Az első kiadványok

Az első, nyomdatechnikai úton Madeirán megjelent kiadványnak már külön szócikket szenteltünk. Ez az O Patriota Funchalense (’A Funchali Hazafi’) című, hetente kétszer megjelenő lap volt, amely – amint e kötet 57. oldalán írtuk – 1821. július 2-án látott napvilágot.

Az O Patriota Funchalense még zavartalanul megjelent, amikor 1823. február 17-én napvilágot látott az itteni második újság, az O Prégador Imparcial da Verdade, da Justiça e da Lei. Harsány címe négy különböző folyóirat elnevezésére is bőven elegendő lett volna. Szerkesztője és tulajdonosa dr. João Crisóstomo Espinola de Macedo atya, kiváló ügyvéd és Santa Cruz (’Szent Kereszt’) mezőváros (vila) plébánosa volt. Bár élénk értelemmel és nem mindennapi műveltséggel rendelkezett, írásaiban olyan heves és féktelen hangot használt, hogy az súlyos kellemetlenségeket és megalázó zaklatásokat hozott rá. Méltó vetélytársa volt José Agostinho de Macedo atyának, noha politikai elvei szöges ellentétben álltak a Burros, a Besta Esfolada és a Tripa Virada szerzőjének nézeteivel. Az O Pregador Imparcial... hetente jelent meg; 61 száma látott napvilágot, az utolsó 1824. július 2-án.

Ugyancsak 1823-ban két további újság látott napvilágot: az A Atalaia da Liberdade és az O Regedor (’A Bíró’), a Funchalban kiadott harmadik, illetve negyedik időszaki lap. Az első mindössze két hónapig élt. Szerkesztője dr. Daniel de Ornelas e Vasconcelos ügyvéd és kiváló szónok volt, aki később Madeirát képviselte a parlamentben, a Pairek Kamarájának tagja lett, és jelentős parlamenti képviselőként tűnt ki. Az O Regedor sem élt sokkal tovább kortársánál, az A Atalaia da Liberdade című lapnál: 1823 áprilisától júniusáig jelent meg. Szerkesztőinek és tulajdonosainak neve nem ismert.

1824 közepétől 1827-ig egyetlen újság sem jelent meg. Az utóbbi év február 3-án, illetve június 2-án látott napvilágot az O Funchalense Liberal és az A Flor do Oceano: ezek voltak a szigeten megjelent ötödik és hatodik időszaki lap.

Az újságíráson kívül, amelynek kibontakozását az imént röviden felvázoltuk, a nyomdászat tevékenysége nem lehetett jelentős egy olyan szűk társadalmi és szellemi közegben, amilyen Funchal városa volt. Ehhez a közeghez és korszakhoz mérten azonban mind számukat, mind minőségüket tekintve figyelemre méltók az első nyomda 1821-es létesítése utáni években megjelent kiadványok.

Ebben az évben irodalmi és tudományos társaság alakult nálunk Sociedade Funchalense dos Amigos das Ciencias e Artes néven. 27 rendes, 45 levelező és 24 tiszteletbeli tagja volt; a kor legkiválóbb madeirai személyiségei tartoztak hozzá. Rendes tagjai között olyan tekintélyes nevek szerepeltek, mint Pimenta de Aguiar, Gonçalves de Andrade kanonok, Nicolau Betencourt Pita, Lourenço José Moniz, dr. Caetano Alberto Soares, dr. João Pedro de Freitas Drumond és José Marciano da Fonseca, mások mellett, akikről az Elucidário Madeirense részletes ismertetést közöl. Ez a társaság jelentetett meg elsőként egy rövid nyomtatott munkát: saját alapszabályát, Estatutos e Regulamentos da Sociedade Funchalense dos Amigos das Ciencias e Artes címmel. A 23 oldalas füzetet 1822-ben, az O Patriota Funchalense nyomdájában nyomtatták. Ma rendkívül ritka, és joggal illeti meg az a megkülönböztetés, hogy ez volt a szigeten nyomtatásban megjelent első munka.

Ugyanebben az 1822-es évben további két füzet jelent meg. Mindkettő a portói forradalom által meghirdetett alkotmányt dicsőítő himnusz volt; az alkotmányt Madeirán 1821 januárjában ünnepélyesen elismerték. Az egyik címe Parabens poético-politicos à grandiosa regeneração portuguesa na congratulante aderência da Ilha da Madeira em 1821 no teatro grande do Funchal. Szerzője dr. Luis Antonio Jardim ügyvéd, az első alkotmányozó Cortes (a portugál országgyűlés) képviselője volt, aki 1825. február 14-én halt meg Funchalban.

A másik füzet azt a dicsőítő beszédet tartalmazza, amelyet João Manuel de Freitas Branco atya mondott el székesegyházunk (Sé Catedral) szószékéről. Címe: Oraçâo de Acção de Graças que na solenidade do aniversário do faustissimo dia 28 de Janeiro de 1821 pregou na Igreja Catedral da Sé do Funchal por convite do Ill.mo e Rev.mo Cabido o vigário de Sâo Jorge João Manuel de Freitas Branco em o anno de 1821. A 43 oldalas kiadvány ma nagy könyvészeti ritkaság.

A következő évben, 1823-ban újabb dicsőítő himnusz hangzott el az egyházmegye főtemplomában. Ez sem volt kevésbé túlzó és mértéktelenül magasztaló, mint az előző évi. Még ugyanabban az évben megjelent Funchalban, a következő címmel: Oraçâo de graças prègada na igreja Cathedral da Sé do Funchal em 6 de Julho de 1823 por ocasiâo da solemne festividade que fêz sua excellencia reverendissima pela feliz restauração de S. Magestade El-Rei N. S., por Fr. José Cupertino, religioso franciscano, lente de theologia e examinador synodal deste bispado do Funchal.

1823-ban egy érdekes, 60 oldalas kis kötet is megjelent Instrucçoens para a inspecçâo ou revista de hum batalhão d'infanteria... traduzido do ingles. . . címmel. Témája ma már a legcsekélyebb érdeklődést sem keltheti fel; csak szokatlan könyvészeti ritkaságként és a madeirai nyomdászat története szempontjából van némi értéke.

Nincs tudomásunk arról, hogy 1824 és 1827 között nálunk bármilyen könyvet vagy füzetet nyomtattak volna. Ugyanez igaz az időszaki lapokra is, amint fentebb már megjegyeztük. Ezt a hiányt az akkor országunkban zajló politikai eseményeknek tulajdonítjuk, amelyek nem kedveztek a sajtó szabadságának, pedig erre szüksége van ahhoz, hogy hasznosan betölthesse feladatát.

Ebben az évben, 1827-ben három füzet jelent meg Funchalban. Egyikük helyi politikai kérdésekkel foglalkozott, a másik kettő pedig azokat a verseket tartalmazta, amelyeket a Teatro Grandéban szavaltak el az IV. Péter által adományozott Alkotmánylevél (Carta Constitucional) kihirdetésének évfordulóján.