Akadémiák

Madeirán is éreztette hatását az akadémiák iránti lelkesedés, amelyek a 18. században a portugál szárazföldön oly nagy divatnak örvendtek, noha némelyikük jelentősége igen csekély, sőt haszna nyilvánvalóan semmi sem volt. Ebben a városban működött az Assembleia dos Únicos do Funchal nevű akadémia, amely 1746-ban már létezett. Ezt a dr. Álvaro de Azevedo birtokában lévő, Oração Académica című kézirat tanúsítja: Jean de Béthencourt 1746. május 15-én mondta el a beszédet, amikor elfoglalta az akadémiában számára kijelölt akadémikusi helyet. A beszéd befejezése a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 787. oldalán jelent meg. Volt egy másik, a költészet művelésére alakult akadémia is, az Arcadia Funchalense. Mindössze két utalást találtunk rá: az egyik Francisco Manuel de Oliveira Colecção Poética című műve második kötetének 80. oldalán olvasható, az Arcadia Funchalense tagja, Valisio Alceo halálára írt gyászversben; a másik a Dom Aires de Ornelas e Vasconcelos Obras című művének 31. oldalán közölt szonettben, amelyet ugyanezen akadémia alapító tagjának, Francisco Xavier de Ornelasnak ajánlottak. Nem tudjuk pontosan megállapítani, mikor működött az Arcadia Funchalense. Csak azt tudjuk, hogy Oliveira gyűjteménye 1794-ben jelent meg, Francisco Xavier de Ornelas pedig 1748-ban született. Az akadémiát feltehetően 1770 után alapították: a szonett Francisco de Ornelas „mély tudását” említi, amellyel „már a Tulliusokat is felülmúlta”. Egyfajta akadémia volt a Tudományok és Művészetek Barátainak Funchali Társasága (Sociedade Funchalense dos Amigos das Ciências e Artes) is, amely 1821-ben alakult meg ebben a városban, de az 1823-as politikai események miatt rövid életűnek bizonyult. Számos ülést tartott, amelyeken beszédek hangzottak el, és több irodalmi és történelmi tárgyú értekezést olvastak fel. Érdekes, bár rövid ismertetést közölt róla az O Patriota Funchalense (’A Funchali Hazafi’) 1822. szeptember 7-i száma. Lásd még: „Vágyódás a szülőföld után”, 794. o.