Azevedo (dr. Álvaro Rodrigues de)

1825. március 20-án született Vila Franca de Xirában. Apja a benaventei születésű António Plácido de Azevedo, anyja Dona Maria Amélia Ribeiro de Azevedo volt. Kezdetben José Rodrigues de Azevedónak hívták; nevét az egyetemre lépésekor változtatta meg. Jogot tanult, és 1849-ben fejezte be tanulmányait.

Ezután Lisszabonba költözött, ahol mintegy hat évet töltött, majd Madeirára érkezett, hogy elfoglalja gimnáziumunk (liceu) szónoklattani, költészettani és irodalmi katedráját, amelyet nyilvános pályázaton nyert el. Korábban bírói állást szeretett volna kapni, de nem járt sikerrel.

Dr. Azevedo huszonhat éven át kiváló hozzáértéssel és nagy sikerrel oktatott ezen a katedrán. 1881 januárjában Lisszabonba távozott, és ott telepedett le. Gimnáziumunkban néhány évig portugál nyelvet és szavalást is tanított. Az 1856-os kolerajárvány idején községi adminisztrátorként (administrador do concelho, a kormány képviselőjeként) jelentős szolgálatokat tett a városnak.

Emellett a kerület főtanácsának (Junta Geral) képviselője (procurador), valamint a kerületi tanács és a funchali Santa Casa da Misericórdia igazgatási bizottságának (Comissão Administrativa) tagja volt. 1870-ben visszautasította a kerület főtitkári tisztségét és a Conceição-rend kitüntetését.

Dr. Azevedo a reformpárt tagjaként tevékenyen részt vett az 1868-as madeirai politikai küzdelmekben. Ekkor ügyes, türelmes és liberális törekvésű politikusnak bizonyult.

Számos újságban közölt írásokat, és a Discussão, valamint a Madeira szerkesztői közé tartozott. Az előbbiben irodalomkritikai cikket jelentetett meg António Cardoso Borges de Figueiredo Bosquejo Histórico de literatura classica, grega, latina e portuguesa című művéről. A város Diário de Noticias című lapjának 181–183. számában A Casa em que Christovâo Colombo habitou na Ilha da Madeira címmel érdekes tanulmányt is közölt.

A Fernandes Costa szerkesztette Diccionario Universal Portuguêz Machico, Machim, Madeira és Maçonaria na Madeira című szócikkeit dr. Azevedo írta. Még meglehetősen fiatalon Miguel de Vasconcellos címmel drámát is írt. A mű nem jelent meg, mégis emiatt kellett meglehetősen éles sajtóvitát folytatnia a kiváló bibliográfussal és publicistával, a néhai Inocêncio Francisco da Silvával.

Dr. Azevedo kiváló jogtudós volt; a bíróságon gyakran bizonyult ékesszóló szónoknak, valamint ravasz és ügyes vitázónak. Hangja nem volt kellemes csengésű, de ezt könnyed beszédkészségével és alapos jogi tudásával ellensúlyozta.

Tanárként gimnáziumunk legkiválóbb és leglelkiismeretesebb oktatói közé tartozott; íróként mindig választékos portugál prózájával és könnyed nyelvkezelésével tűnt ki.

Dr. Álvaro de Azevedo neve elválaszthatatlan Madeira történetétől. A „Vágyódás a szülőföld után” kiadásával, különösen pedig a Gaspar Frutuoso szövegéhez fűzött tudós és rendkívül értékes jegyzeteivel olyan jelentős szolgálatot tett e szigetcsoportnak, amelyet nem lehet eléggé méltatni (lásd: Saudades da Terra). „A Madeira-szigetek románcai” (lásd ott), a már említett cikkek, amelyek a terjedelmes Diccionario Universal Português Ilustrado mintegy 100 oldalát teszik ki, az A familia do Demerarista – a demerarista (Demerarából, Brit Guyanából hazatért kivándorló) családjáról szóló, madeirai szokásokat bemutató vígjáték – és az 1867-re, illetve 1868-ra kiadott Almanach para a Ilha da Madeira további nyomós okot adnak arra, hogy e vidék hálával őrizze a kiváló ügyvéd és tanár emlékét. Madeiráról szóló fontos és értékes munkáin kívül azonban nálunk semmi sem emlékezteti majd a jövő nemzedékeit személyére. Igazságos volna, ha e nagy érdemű férfi nevét legalább egy utcasarkon megörökítenék, ha már méltóbb és megérdemeltebb tiszteletadással aligha, sőt talán egyáltalán nem lehet emléket állítani neki.

Dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo 1898. január 6-án halt meg Lisszabonban. Lásd: Koebel.