Maria Maior (’Szent Mária’) egyházközségében (freguesia). Apai nagybátyja, Filipe Gomes Moniz atya, a székesegyház (Sé Catedral) lelkésze (cura) felismerte élénk, korán megmutatkozó értelmét, és vállalta fiatal unokaöccse taníttatását. Lourenço mindenben beváltotta gondoskodó pártfogója hozzá fűzött reményeit.

Miután Funchalban elvégezte előkészítő tanulmányait, Lourenço Moniz Angliába ment, hogy beiratkozzon a világszerte jó hírű Edinburghi Egyetem orvosi karára. Az ott végzett orvosokat akkoriban nagyra becsülték, és szakterületük alapos ismerőinek tartották. Bár Angliában külföldi volt, és nem ismerte behatóan az ország nyelvét, nem maradt el attól a jó hírnévtől, amelyet Madeirán szerzett: egyetemi tanulmányai során több tárgyból is díjat nyert. 1815. augusztus 1-jén megvédte latin nyelven írt, De Ictero című doktori értekezését, amely még ugyanabban az évben megjelent Londonban.

Hazatérése után nagy sikerrel gyakorolta hivatását. 1824-ben kinevezték egy humán tárgyakat oktató katedrára; ezt a tárgyat később az 1837-ben létrehozott gimnáziumban (liceu) is tanította. Kiváló tanára és első igazgatója volt az intézménynek. Amikor 1837-ben megalapították orvosi iskolánkat, Lourenço José Monizt annak tanárává és első igazgatójává nevezték ki. E tisztségeket azonban nem töltötte be, mert összeegyeztethetetlenek voltak képviselői helyével és más, akkor ellátott szolgálati megbízatásaival.

Jellemének szigorú tisztessége, elismert tehetsége és honfitársai körében élvezett nagy megbecsülése természetes jelöltté tette a magas közhivatalokra. Így az Alkotmánylevél (Carta Constitucional) 1826-os kihirdetése után tartott első választásokon dr. Lourenço Monizt Madeira képviselőjévé választották az 1826 és 1828 között működő Cortesbe (a portugál országgyűlésbe).

A Cortes feloszlatása és az abszolutista kormányzat kikiáltása után dr. Moniz visszatért Madeirára, de hamarosan el kellett hagynia hazáját: tartott a liberális eszmék hívei ellen kibontakozó üldözéstől. Az Amerikai Egyesült Államokba hajózott, ahol néhány évig maradt, majd az alkotmányos kormányzat helyreállítása után visszatért Funchalba.

Az első, 1834-es választásokon ismét a szigetcsoport képviselőjévé választották. Az attól az évtől 1856-ig, nem sokkal a halála előttig tartó következő kilenc törvényhozási ciklusban mindvégig Madeirát képviselte a parlamentben, az 1842 és 1845 közötti ülésszak kivételével. Egyetlen madeirai sem képviselte ilyen hosszú ideig szülőföldjét a Cortesben. Ez ékesen bizonyítja, milyen önzetlenül látta el feladatát, és mennyit dolgozott szülőföldje gyarapodásáért és felvirágoztatásáért.

Dr. Moniz kiváló parlamenti képviselő hírében állt: nemcsak beszédei miatt, hanem azért is, mert több bizottság tagjaként számos törvényjavaslat és vélemény előadója volt, s ezekben mindig figyelemre méltó hozzáértésről tett tanúbizonyságot. Többször elnökölt a Képviselőházban, és valamennyi politikai tábor legkiválóbb parlamenti képviselői nagyra becsülték.

Fontos közszolgálati megbízatásokat is ellátott. A Jóreménység fokán a lefoglalt tengeri zsákmányok ügyében eljáró bírói biztosként olyan módon teljesítette nehéz és kockázatos feladatát az angol hatóságok mellett, hogy különösen nagy megbecsülést szerzett a portugál névnek.

Coimbra polgári kormányzója (governador civil), a Tengerentúli Tanács (Conselho Ultramarino) tagja, valamint több tudományos és irodalmi társaság tagja is volt, stb. 1857. december 4-én halt meg Lisszabonban, 68 éves korában. Madeirán közadakozást indítottak, hogy az Alto de São João-temetőben (Cemitério do Alto de São João) mauzóleumot emeljenek földi maradványainak. A mauzóleumon a következő sírfelirat olvasható: BECSÜLET, TUDOMÁNY, HAZAFISÁG.

Itt nyugszik Lourenço José Moniz tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), az orvostudomány doktora és a Tengerentúli Tanács tagja. Több mint húsz éven át, egymást követő törvényhozási ciklusokban képviselte szülőföldjét, Madeirát a nemzet képviselőjeként. 1841-ben a képviselőház alelnöke volt; emellett a funchali kerület (distrito) tanulmányi biztosa, az ugyanott működő gimnázium rektora és retorikatanára, valamint a Jóreménység fokánál lefoglalt hajók ügyeiben eljáró bírói biztos volt. Számos más közszolgálati megbízatást is díjazás nélkül látott el. Madeira szigetén született 1789. augusztus 10-én. Mindig szerényen élt, és ilyen hosszú pályafutás után szegényen halt meg Lisszabonban, 1857. december 6-án. A madeiraiak hálájuk jeléül emeltették neki ezt az emlékművet azért az értelemért és páratlan buzgalomért, amellyel Madeira érdekeit mindenkor védelmezte; egyúttal polgári és erkölcsi erényei, valamint kiemelkedő tudományos érdemei előtt is tisztelegtek vele.