Câmara

A Câmara családnév nálunk igen régi. Madeirán először João Gonçalves da Câmara, a felfedező elsőszülött fia és Funchal 21. donatárius kapitánya viselte. Mégis állíthatjuk, hogy a név João Gonçalves Zarcótól ered, bár lehet, hogy ő maga sohasem használta. Ezt az 1460. július 4-i királyi levél (carta régia) támasztja alá: a dokumentum több helyen João Gonçalves de Câmara de Lobosnak (’fókák barlangja’) nevezi Madeira felfedezőjét, amikor nemesi címet és címert adományoz neki. V. Alfonz e figyelemre méltó oklevelét először a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 836. és következő oldalain közölték.

A madeirai családtörténészek e családnév eredetét általában Madeira felfedezésének egy jól ismert eseményéhez kötik. Gaspar Frutuoso így írja le: „…itt csónakjaikkal behajóztak, és annyi barátfókát találtak, hogy az ámulatba ejtette őket; az emberek számára ez nem kis felüdülést és időtöltést jelentett, mert sokat megöltek közülük, és a mészárlás nagy örömet és vigasságot szerzett nekik. João Gonçalves kapitány ezért nevezte el ezt az öblöt Câmara de Lobosnak, és innen vette a családnevét, mivel ez volt az utolsó hely, amelyet útja során e vidéken felfedezett; erről a helyről származott a címere is, amelyet a király adományozott neki…” João de Barros korábban a Décadas című művében részletesebben írt erről: „egy nagy tányércsiga alakú, boltozatos teremre emlékeztető barlang húzódott a tenger fölé magasodó hatalmas földtömeg alatt; a barlang talaját teljesen simára koptatták az ott hancúrozó barátfókák lábai. Ezt a helyet ő (Zarco) Câmara de Lobosnak nevezte el, és emlékül felvette ezt a családnevet, mert ezen a helyen lépett először az általa benépesítendő földre. A nevet valamennyi örököse megőrizte.”

Dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo a „Vágyódás a szülőföld után” lapjain idézi José Freire Monterroio Mascarenhas genealógiai munkáját, amely a Lisszaboni Nemzeti Könyvtárban (Biblioteca Nacional de Lisboa) kiadatlan kéziratként maradt fenn. Ebből másoljuk ide a következő szavakat: „Nincs alapja annak az állításnak, hogy leszármazottai a Câmara családnevet a barátfókák barlangjáról vették volna fel, amelyet João Gonçalves Zarco azon a szigeten talált; ez ugyanis nem volt olyan tett, amely méltó lett volna arra, hogy emlékét családnév örökítse meg…” Mascarenhas állítása teljes egészében ellentmond annak, amit e szigetcsoport nemesi családtörténetei és régi krónikái a név eredetéről írnak. Mascarenhas állítása teljes egészében ellentmond annak, amit e szigetcsoport nemesi családtörténetei és régi krónikái a név eredetéről írnak. Nyilvánvalóan ellentétes magának a címernek a heraldikai jelképeivel, valamint a fent idézett királyi levél szavaival is. Az, hogy az oklevél Madeira felfedezőjét João Gonçalves de Câmara de Lobosnak nevezi, egyértelműen azokra a barátfókákra utal, amelyeket a később Câmara de Lobosnak nevezett helyen találtak. Igaz, hogy João Gonçalves Zarco ceutai harcosként és kiváló hajósként véghezvitt tettei, mindenekelőtt pedig Madeira felfedezése értékes elemeket kínáltak volna a kor címeralkotóinak és heraldikájának: ezekből jelentősebb tartalmú címert alkothattak volna, amely Zarco leszármazottainak ősi dicsőségét is pompásabban hirdeti. Kétségtelen azonban, hogy az ilyen ügyekben olykor a szeszély és a képzelet kapta a főszerepet, míg a maradandó tettek és a hősi cselekedetek, amelyeknek ragyogó és hangsúlyos helyet kellett volna kapniuk, jóval háttérbe szorultak.

Az említett, 1460. július 4-i királyi levél João Gonçalves Zarco címerének összetételét szó szerint így határozza meg: „fekete pajzs, alján zöld heggyel, amelyen két aranyfarkas között ezüsttorony áll”. Gaspar Frutuoso szerint azonban I. János Zarcónak „címerül egy zöld mezejű pajzsot adott, rajta lakótoronnyal, amelynek tetején Robert Machin sírjánál is díszesebb aranykereszt áll; a toronynak két barátfóka (lobo marinho, szó szerint „tengeri farkas”) támaszkodik, mintha fel akarnának mászni a tetejére. A címert vörös és zöld sisaktakaró és lombdísz ékesíti; sisakdísze pedig egy másik barátfóka, amely a sisaktakarón ül.” A „Vágyódás a szülőföld után” jegyzetírója pontatlannak minősíti Frutuoso leírását.

Úgy tűnik, az eredeti címeren később kisebb változtatásokat végeztek. Henrique Henriques de Noronha, a legkiválóbb és leghitelesebb családtörténész így írja le: „Zöld mezőben ezüsttorony áll oromzattal és aranykeresztben végződő toronysisakkal; a torony felé két, természetes színével ábrázolt, ágaskodó farkas tör. Sisakdísze az egyik farkas.”

Az elmondottakból, különösen V. Alfonz leveléből kitűnik, hogy a madeirai Câmara család őse és alapítója João Gonçalves Zarco volt; a család nem a portugál szárazföldön élő, azonos családnevű családoktól származik. Madeiráról az Azori-szigetekre költözött Luís Gonçalves da Câmara, João Gonçalves Zarco második fia és São Miguel szigetének 3. donatárius kapitánya (capitão-donatário). Ott népes és jeles utódnemzedéke született: tőle származnak Vila Franca grófjai, Ribeira Grande márkijai és más előkelő családok. A portugál szárazföldön is sok nemesi ház származik a madeirai Câmara családtól.

João Gonçalves da Câmara, Funchal 2. donatárius kapitánya és Zarco utóda még használta a Lobos családnevet. Azt állítják ugyanis, hogy az uralkodó a donatárius kapitányság (donataria) elvesztésével fenyegette meg, ha nem így tesz. Az azonban bizonyos, hogy utódai már csak a Câmara családnevet használták. A Lobos név, amely V. Alfonz levelében szerepel, teljesen kiment a használatból.

Itt érdemes megjegyezni a címermester nyilvánvaló tévedését a Câmara család címerének megrajzolásakor és összeállításakor: a torony két oldalára egy-egy farkast (lupus) helyezett, holott fókának, vagyis barátfókának kellett volna ott állnia, hogy a címer azt az eseményt örökítse meg, amelyre utalni kíván. Ezt a tévedést soha nem javították ki; így öröklődött tovább Zarco valamennyi leszármazottjára, akik a szóban forgó címert használták.