Lira (António Veloso de)

A 17. század egyik legkiválóbb madeirai személyisége volt. A Calheta (’kis öböl’) egyházközség (freguesia) régi, nemesi családjából származott; ott született 1616. június 14-én, Manuel Dias de Lira és Dona Mecia Rosa de Couto fiaként. A humán tudományokat Madeirán tanulta, majd beiratkozott a híres Salamancai Egyetemre, amelyet akkoriban sok portugál látogatott. Éppen teológiai doktori tanulmányainak végéhez közeledett, vagy talán már be is fejezte őket, amikor kitört a felkelés, amely lerázta a kasztíliai uralmat, és Bragança hercegét ültette a trónra. Salamanca spanyol városában Veloso de Lira számos honfitársa tartózkodott, szinte mind diák. Veloso de Lira mindenki másnál többet tett azért, hogy valamennyien azonnal hazatérjenek, és csatlakozzanak az országszerte hamarosan kibontakozó, felszabadulásért és függetlenségért küzdő mozgalomhoz. Erre az eseményre utal Camilo Castelo Branco Estudantes Portugueses em Salamanca című írása, amely Coisas leves e pesadas című könyvében jelent meg. António Veloso de Lira az Espelho de lusitanos című művében röviden megemlíti a történteket, és azt írja, hogy akkoriban több mint négyszáz portugál tartózkodott Salamancában.

Az irodalom művelésének szentelte magát, és korában nagy műveltségű ember hírében állt. 1643-ban kiadta Espelho de Lusitanos em o cristal do psalmo 43 című könyvét, amelynek 1753-ban második kiadása is megjelent. António Vieira atyához és más kiváló elmékhez hasonlóan ő sem tudta kivonni magát a kor uralkodó ízlése alól: írásait átjárja az a visszataszító gongorizmus, amely akkoriban elárasztotta a portugál és a spanyol irodalmat. Hibái ellenére a mű kivételes értelemről és nem mindennapi műveltségről tanúskodik. Alexandre Herculano még a 19. század közepe táján is terjedelmes részleteket közölt belőle az O Panorama (’A Panoráma’) folyóiratban. Nem tudunk arról, hogy más műve is megjelent volna. Diogo Barbosa Machado szerint a következő kiadatlan műveket hagyta hátra: Política Christiana, Zodiacus Ecclesiae, Stella Matutina in medio nebulae, Domus Sapientiae, Philosophia muta, Glosa sobre os Evangelhos és Antiguidades da ilha da Madeira.

Miután hosszú ideig a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) szárazföldi részén tartózkodott, Madeirán telepedett le. 1670-ben a mi funchali székesegyházunk (Sé) kanonokjává nevezték ki, 1689-ben pedig magisztrális kanonokká (cónego magistral, a prédikálással megbízott kanonokká) emelték. A nálunk betöltött tisztségei közül kiemelkedik a püspökség kormányzói tisztsége. Ebben a városban halt meg 1691. január 4-én, és a székesegyház (Sé Catedral) szentélyében temették el.