Sé (egyházközség)

Amint másutt már említettük, Funchalban az elsőként létrehozott plébánia Santa Maria Maior (’Szent Mária’) volt, bár a gyarmatosítás kezdetén több templomban és kápolnában is végeztek egyidejűleg plébániai feladatokat (II. kötet, 52. oldal). Ezt az egyházközséget (freguesia) 1438 körül hozták létre, székhelye a Calhau-i Szűzanya-templomban (Nossa Senhora do Calhau) volt. Székhelyét néhány évvel az egyházmegye megalapítása előtt áthelyezték az új templomba, amely később székesegyházzá vált. Az 1557. november 18-i királyi rendelet (alvará régio) két külön plébániára osztotta: az egyik székhelye a székesegyházban (Sé Catedral), a másiké a Calhau-i Szűzanya-templomban volt. A székesegyház (Sé) egyházközségéből vált ki São Pedro, Santo António, São Martinho, São Roque és Monte, később pedig Santa Luzia plébániája.

1562-ig a székesegyházi dékán (a káptalan első méltósága) látta el a plébániai feladatokat. Az abban az évben július 20-án kiadott királyi rendelet két lelkészi állást hozott létre, és felmentette a székeskáptalan legmagasabb rangú tagját e feladatok ellátása alól. Kezdetben minden lelkész (cura) évi javadalma (côngrua) 8400 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) volt. Ezt az 1563. november 30-i királyi rendelet (alvará) évi 17 450 réisre, az 1600. február 21-i pedig évi 20 000 réisre emelte. Az első lelkészek, amint azt az állásokat létrehozó említett rendelet kimondta, elmozdíthatók voltak; később ezek az állások az egyházmegye többi hasonló tisztségéhez hasonlóan kollatív javadalommá (benefício colado) váltak. Körülbelül ötven éve Manuel Agostinho Barreto főpap ideiglenesen megszüntette az egyik ilyen lelkészi állást. Ekkor a székesegyházban egy segédlelkészi (coadjutor) állást hozott létre, és egyet-egyet São Gonçalo és São Martinho egyházközségében is.

Itt nem térünk ki arra a templomra, amelyben ennek az egyházközségnek a székhelye volt, és ma is ott található, mert másutt már részletesebben foglalkoztunk vele (lásd: Székesegyház).

A plébánia területén található a jezsuita kollégium temploma, a Carmo-templom, a Bom Jesus (Jó Jézus)-templom és a Misericórdia temploma (Igreja da Misericórdia). a Szent Sebestyén-kápolna, a Szent Bertalan-kápolna, a São Lourenço, a Nossa Senhora da Piedade, a Jesus Maria José, a Kegyelmes Szűzanya-kápolna, a Nossa Senhora do Livramento és a Nossa Senhora dos Varadouros kápolna már nem létezik; művünk más részeiben valamennyiről szóltunk. A vámház (alfândega) udvarában még áll egy kápolna, amelynek Szent Antal volt a titulusa, de már nem szolgál vallási célokat.

Szintén e plébánia területén állt évszázadokon át João Esmeraldo háza, amelyben állítólag Kolumbusz Kristóf lakott. A ház a ma a nagy hajós nevét viselő utcában állt; erről az Elucidário I. kötetének 286. oldalán, a neki szentelt szócikkben írunk bővebben. A Rua da Alfândega és a Rua dos Murças (Kovácsok utca) között, a Largo da Sé (Székesegyház tér) folytatásában állt egy régi épület, amely hosszú éveken át börtönként és városházaként szolgált. Erről művünk más részében már beszámoltunk (I. kötet, 183. oldal). A Varadouros-kapunak, a város egykori bejáratának a Nossa Senhora dos Varadouros című szócikkben szenteltünk figyelmet, a II. kötet 467. oldalán. A plébánia legjelentősebb épülete a székesegyház: nemzeti műemlékké (monumento nacional) nyilvánították, és valóban pompás templom, amely szépsége és méltóságteljes megjelenése miatt a legnagyobb megbecsülést érdemli.

A székesegyház egyházközsége a város legközpontibb részét foglalja el; itt összpontosul a kereskedelmi, hivatali és közigazgatási tevékenység legnagyobb része. Itt találhatók a legfontosabb üzletek, köztük valamennyi bankház, valamint a közhivatalok többsége, és itt zajlik a város kikötőjének és vámházának kereskedelmi forgalma. Lakóinak száma jelentősen csökken, mert a kereskedelmi tevékenység egyre bővül, a lakóházakat pedig üzlethelyiségekké alakítják át.

A polgári kormányzó (governador civil) által 1863. december 15-én jóváhagyott Mappa Alphabetico das ruas da cidade szerint az egyházközséghez tartoznak – többnyire annak határát is alkotva – a következő utcák és utcaszakaszok: a Rua do Carmo (Rua Costa Ferreira) déli oldala a hídtól a Vale-patakig; ugyanennek az utcának az északi oldala az említett patak és a Rua das Hortas (Rua Alferes Veiga Pestana) között; az utóbbi utca nyugati oldala a Rua do Bom Jesus alatt; a Rua da Conceição (Rua Correia Heredia); a Rua da Ponte Nova; a Rua do Bom Jesus szakasza a Rua da Conceição és a Rua da Princesa (Rua 31 de Janeiro) között; a Rua dos Ferreiros (Kovácsok utca) keleti oldala a Rua dos Netos fölött; ez utóbbi utca déli oldala a Rua do Castanheiróig, északi oldala pedig a hídtól a Rua dos Ferreirosig; a Rua das Pretas (Rua Câmara Pestana) azon része, ahol a 64. és a 43. számú ház áll – ezek 1921-ben Dona Maria Camacho Teixeira de Sousa, illetve José Teodoro Clerouin tulajdonában voltak –; a Rua da Carreira (Rua Dr. Vieira) Rua de São Francisco által nyugatról határolt szakasza; a Rua de São Francisco keleti oldala; a Fortaleza de São Lourenço (Szent Lőrinc-erőd); végül a Rua do Anadia a pellengértől (pelourinho, a községi bíráskodás jelképe, kőoszlop) a Rua do Carmóval szemközti hídig. Egyesek a Rua das Hortas egészét Santa Luzia egyházközségéhez, a Rua do Bom Jesusnak a Rua das Hortastól nyugatra eső déli oldalát pedig a székesegyház egyházközségéhez sorolják. A székesegyház egyházközségének 4083 lakosa van (1921).