Noronha (Dom Manuel de)

Simão de Noronha João Gonçalves da Câmara donatárius kapitánynak (capitão-donatário) és Dona Maria de Noronhának a második fia, a felfedező João Gonçalves Zarco unokája volt. Amikor bátyja halála után megörökölte a funchali kapitányságot, felvette a Simão Gonçalves da Câmara nevet, és e kapitányság harmadik donatáriusa (donatário) lett. Róla már e mű I. kötetének 20. és következő oldalain részletesebben írtunk. Ennek a harmadik donatárius kapitánynak és első feleségének, Dona Joana Valentének a fia volt Manuel de Noronha, aki feltehetően a 15. század utolsó negyedében született az egykori Funchal mezővárosában (vila).

Életéről semmit sem tudunk addig az időpontig, amikor már főpapi rangban látjuk, és fontos, megtisztelő tisztségeket tölt be.

Úgy tűnik, a király megbízásából Rómába utazott, ahol főpapi méltóságot kapott, és fontos tisztségre nevezték ki a Vatikánban. Aligha hihető, hogy a nagy X. Leó – egy olyan korban, amikor oly sok főpap tűnt ki tehetségével és erényeivel – maga mellé hívott volna egy külföldit, ha nem ismert volna fel benne a kortársai közül kiemelkedő érdemeket és tulajdonságokat. Egyik életrajzírója szerint Dom Manuel de Noronha pápai nuncius is volt. Ez akkoriban a legnagyobb felelősséggel járó tisztségek közé tartozott, mert a nunciusnak fontos politikai szerepet kellett betöltenie azokban az uralkodói udvarokban, ahol a pápát képviselte. Nem tudjuk azonban, melyik európai fővárosban töltötte be ezt a tisztséget, és arról sincsenek adataink, miként látta el ezt a nehéz és kényes küldetést.

Annyit tudunk, hogy a pápa halála vagy más ok miatt elhagyta a katolikus világ fővárosát, és Portugáliában telepedett le. 1547-ben Lamego püspökévé nevezték ki; székesegyházát akkor a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) legjelentősebb székesegyházai közé sorolták. A lamegói püspökség krónikásai egyöntetűen Dom Manuel de Noronhát tartják egyik legkiválóbb főpapjuknak. Nevéhez jelentős építkezések fűződnek: több templomot emeltetett, köztük mindenekelőtt a székesegyház kerengőjében álló Szent Miklós-kápolnát. Jelentős jövedelmet hagyott a kápolnára a mindennapi istentisztelet fenntartására, azzal a kötelezettséggel, hogy egyházi pályára készülő nyolc növendék számára kollégiumot is tartsanak fenn. Több fejlesztéssel gazdagította a várost; ezek közül kiemelkedett az ivóvízellátást szolgáló csővezeték kiépítése. Az egyházi fegyelem számos szabályát megújította, és egyházmegyei zsinatot hívott össze. 1569. szeptember 23-án halt meg. Az általa alapított Szent Miklós-kápolnában temették el, ahol a következő sírfelirat olvasható: „Itt nyugszik Dom Manuel de Noronha, Lamego egykori püspöke, Simão Gonçalves da Câmara, Madeira szigetének kapitánya és felesége, Dona Joana Valente fia; elhunyt 1569. szeptember 23-án.”