Székeskáptalan

X. Leó az 1514. június 12-én kelt Pro excellenti praeeminentia pápai bullával létrehozta a funchali egyházmegyét és vele együtt a székesegyház (Sé Catedral) székeskáptalanát. A pápai okirat kifejezett rendelkezése szerint a káptalan négy méltóságból – székesegyházi dékánból (a káptalan első méltósága), főesperesből, éneklőkanonokból (chantre, a székeskáptalan méltósága) és főkincstárnokból – valamint tizenkét javadalmas kanonokból állt. Az iskolamester (mestre-escola, káptalani méltóság) tisztségét csak később hozták létre, ahogyan a négy fél prebendával járó kanonoki állást is. A funchali székeskáptalan létszáma így huszonegy tanácsosra (capitulares) nőtt. Még később létrehozták a jogi vagy teológiai tudományokban jártas kanonok tisztségét, amelyet a már meglévő tizenkét kanonoki hely egyikének betöltésével láttak el. A funchali székeskáptalan összetétele változatlan maradt, amíg néhány évtizeddel ezelőtt a Szentszék és a portugál kormány között kötött konkordátum tizenkét főre, köztük három méltóságra nem csökkentette a létszámát. Ez a szám kétségkívül elegendő volt ahhoz, hogy a káptalan valamennyi rábízott feladatát maradéktalanul ellássa.

Az említett bulla név szerint megnevezi Nuno Cãót (lásd ott), mint azt a papot, akit a székesegyházi dékáni tisztségbe kellett beiktatni. Azt is elrendeli, hogy annak az egyházközségnek (freguesia) a társaskáptalanához tartozó tizenöt javadalmas egyházi személy közül, amelyet később Sének neveztek el, a három legrégebb óta szolgálót nevezzék ki a másik három méltóságra, a fennmaradó tizenkettő pedig foglalja el az akkor létrehozott tizenkét kanonoki helyet.

A székesegyházi dékán tisztsége volt – és ma is az – a székeskáptalan legmagasabb méltósága. Hazánk egyik, a köztársaság kikiáltásáig hatályban lévő törvénye szerint csak jogi vagy teológiai egyetemi végzettségű egyházi személy tölthette be. Madeirán elsőként Nuno Cão viselte ezt a tisztséget, őt Filipe Rebelo, majd dr. Antonio da Costa követte. A funchali székesegyházban (Sé do Funchal) a dékánságot (a székeskáptalan dékánjának tisztsége) utoljára sorrendben Antonio Joaquim Gonçalves de Andrade, Aires de Ornelas e Vasconcelos és João Joaquim Pinto töltötte be (lásd ott). A tisztség kezdetben évi 7000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis), később 15 000 réis fizetéssel járt; ez 1527-ben 25 000 réisre, 1563-ban pedig 45 000 réisre emelkedett. Az utóbbi időben az éves javadalom (côngrua) 772 680 réis volt. Az első két dékán a plébániai teendőket is ellátta. A második halála után a székesegyházban két lelkészi állást hoztak létre, így a dékán mentesült a lelkipásztori szolgálat alól.

Mint említettük, a funchali székeskáptalan méltóságai a dékán mellett a főesperes, az éneklőkanonok és az iskolamester tisztségei voltak; később csak az első három maradt meg. A főesperesi és az éneklőkanonoki tisztséget már sok éve nem töltötték be. Az utolsó főesperes José Joaquim de Sá kanonok volt, aki 1869 körül hunyt el.

A székeskáptalan eredeti tizenkét kanonoki állása mellé 1536-ban két fél prebendával járó kanonoki állást létesítettek, majd 1577-ben újabb kettőt.

A funchali székeskáptalan tagjai közé tartozott Jeronimo Dias Leite, Antonio Veloso de Lira, Pedro Correia Barbosa, João Francisco Lopes Rocha, Gregorio Nanzianzeno de Medina e Vasconcelos, Antonio Joaquim Gonçalves de Andrade, Aires de Ornelas e Vasconcelos, Alfredo César de Oliveira és Antonio Aires Pacheco (lásd ott).