Katonai helyőrség

Madeira katonai helyőrségét a 27. gyalogezred, a hegyi tüzérség 3. ütege, a köztársasági gárda egy százada és a pénzügyőrség (Guarda Fiscal) 1. százada alkotja (1921). Mielőtt azonban ezt a helyőrséget a szigetre vezényelték, más katonai erők is állomásoztak itt. Közülük sok szerepel az alábbi felsorolásban:

5. gyalogezred

Az 5. gyalogezredet Madeira védelmére szervezték meg az 1834. július 21-i rendelettel.

11. gyalogzászlóalj

A 11. gyalogzászlóalj 1837-től 1847-ig állomásozott Madeirán, bár egy része 1843-ban a portugál szárazföldre távozott. A 11. gyalogzászlóalj és a 4. tüzéregység katonái hajtották végre az 1847. április 29-i katonai fellépést. Emiatt ugyanazon év augusztusában, a királynő kormányának helyreállítása után elhagyták a szigetet.

6. vadászzászlóalj

A 6. vadászzászlóalj 400 főnyi legénységgel 1847-ben érkezett Madeirára. Miután azonban 1852. július 30-ról 31-re virradó éjjel fellázadt, azonnal Lisszabonba vezényelték át. Augusztus 15-én érkezett oda; katonáit még a hajó fedélzetén lefegyverezték, majd a legénységet a Diana fregattra, a tiszteket pedig a Ferdinánd herceg fregattra vitték. (Lásd: Lapierre.)

Gyalogság,

7. szám. A 7. gyalogezred 2. zászlóalja 241 főnyi legénységgel 1852. augusztus 29-én érkezett Funchalba, és 1853. április 19-ig maradt itt.

13. gyalogezred

A 7. gyalogezred 2. zászlóalját a 13. gyalogezred 250 főnyi egysége váltotta fel, amely 1854. július 27-ig maradt Madeirán. Az egységet a portugál szárazföldre szállító Terceira hercege gőzhajó Aveiro közelében hajótörést szenvedett.

2. vadászzászlóalj

1854. július 24-től 1855 augusztusáig a 2. vadászzászlóalj négy százada állomásozott Madeirán.

4. gyalogezred

A 4. gyalogezred 2. zászlóalja 1855. augusztus 24-től 1856 júliusáig állomásozott Madeirán.

Gyalogság, ... számú alakulat

Az 1. gyalogezred 1. zászlóalja 1856. június 28-án érkezett Madeirára, és 1858. augusztus 6-án tért vissza Portugáliába. Ez az alakulat hozta magával a kolerajárványt, amely akkor Portugáliában különösen hevesen tombolt. 16. gyalogezred. A 16. gyalogezred 306 fős alakulata váltotta fel az előzőt, és 1859. augusztus 17-ig maradt Madeirán.

10. gyalogezred

Miután a 16. gyalogezred elhagyta Madeirát, 1860-ig ennek az ezrednek az alakulatai állomásoztak a szigeten.

2. gyalogezred

A 10. gyalogezredet váltotta fel, és 1861. június 19-ig maradt Madeirán.

1. vadászzászlóalj

1861. június 16-án érkezett, és 1862 júliusában tért vissza Portugáliába.

5. vadászzászlóalj

Az 5. vadászzászlóalj 218 fős alakulata 1862. július 17-én érkezett Madeirára, és 1864. augusztus 1-jén tért vissza Portugáliába.

12. vadászzászlóalj

1864 júliusában 10 tiszt és 72 legénységi katona érkezett Madeirára, hogy megalakítsák az új, 12. vadászzászlóaljat. Az 1864. június 23-án közzétett terv szerint a zászlóaljnak Funchalban kellett állomásoznia. Létszámát a szigeten toborzott katonákkal egészítették ki.

A 12. vadászzászlóaljat Funchalban való állomásozásra szánták. Politikai cselszövések miatt azonban 1869 decemberében Tomarba helyezték át, és az 5. vadászzászlóalj váltotta fel. Csak 1870-ben tért vissza a szigetre, amelyet azóta sem hagyott el.

Az 1884. november 30-i katonai átszervezéssel a 12. vadászzászlóalj ezreddé alakult.

5. vadászzászlóalj

Az 5. vadászzászlóalj 1869 decemberében érkezett Madeirára. Miután azonban két százada 1870. augusztus 2-án, egy fegyverszemlét követően fellázadt, az egész zászlóaljat Portugáliába helyezték át. A szigetre a már említett 12. vadászzászlóaljat rendelték vissza.

27. gyalogezred

A 12. vadászezredet az ugyanazon év szeptember 14-i rendelet értelmében 1899. október 9. óta 27. gyalogezrednek nevezik. (1921).

Az imént említett alakulatokon kívül másokról is szólnunk kell, amelyek csak azért érkeztek a szigetre, hogy átmenetileg megerősítsék az itt szolgáló csapatokat. 1847-ben a 4. vadászzászlóalj és a 2. tüzérezred egy különítménye állomásozott Madeirán; ezeket a kormányzó testület (junta governativa) rendelte ide az Azori-szigetekről. 1887-ben az 1. gyalogezredet és az 5. vadászzászlóalj egy századát küldték a szigetre az egyházközségi tanácsok (juntas de paróquia) választása miatt kitört népi zavargások nyomán. 1911-ben a köztársaság kormánya a 6. vadászzászlóaljat bízta meg azzal, hogy a helyőrség csapataival együtt fenntartsa a rendet Madeirán az itt tomboló kolerajárvány idején. 1918 elejétől 1919 márciusáig egy állásvédő tüzérszázad állomásozott Funchalban, hogy megvédje a szigetet egy esetleges német támadástól.

A Constituição 1834. június 5-i kikiáltása előtt tudomásunk szerint a reguláris hadseregnek csak a következő alakulatai állomásoztak Madeirán: a 7. gyalogezred és a 2. tüzérezred egy különítménye, amelyek 1823. augusztus 23-án érkeztek ide; közülük a gyalogezred 1826-ban tért vissza Lisszabonba, miután több összetűzést idézett elő Funchalban; a 7. tüzérezred egy egysége, amely 1823-ban tartózkodott Madeirán; az 1. és a 2. gyalogzászlóalj, a 11. vadászzászlóalj egy kontingense, továbbá egy tüzér- és egy műszaki különítmény, amelyek a miguelista (az abszolutista Mihály király híve) kormányzás idején látták el a sziget védelmét; a 13. gyalogezred, amely ugyanebben az időszakban állomásozott itt, majd lázadása után, 1829 végén Lisszabonba távozott; végül a Beira Alta-i vadászezred négy százada és a lagosi gyalogezred első zászlóalja, amelyek 1831-ben tartózkodtak a szigeten.

1815-ben Madeirán egy hatszázados első vonalbeli tüzérzászlóalj állomásozott, amint azt Casado Giraldes Estatística Histórico-geográfico da ilha da Madeira című műve említi. A Fülöpök uralma alatt pedig az úgynevezett spanyol helyőrség működött Madeirán: állandó, fizetett csapatokból állt, feladata a sziget birtoklásának és a háborús ügyek főkormányzója tekintélyének biztosítása volt. „Az említett helyőrség – írja dr. Azevedo – négy századból állt; mindegyiknek saját kapitánya volt. Az első század kapitánya az egész helyőrséget vezette, és hatásköre független volt a portugál kormányzóétól.”

A második és harmadik vonalbeli csapatokról tudjuk, hogy Madeirán működött milícia (milícias, kisegítő területi haderő), területi milícia (ordenanças), őrszemek, kisegítő tüzérség és nemzetőrség (lásd ott). Voltak továbbá kisegítő terço-alakulatok, amelyeket az 1784. november 27-i királyi határozat hagyott jóvá; IV. Péter önkéntes zászlóalja és a városi királypárti önkéntesek zászlóalja – az utóbbit I. Mihály idején, az előbbit José Lúcio Travassos Valdez kormányzása alatt hozták létre –; az 1836. augusztus 28-án felállított funchali önkéntesek nemzeti zászlóalja; a királyi herceg nemzeti vadászzászlóalja, amelyet 1847. március 6-án hoztak létre, és ugyanazon év április 29-én oszlattak fel; valamint Funchal nemzeti zászlóalja, amelyet 1847-ben a kormányzó testület szervezett meg, stb., stb.

II. Péter idején tüzérszázadot hoztak létre. Elhelyezésére épületet kezdtek emelni, amelyet azonban még elkészülte előtt tűz pusztított el. 1661. szeptember 5-én elrendelték egy 100 tüzérből álló alakulat felállítását az erődök védelmére; mindegyikük napi 50 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) zsoldot kapott. 1762-ben lovasszázad, 1780-ban a kormány őrségéhez tartozó gyalogszázad állomásozott Madeirán, 1799-ben pedig zsoldot kapó gyalogos csapatok is voltak ott. Feltehető azonban, hogy mindezek az alakulatok a második vonalhoz tartoztak.

Alberto Artur Sarmento őrnagy az Alicerces para a historia militar című munkájában, a Heraldo da Madeira (’Madeirai Hírnök’) lapjain megjelent több cikkében és más írásaiban értékes információkkal szolgál a különböző korokban a szigeten állomásozó katonai alakulatokról.