Irodalom

A madeirai irodalom a portugál szárazföld irodalmának fejlődési szakaszait követte, bár a szigetcsoport írói közül kevesen szereztek nevet az ország irodalomtörténetében.

Annyi azonban bizonyos, hogy már a felfedezés századában feltűnt néhány figyelemre méltó költő, akik szerepelnek Garcia de Resende Cancioneiro című daloskönyvében. Teófilo Braga Poetas Palacianos című könyvében odáig ment, hogy különálló, sajátos csoportnak tekintette őket, amelyet „Cyclo Poético da Ilha da Madeira” névvel illetett; ezzel a besorolással a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) jegyzetekkel ellátott kiadásának szerzője nem ért egyet. Dr. Álvaro de Azevedo ugyanakkor kijelenti: „ettől ez a rendkívül jelentős csoport még elegendő alapot ad arra, hogy Madeira szigete tiszteletre méltó részt követeljen magának a nemzeti irodalom klasszikus kor előtti történetében; ezt a részt Teófilo Braga úr is elismerte számára.” A daloskönyvben szereplő költők közül a legjelentősebbek Tristão Teixeira, Machico 2. donatáriusa, akit Tristão das Damas néven ismertek; João Gomes, a trubadúr; João Gonçalves da Câmara, Funchal 2. donatáriusa; Rui de Sousa; João de Abreu; Manuel de Noronha, João Gonçalves 2. donatárius kapitány fia; valamint Rui Gomes. Nem tudunk olyan madeirai prózaíróról, aki a 15. században élt volna (lásd: Cancioneiro de Resende, 1–233).

A 16. századi madeirai prózaírók közül Diogo Barbosa Machado a Bibliotheca Lusitana (’portugál könyvtár’) című művében Afonso da Ilhát, Luís Gonçalves da Câmarát, Damião das Chagast, Tristão Gomes de Castrót, Manuel Álvarest, Antonio da Gamát és Sebastião de Moraist említi (lásd ott). E korszakból meg kell említenünk Baltasar Diast, a vak költőt is (lásd ott).

A 17. századi írók között találjuk Luís de Moraist, Antonio da Visitaçãót, João Pinto da Vitoriát, Francisco de Santa Teresát, Antonio Veloso de Lirát, Belchior de Teivét, Gregorio Baptistát, Remigio de Assunçãót, Manuel Constantinót, Francisco de Castrót és Daniel da Costát (lásd ott). Ehhez a korszakhoz tartozik Manuel Tomás költő is (lásd ott). Bár nem volt madeirai, ő írta a közismert „Szigeteposz” (Insulana) című költeményt, amely kizárólag a sziget dolgaival foglalkozik.

A 18. századi írók közül Nicolau Francisco Xavier da Silvát, Manuel Rodriguest, Henrique Henriques de Noronhát és Julião Fernandes da Silvát említjük meg (lásd ott). Ebben a korszakban költőként Troilo Vasconcelos da Cunha, Francisco de Vasconcelos Coutinho, Francisco Alvares de Nobrega és Francisco Manuel de Oliveira tűnt ki (lásd ott).

A 19. század első felének prózaírói közül meg kell említenünk dr. Nicolau Caetano de Bettencourt Pitát, João Crisóstomo Espinola de Macedo atyát, João António Monteirót, Joaquim José Ferreira de Freitast, José Manuel da Veigát, Francisco Ferreira de Abreut, Justino Antonio de Freitast, Servulo Drumond de Menesest, José Anselmo Correia Henriquest, Marceliano Ribeiro de Mendonçát, António Gil Gomest, Manuel de Santana e Vasconcelost, Paulo Perestrelo da Câmarát és Francisco de Andradét. A költők közül Manuel Caetano Pimenta de Aguiart és Francisco de Paula de Medina e Vasconcelost kell megemlítenünk (lásd ott).

A 19. század harmadik negyedének madeirai írói között tartjuk számon José Antonio Monteiro Teixeirát, Nogueiras vikomtnéját, Luis da Câmara Lemét, Antonio Correia Herediát, Patrício Monizt, José Vicente Barbosa du Bocage-t, Agostinho de Ornelast, Luis da Costa Pereirát, Januario Justiniano de Nobregát, João Augusto de Ornelast, João de Nobrega Soarest, Alfredo César de Oliveira kanonokot, Nogueiras vikomtját és Maximiliano Eugenio de Azevedót.

A 19. század utolsó negyedének madeirai szerzői közül Luís de Ornelas Pinto Coelhót, João Baptista de Freitas Lealt, Alexandre José Sarsfieldet, Dona Joana Castelo Brancót, José Gonçalves de Aguiar atyát, Manuel Fernandes de Santana atyát, Ciríaco de Brito e Nobregát, Carlos Azevedo de Menesest, Antonio Feliciano Rodriguest és Francisco Antonio Ferreirát említjük meg.