Campanário (egyházközség)

A campanário szó harangtornyot jelent, ezért furcsának tűnhet egy plébánia neveként. Amikor megpróbáltuk kideríteni, honnan ered a szóban forgó egyházközség (freguesia) neve, csupán dr. João Pedro de Freitas Drumond néhány feljegyzésében találtunk magyarázatot. A feljegyzéseket e város közkönyvtára őrzi. A magyarázat egyáltalán nem valószínűtlen, de azt sem állíthatjuk, hogy minden részletében igaz. Mégis hitelesnek és megbízható forrásból származónak fogadjuk el, mert az említett feljegyzések szerzőjéről nincs okunk feltételezni, hogy történeti közléseiben és állításaiban ne járt volna el tisztességesen.

Amikor a felfedezők a partvidék első bejárása során elhaladtak Cabo Girão mellett, a part közelében egy kis sziklaszigetet pillantottak meg. Távolról úgy látták, mintha harangtorony, vagyis campanário alakja volna. Ezzel a névvel jelölték meg azt a partszakaszt, majd a név a környező földekre is átterjedt. „Harangtoronyra emlékeztetett – írja Freitas Drumond –, mert két magas ága volt; ezek egyikét a tenger 1798. november 1-jén ledöntötte.” Miután a hullámok ostroma és ereje elpusztította a harangtorony alakú sziklaszigetet, nem csoda, hogy a név eredete lassanként feledésbe merült.

Frutuoso arról a bejárásról, amelyet João Gonçalves Zarco és Tristão Vaz Teixeira végzett Madeira két kapitánysága határainak kijelölése céljából, a következőket írja: „Câmara de Lobos (’fókák barlangja’) felé érve… majd valamivel lejjebb, igen magas földekhez jutva, ott kijelölte az Igaz Kereszt (Vera Cruz) templomának helyét, és mindezeket a magaslatokat örököseinek tartotta fenn…” Ez a kápolna és a Zarco által birtokba vett földek Campanário egyházközségének határain belül feküdtek; ma Quinta Grande (’nagy birtok’) plébániájához tartoznak, amely 1848-ban vált külön tőle. Az idézett Frutuoso másutt ezt is írja: „nyugat felé fél légua távolságra van egy száz háztartásból (fogos, szó szerint „tűzhely”) álló, szétszórtan fekvő lugar (lugar: a mezőváros és az egyházközség közötti rangú település) – a 16. század végéről beszél –, amelyet Campanáriónak neveznek… földjein állatot tenyésztenek, búzát és rozst termesztenek, mert a hegyvidéki lakosság inkább állattartással foglalkozik, mint szőlő vagy más gyümölcstermő növény termesztésével; mindamellett úgy kell érteni, hogy ezeken a helyeken és a sziget minden más településén mindig éltek, és ma is élnek tisztességes, nemesi származású, emelkedett gondolkodású emberek”.

Nem tudjuk pontosan megállapítani, mikor jött létre ez a plébánia, de 1556 előtt már létezett. Az ugyanazon év augusztus 28-i királyi rendelet (alvará) ugyanis a vikárius 10 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) összegű javadalmát (côngrua) egy moio (gabonaűrmérték, 60 alqueire) búzával és egy pipa (boroshordó és űrmérték, kb. 400–500 liter) borral egészítette ki. Ezt a járandóságot az 1581. június 9-i, az 1589. január 18-i és az 1674. január 19-i királyi rendeletek tovább növelték. Ekkor már 19 000 réis készpénzből, másfél moio búzából és másfél pipa borból állt.

A feljegyzések szerint 1698-ban lelkészséget (curato) hoztak létre ott, de úgy tűnik, a tisztség betöltése késett. Csak az 1727. május 9-i királyi rendelet állapította meg a lelkész (cura) évi 20 000 réis javadalmát; ekkor töltötték be a tisztséget.

Nem tudjuk, mikor épült a mai plébániatemplom. Homlokzatán az 1683-as évszám látható: ez feltehetően az újjáépítés ideje, hacsak nem állt a mai templom előtt egy másik templom ugyanitt. Tudomásunk van arról, hogy a Királyi Kincstári Tanács 1677-ben elrendelte a szentély építési munkálatainak árverésre bocsátását.

Ebben az egyházközségben áll Nossa Senhora do Bom Despacho és Nossa Senhora da Glória kápolnája. Kármelhegyi Boldogasszony, Nossa Senhora do Rosário, Keresztelő Szent János és Nossa Senhora dos Remédios kápolnája már nem létezik. Mind a ma álló, mind az egykori kápolnákkal a megfelelő szócikkekben foglalkozunk.

A korai földbirtokosok és telepesek között volt Manuel de Noronha, Funchal második donatárius kapitányának (capitão-donatário) a fia, akinek a mai Quinta Grandéhoz tartozó kiterjedt földjei voltak; Vasco Delgado, aki a Ribeira dos Melões (’dinnyék patakja’) partján telepedett le, és ott hitbizományt (morgado) alapított; továbbá Pedro Enes és mások. A jezsuiták legnagyobb szigeti birtokai Campanário határain belül feküdtek. Ezek közé tartozott elsősorban az úgynevezett Quinta Grande, amely később az egyházközségnek is nevet adott. Ez a vidéki birtok 160 évvel ezelőtt több mint két conto de réis (conto: egymillió réis) jövedelmet hozott, ami ma igen tekintélyes bevételnek felelne meg.

Ebben a plébániában található Fajã dos Padres (’a papok partsíkja’) településrésze, amely azért kapta ezt a nevet, mert egykor a Jézus Társasága szerzeteseié volt. Tengerparti fajã (keskeny sík földsáv egy sziklafal lábánál), magas sziklák tövében. Gondosan művelik, és itt terem Madeira legértékesebb és leghíresebb malváziája. A településrészt többször is kifosztották kalózok; 1625 januárjában elpusztították a jezsuiták ottani kápolnáját.

1825-ben Campanárióban politikai okokból súlyos zavargások törtek ki, és a fegyveres erőnek is be kellett avatkoznia. Az események sajátos körülményeik miatt akkoriban nagy feltűnést keltettek.

Ribeira Brava (’vad patak’) községének (concelho) 1914-es létrehozásával Campanário egyházközsége kikerült Câmara de Lobos községéből, és az új községhez csatolták. Itt született São Paulo püspöke, Dom Manuel Joaquim Gonçalves de Andrade (1767–1847), a kiváló jogtudós Francisco Justino Gonçalves de Andrade (1821–1902) és João Jacinto Gonçalves de Andrade kanonok (1825–1894). Az utóbbi ketten a brazil város jogi karának jeles tanárai voltak (lásd ott).

Régebben sok gesztenyeliget volt ebben az egyházközségben. A helyiek és a külföldiek körében egyaránt ismertté vált egy óriási gesztenyefa, amelynek metszetét számos Madeirával foglalkozó mű közölte. Achada (’fennsík’) településrészén állt, és törzsének kerülete 10 méter volt. Az idő múlásával részben elkorhadt; tövénél ajtószerű nyílás vezetett egy üregbe, amelyben több ember is elfért.

A plébánia nevezetesebb településrészei Fajã dos Padres, Tranqual, Quebrada, São João, Pinheiro,

Logar da Ribeira, Voltas, Pedregal, Achada, Terreiros, Logar da Serra, Cova da Velha, Adega, Corujeira, Longueira, Rodes, Carmo, Serrado, Chapim, Calçada, Lombo do Romão, Igreja, Lapa e Maçapez, Furnas e Amoreiras, Fajã Velha, Vigia, Porta Nova, Chamorra, Jardim, Palmeira, Roda e Maçapez, Pôrto da Ribeira, Pedra de Nossa Senhora és Nossa Senhora da Gloria. Carmo településrészen működik az állami fiúiskola, Furnas e Amoreirasban pedig az állami leányiskola.

Kis kikötője és köves, nehezen megközelíthető strandja van. Néhány éve kis kikötőhelyet építettek ott, amely nyugodt tengeren jó szolgálatot tesz. A kikötő fölé magasodó meredek sziklafal tufájába, különböző magasságokban, több üreget vájtak, és faajtókkal látták el őket. Ezek raktárként szolgálnak különféle áruk, mezőgazdasági termények, tűzifa, halászfelszerelések stb. tárolására.

Funchaltól körülbelül 18 kilométerre, Câmara de Lobos templomától 8 kilométerre, Ribeira Bravától pedig 4 és fél kilométerre fekszik.