Pénz

A gyarmatosítás első időszakában ugyanaz a pénz forgott Madeirán, mint Portugáliában. Ez derül ki abból az 1433. szeptember 26-i oklevélből, amellyel Duarte király Tengerész Henriknek adományozta a szigetet. Az oklevél megtiltotta az infánsnak a pénzverést, és előírta, hogy a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) pénze legyen használatos a szigeten.

Régi dokumentumokból tudjuk, hogy Madeirán ezüstmárka (marco de prata, kb. 230 g ezüst) és real is forgott; az utóbbiból ezüst- és rézérmék léteztek. Az ezüstérmék veretését I. János rendelte el. Ezek a korai realok, vagyis réisek (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) jóval többet értek, mint a napjainkig fennmaradt réis, amely ma is gyakran szolgál az értékek számításának egységeként.

Funchal városának, valamint Ponta do Sol (’Nap-fok’) és Calheta (’kis öböl’) mezővárosának 1515. augusztus 6-i kiváltságlevele (foral) cruzadót (régi portugál pénzérme, 400 réis értékben), réist és realt említ. Az 1562. augusztus 27-i Faszabályzat (Regimento das Madeiras) és sok más dokumentum is utal a cruzadóra, amely idővel csupán névleges pénzegységgé vált.

Az új cruzado aranyból vagy ezüstből készült; a régi cruzado aranyérme volt, és 400 réist ért. Madeirán még ma is szokás cruzadónak nevezni a 40 centavónak vagy 400 réisnek megfelelő összeget, függetlenül attól, milyen érmék képviselik.

Az 1550. évi tanácsülések jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy a szigeten már akkor forogtak rialok, fél rialok és negyed rialok. Értékük rendre 36, 18 és 9,5 réis volt. Az értékek kifejezésének alapjául azonban még a Fülöpök uralma idején is a réis és a cruzado szolgált.

1643-ban Madeirán patacák (ezüstpénz, a 17. században kb. 75–80 réis értékben), fél patacák, tostãók, fél tostãók, továbbá 120 réis, valamint 3 és 2 vintém értékű érmék forogtak. Az a dokumentum azonban, amelyből ezt megtudtuk, nem árulja el, hogy mindez spanyol pénz volt-e, vagy akadt köztük portugál is.

Az 1664. február 9-i, Francisco de Andrade felügyelőhöz (provedor) intézett királyi levél (carta régia) engedélyezte, hogy Madeirán arany- és ezüstpénzt verjenek. Ugyanazon hónap 10-én közzétették a szigeti pénzverde létesítéséről szóló szabályzatot (regimento), amely főfelügyelő bíróról és a szükséges további tisztviselőkről rendelkezett. Az 1640. évi szabályzat előírta, hogy a királyság pénze Madeirán is forgalomban legyen; 1664-ben pedig utasítás érkezett, hogy a városi tanács nevezzen ki jegyzőt (escrivão) a pénzverdébe, és veressen patacákat és fél patacákat.

1704. augusztus 15-én Duarte Sodré főkapitány (capitão-general, Madeira katonai kormányzója) elrendelte, hogy a szigeten addig 75, illetve 37 és fél réist érő rialete és fél rialete értéke 80, illetve 40 réis legyen. Azt is elrendelte, hogy a fél patacákat 375 réis, az ezüst dupla rialokat (patacanegyedeket) pedig 187 réis értékben fogadják el, feltéve, hogy megvan a törvényes súlyuk: patacánként 7 és fél oitava. Ugyanekkor úgy rendelkeztek, hogy a Mariának nevezett patacák és a fél patacák, vagyis fél Mariák továbbra is 600, illetve 300 réis értékben forogjanak, ha az előbbiek 6, az utóbbiak 3 oitava súlyúak.

1700-ban a kormányzó királyi levelet kapott, amely a megnyirbált érmék bevonására utasította. Ekkor 80 000 cruzado értékű új pénz érkezett Madeirára, hogy a szigeten maradjon. A 7 és fél oitava súlyú pataca akkor 750 réist ért.

A 18. század végén és a 19. század elején Madeirán pataca, valamint spanyol peseta és fél peseta volt forgalomban. Az előbbiek 1000 réist, a peseták 200 réist, a fél peseták pedig 100 réist értek. Egy 1819-ben Londonban megjelent angol mű szerint ezek az érmék abban az évben még mindig forgalomban voltak a szigeten. Néhány 18. századi épület alapjában XVI. Lajos korából származó francia rézpénzeket találtak; ez arra látszik utalni, hogy Madeirán is használták őket.

1762. július 27-én a királyi kincstári főfelügyelő (provedor da fazenda) arra panaszkodott, hogy a forgalomban lévő pénz külföldi volta miatt nehéz pénzt átutalni Lisszabonba. Botelho kormányzó 1819-ben azt kérte, hogy fizetése folyósításakor vegyék figyelembe a madeirai és a kontinentális pénz értéke közötti különbséget, nehogy kár érje.

A szigeten hosszú éveken át forgalomban lévő angol és amerikai pénz jóval a kasztíliai pénz után jelent meg. Az 1879-ig Madeirán használt spanyol aranypénzek 16 000, 8000, 4000 és 2000 réist, az ezüstpénzek pedig 1000, 200, 100 és 50 réist értek.

A Madeirán forgalomban lévő amerikai aranypénzek a dupla sas, a sas, a fél sas és a negyed sas voltak; értékük rendre 20 000, 10 000, 5000 és 2500 réis volt. Az ezüstpénzek közé a pataca, más néven dollár (1000 réis), a fél dollár (500 réis), a dime (100 réis) és a fél dime (50 réis) tartozott. Aranydollárok, illetve arany-patacák is előfordultak, de ez az érme ritka volt.

A szigeten forgalomban lévő angol aranypénz a font sterling, más néven sovereign, valamint a fél font, más néven fél sovereign volt. Az előbbi 4800, az utóbbi 2400 réist ért. Az ezüstpénzeket főként a félkoronások (600 réis), a shillingek (240 réis) és ezek váltópénzei képviselték. A font sterling az 1836. december 7-i és az 1842. május 4-i rendelettel megállapított 4800 réises értéke előtt az 1835. október 10-i rendelet alapján 4600 réist ért.

A felsorolt pénzeken kívül bolíviai, chilei, kolumbiai, argentin és mexikói patacák is forgalomban voltak Madeirán, valamennyien 1000 réis értékben, továbbá néhány más külföldi érme is. 1887-ben a funchali városi tanácsnak vissza kellett fizetnie néhány kereskedőnek azt az adót, amelyet a szigeten forgalomban lévő külföldi pénz behozatala után fizettek.

A Madeirán hosszú éveken át forgalomban lévő külföldi arany- és ezüstpénzek mellett olyan pénz is forgott, amely Portugáliában nem volt használatban. Alberto Artur Sarmento a már megszűnt Diario do Commercio című lapban megjelent cikkében ezt írja: „az első, kizárólag a szigetek számára vert portugál pénz I. József PECUNIA INSULANA érméje. . . 1750-es keltezésű, és háromféle értékű rézpénz készült belőle: 10, 5 és 3 réis. Előlapján a JOSEPHUS I. D. G. PORT. ET ALG. REX felirat olvasható; középen két I (Josephus I) tartja a koronát, kétoldalt a kettéosztott évszám áll: 17-50, alatta pedig az érme értékétől függően X, V vagy III látható. Hátlapján a PECUNIA INSULANA felirat és középen az öt portugál címerpajzs szerepel, kétoldalt pálmaágakkal, fölöttük a királyi koronával. Az 5 réis értékű érméből két kibocsátás volt, a második 1751-ben.”

Manuel B. Lopes Fernandes a Memoria das moedas correntes em Portugal desde os tempos dos romanos até nossos dias című művében (Memorias da Ac. Real das Sciencias, új sorozat, II. kötet, I. rész) azt állítja, hogy I. József pecunia insulana pénzét az Azori-szigeteknek szánták. Bizonyos azonban, hogy Madeirán is forgott, még azután is, hogy itt megjelent a pecunia madeirensis (kifejezetten Madeira számára vert rézpénzek). Az Elucidário I. kötetének 85. oldalán, az „Armas” szócikkben dr. Azevedo véleményére támaszkodva (lásd Saudades, 492. o.) azt írtuk, hogy az 1750-ben vert rézpénzeken öt cukorsüveg látható, kétoldalt cukornádakkal. Lopes Fernandes szerint viszont ezeken, akárcsak az 1751-es érméken, az öt portugál címerpajzs látható két pálmaág között. Ezt pontosabbnak tartjuk, bár a két ágat könnyű cukornádnak nézni. Az első, 12 000 cruzado értékű kibocsátás érméin még Funchal régi címerének két cukornádja szerepel, míg a 19. századi kibocsátásokon a cukornádak helyén szőlőág látható.

“

„II. Mária – írja még Alberto Sarmento – létrehozta a kizárólag Madeira számára készült pénzt, a PECUNIA MADEIRENSISt; ez szintén háromféle értékben készült: 20, 10 és 5 réis. Előlapján a MARIA II. D. G. PORT. ET ALG. REGINA felirat olvasható, közepén a portugál koronával. Hátlapján a PECUNIA MADEIRENSIS felirat és az adott érték – XX, X vagy V – szerepel, szőlőindával övezve. A vintém (20 réis értékű érme) érméből csak egy kibocsátás volt, 1842-ben. A 10 réis értékűből 3: 1842-ben, 1850-ben és 1852-ben. Az 5 réis értékű érmét 1850-ben bocsátották ki, de Madeirán nem került forgalomba: a pénzverdéből egyenesen az érdeklődő gyűjtőkhöz jutott, és ma nagy gyűjtői értéke van.

A madeirai pénzről még azt is el kell mondani, hogy az Asilo da Mendicidade e Orfãos 1919-ben 1 és 2 centavós, 1920-ban pedig 4 centavós pénzjegyeket bocsátott ki, hogy megkönnyítse a visszaadást, mivel az érmék eltűntek a forgalomból. Ezek a pénzjegyek azonban csak rövid ideig forogtak, mert a kereskedők egy része nem volt hajlandó elfogadni őket.

Az 1879. május 2-i törvény megszüntette a külföldi pénzek forgalmát Madeirán, és határidőt szabott a régi, kisebb értékű pénz portugál pénzre váltására. A font sterling volt az egyetlen külföldi pénz, amely továbbra is forgalomban maradt, értéke azonban 4800 réisről 4500 réisre csökkent.

Az 1879-es törvény megjelenéséig Madeirán ismert pénzekről az imént adott összefoglalásunkban csak azokat a fajtákat említettük, amelyek létezését kellően bizonyítottnak találtuk. Valószínű azonban, hogy a 15. században itt ceitil, escudo, espadim, valamint fehér és fekete real (többes száma réis; régi portugál pénzegység, 1000 réis = 1 milréis) is forgott, és hogy a következő századokban több más, Portugáliában használatos pénz is eljutott a szigetre, jóllehet az általunk átnézett iratok erről semmit sem mondanak.