Fonseca (dr. José Maria Martiniano da)

A hazai történelemben valamelyest jártasak tudják, hogy 1829. május 7-én tíz embert végeztek ki Porto városának Praça Nova terén: a miguelista (az abszolutista Mihály király híve) kormány türelmetlenségének áldozatait. Köztük volt a madeirai dr. José Maria Martiniano da Fonseca is, akiről már említést tettünk José Ferreira Pestana tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) szócikkében.

Dr. Martiniano da Fonseca életéről keveset tudunk; ha nem ilyen tragikus körülmények között halt volna meg, neve talán teljesen ismeretlen maradt volna számunkra. E város Sé egyházközségében (freguesia), a funchali székesegyház (Sé) körzetében született 1794. október 16-án. Apja José Maria da Fonseca mezőgazdasági főfelügyelő, anyja Dona Ricarda Umbelina Spinosa volt. A Coimbrai Egyetemen (Universidade de Coimbra) szerzett jogi végzettséget, majd Funchalban ügyvédként dolgozott.

Portóban forradalmi főtanácsot (a kerület főtanácsa, Junta) szerveztek a miguelista hatalombitorlás elleni küzdelemre. Madeira kormányzója és főkapitánya, José Lúcio Travassos Valdez csatlakozni akart a főtanács kezdeményezte mozgalomhoz, és közvetlen kapcsolatba kívánt lépni vele. Ehhez olyan alkalmas, teljes bizalmát élvező személyre volt szüksége, aki képes megfelelően teljesíteni a rábízandó fontos és kockázatos küldetést. Választása dr. José Maria da Fonsecára esett, aki 1829. június 30-án amerikai hajón indult el Funchalból, és a következő hónap 13-án érkezett meg Portóba. A város addigra már elismerte I. Mihály kormányát. Madeira kormányzójának küldötte nehéz helyzetbe került: megpróbált kapcsolatba lépni Caldeira Velez főtörvényszéki bíróval (desembargador), a forradalmi főtanács titkárával, de gyanúba keveredett, letartóztatták, és a fellebbviteli bíróság (Relação) börtönébe vitték. Lakásán házkutatást tartottak; az ott talált iratok – Travassos Valdez levelezése – bizonyossá tették a gyanút.

Dr. José Martiniano da Fonseca sorsa végérvényesen megpecsételődött. Kilenc hónapi fogság után más vádlottakkal együtt bíróság elé állították, és 1829. április 9-én kihirdették az ítéletet: közülük tízet halálra, a többieket különféle büntetésekre ítélték. A méltánytalan és felháborító ítéletet ugyanazon év május 7-én hajtották végre. A Praça Nova terén két akasztófát állítottak fel; ott végezték ki a tíz elítéltet. Dr. José Martiniano da Fonseca nyolcadikként lépett fel az akasztófa lépcsőin. Az ítélet maradéktalan végrehajtásához az áldozatok fejét levágták, és a város különböző pontjain közszemlére tették. Dr. Fonseca feje három napig volt kiállítva São João da Fozban. Május 12-én a Misericórdia-testvérület (az Irgalmasság Szent Háza karitatív társulata) a kápolnájába vitette, és ott temettette el a miguelista kormány kegyetlenségének áldozatul esett többi elítélt földi maradványaival együtt. Hét évvel később, 1836. február 6-án exhumálták az áldozatok hamvait, valamennyit egy urnába helyezték, majd újra eltemették a Misericórdia templomában, amíg méltóbb és megfelelőbb sírhelyet nem találnak számukra. 1875-ben a Prado do Repouso (’a nyugalom mezeje’) temetőnek a portói Misericórdiához tartozó részén díszes mauzóleumot emeltek az 1829. május 7-én kivégzettek, valamint két másik személy földi maradványainak őrzésére, akiket ugyanazon év október 9-én sújtott azonos büntetés. Az immár a Haza tizenkét mártírjaként ismert áldozatok utolsó földi maradványainak átszállítását szokatlanul fényes és nagyszabású gyászünnepség kísérte. A gyászmenetben több ezer ember és Porto teljes helyőrsége részt vett; az országban valaha rendezett egyik leglátványosabb és legjelentősebb menet volt, amint az 1878-ban megjelent Memória Descriptiva da trasladação das ossadas dos Doze Martyres da Pátria című füzetből is kitűnik.