Câmara (João Gonçalves da)

Amikor João Gonçalves Zarco nem sokkal Madeira felfedezése után letelepedett a szigeten, magával hozta feleségét, Dona Constança Rodrigues de Almeidát, valamint két gyermeküket: elsőszülött fiukat, João Gonçalves da Câmarát és lányukat, Dona Helena Gonçalves da Câmarát. Mindkét gyermek még igen fiatal volt.

A felfedező, Funchal 1. donatárius kapitánya (capitão-donatário) 1467 körül halt meg. A funchali kapitányság élén fia, João Gonçalves da Câmara követte. Valószínűleg 1414-ben született, Frutuoso ugyanis azt állítja, hogy 1501-ben, 87 éves korában halt meg. Már apja életében vitézül harcolt Afrikában: részt vett Aszila ostromában, amikor V. Alfonz elfoglalta ezt a marokkói erősséget. Később többször is visszatért, hogy segítséget nyújtson a mórok támadásaitól fenyegetett erődjeinknek. Jelentős szolgálatokat tett, és mindenkor tanújelét adta bátorságának. Fivérével, Luís Gonçalves da Câmarával különösen kitűnt Ceuta védelmében, amikor a várost ostrom alá vették, és fennállt a veszélye, hogy az ostromlók kezére kerül. Amikor expedíciót szerveztek Larache megsegítésére II. János vezetésével, João Gonçalves da Câmara saját költségén flottát szerelt fel a szigeten. Hajói Algarvéba indultak, hogy csatlakozzanak a sereg főerejéhez. A király ott olyan kivételes megbecsüléssel fogadta Funchal második donatárius kapitányát, hogy egy régi krónikás szerint még azt is kívánta: „az asztalnál ő öntsön vizet a kezére” – ez akkoriban az alattvalónak kijáró legnagyobb tisztelet egyik jele volt.

Nem sokkal azután, hogy átvette kapitánysága kormányzását, országunk háborúban állt Spanyolországgal. Madeirát ekkor egy sok hajóból álló, számos fegyverest szállító spanyol flotta támadta meg. Bár João Gonçalvesnek kevés eszköz állt rendelkezésére a védekezéshez, olyan erélyesen cselekedett, és olyan rendkívüli bátorságot tanúsított, hogy megfutamította a kasztíliaiakat. Azok ezután Porto Santo (’szent kikötő’) szigetére támadtak, és a lakosok legcsekélyebb ellenállása nélkül elfoglalták. A donatárius kapitány Porto Santóra indult, hogy kiűzze a spanyolokat. Azok jelentős veszteségeket szenvedtek, gyorsan visszahúzódtak hajóikra, és sietve menekültek a Madeiráról érkezett erők üldözése elől.

João Gonçalves da Câmara nagy gonddal munkálkodott donatárius kapitánysága (donataria) fejlődésén és jólétén, különösen annak székhelyén. Funchalt apja kormányzásának utolsó éveiben, vagy már az ő igazgatása idején mezővárossá (vila) emelték. A település gyorsan gyarapodott, és hamarosan jelentős kereskedelmi központtá vált: kereskedelmi és mezőgazdasági gazdagságának híre sok külföldit vonzott a születőben lévő Funchal mezővárosába.

A családnév, amelyet a második donatárius viselt – Câmara –, egy jól ismert eseményből ered. Madeira felfedezője a későbbi Câmara de Lobos település és egyházközség (freguesia) partján barátfókák lakta barlangra bukkant. Az állatok adták a lugar (a mezőváros és az egyházközség közötti rangú település) nevét, és emlékezetessé tették Zarco első felderítő útját a sziget déli partja mentén. V. Alfonz 1460-ban a következő címert adományozta João Gonçalves da Câmarának: zöld mezőben ezüsttorony két oromfoggal és aranykeresztben végződő toronysisakkal; a torony felé ágaskodó, természetes színű két barátfóka közül az egyik a sisakdísz. A második donatárius kapitányt ettől fogva João Gonçalves de Câmara de Lobosnak hívták, és utódainak is ezt a családnevet kellett volna viselniük. Ám amint egy régi kéziratban olvassuk: „a családnév Lobos toldalékát idővel elhagyták, és csupán a Câmara maradt meg”.

Nagy vagyont halmozott fel. Erről valahol azt olvastuk, hogy „e fényűző férfi gazdagságában csodálatra méltó volt, hogy bár nagy összegeket költött a király szolgálatában az afrikai erődítményekre – saját és fiai ottani tartózkodására, valamint az oda küldött jelentős támogatásra –, továbbá fiai és leányai házasságára, az udvarba tett gyakori utazásokra, a kolostor alapítására és más munkálatokra, halálakor mégis huszonkétezer-hétszáz cruzado maradt tehermentes vagyonában, hétmillió-négyszázezer réis ingatlanvagyonban és kétmillió réis ingóságokban…”. Mindez négy évszázaddal ezelőtt tekintélyes vagyonnak számított.

Funchal e második donatáriusa alapította a Szent Klára-kolostort (Santa Clara), amelynek építését 1492-ben kezdték meg. A kolostor a Conceição de Cima-templomhoz csatlakozott; a később Santa Clara néven ismert templomot Madeira felfedezője, João Gonçalves Zarco építtette saját és leszármazottai családi sírboltjául. A kolostor építéséről egy régi kéziratban, amelyet néhány éve a Heraldo da Madeira (’Madeirai Hírnök’) közölt, ezt olvassuk: „az építkezést úgy rendezték el, hogy Zargo sírja a szentély közepére került; fölötte olyan magas kősíremlék állt, amely különösen tiszteletre méltóvá és tekintélyt parancsolóvá teszi”.

Ugyancsak a kápolna közepén, a főoltár lépcsői mellett találták meg 1919 márciusában a második donatárius kapitány, João Gonçalves da Câmara sírját. Sötét márvány sírkövének közepén ez a rövid felirat olvasható: „João Gonçalves da Câmara, e sziget második kapitányának sírja.” Az akkor még mezővárosi rangú Funchalban halt meg 1501. március 26-án.