Madeira története

A szigetcsoport történetéhez sok, türelmes kutatók által összegyűjtött, szétszórtan fellelhető forrásanyag áll rendelkezésre, de az épület tervezője és felépítője még nem jelentkezett. Madeiráról máig nem készült olyan lelkiismeretes tanulmány, amely ne csupán nevek és dátumok fárasztó felsorolására szorítkozna. Olyan korszerű történeti-kritikai munkára gondolunk, amely a kor eszméit, a szokásokat, az embereket, az események közegét stb. érzékletes, felidéző erejű összképben mutatná be, és tömören átfogná a madeirai élet egészét öt évszázad hosszú időszakán át. E panorámában élesen kirajzolódna a kezdeti betelepítés, amely hamar a régi sesmaria (királyi földadomány telepeseknek, megművelési kötelezettséggel) rendszerének vonásait öltötte magára, majd colonia-szerződéssé (madeirai részes bérlet; a termés megosztása, a javítások a bérlőé) alakult; a hitbizományok birtokosaivá vált földesurak és a földet feltörő, röghöz kötött szolgák viszonya; a donatáriusok zsarnoki, szinte korlátlan hatalma; a szárazföldi telepesek és a számos külföldi hatása erre a közegre; az afrikai expedíciók; a Brazíliába irányuló régi kivándorlás; a cukor- és bortermelésből származó gazdagság és az ahhoz kapcsolódó exportkereskedelem; továbbá mindazok a változások, amelyeket ezek és más tényezők a helyi szokásokban előidézhettek, stb., stb.

E munkaigényes tanulmány megírása még mindig olyan nagy formátumú szellemre és lelkiismeretes kutatóra vár, aki a különböző helyeken szétszórtan található töredékes anyag felhasználásával, figyelemre méltó általánosító képességgel megalkotja a kívánt művet. A „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) tudós és értékes jegyzetei kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy tehetséges és rendkívül művelt szerzőjüknek bőségesen megvolt az ereje és a biztos szemlélete ekkora vállalkozáshoz. Szerény célja azonban csupán Gaspar Frutuoso művének jegyzetekkel való ellátása volt, ezért nem hagyta ránk azt a munkát, amelyet különösebb erőfeszítés nélkül, talán szellemi örömmel is megírhatott volna. Történelmünk egyes kérdéseit dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo kellő részletességgel és a történeti kritika teljes szigorával tárgyalja. Másokat viszont csak felvázolt, és nem fűzte hozzájuk a téma megkívánta megjegyzéseket: ezek kívül estek a maga elé tűzött terven, feldolgozásuk pedig aránytalanul nagy terjedelművé tette volna a „Vágyódás a szülőföld után” jegyzeteit. Mindezek ellenére a madeirai történelem jövendő szerzője elsősorban ebben az értékes és bőséges, híreket és adatokat, értékeléseket és bírálatokat, megfigyeléseket és filozófiai elmélkedéseket tartalmazó tárházban találja majd meg műve megírásához a leggazdagabb anyagot.

A jegyzetek megjelenése után mintegy tizenkét évvel dr. Rodrigues de Azevedo terjedelmes cikket közölt Madeiráról a Diccionario Universal Portuguez Illustrado című műben. Ez a szigetcsoportról szóló, rendkívül érdekes tanulmány rövid áttekintésben ugyan, de mindazokkal a témákkal foglalkozik, amelyek a felfedezés kezdetétől fogva a szigetcsoport életének különböző területei iránt érdeklődő olvasót érinthetik. A szerző mesterien vázolja fel Madeira történetét, négy korszakra osztva azt. Vázlatát a következő szavakkal vezeti be:

“

„Ez pedig nem könnyű vállalkozás, különösen ami a felfedezéstől a szigetcsoport és az anyaország közötti kapcsolat végleges megszilárdulásáig tartó válságot illeti. Ez a lappangó, mindmáig feltáratlan válság bizonyára később az Azori-szigeteken és többé-kevésbé valamennyi tengerentúli birtokunkon is éreztette hatását. Következményei talán végzetesek lettek volna Portugália gyarmati hatalmára nézve, ha a királyi hatalom nem hárítja el: ezt leleményesen meg is tette a jogtudó tisztviselők segítségével és a városi polgárság támogatásával. A szárazföldtől e szigetekig tartó küzdelemben az uralkodói hatalom a Madeira szigetén erősen meggyökerezett arisztokráciával állt szemben, amely kezdetben talán akaratlan eszköze volt valaki személyes törekvésének. De e kényes kérdéstől eltekintve is érdekes Madeira története: a helyi önállóság szempontjából éppúgy, mint az anyaországhoz és a többi portugál gyarmathoz, különösen a nyugat-afrikaiakhoz és az amerikaiakhoz fűződő kapcsolatai miatt. Madeira szigete, azon belül pedig Funchal, amely előbb mezőváros, később város lett, egy ideig a hajdan igen jelentős egyházi igazgatás központja és a portugálok atlanti hajózási és kereskedelmi tevékenységének legfőbb csomópontja volt. Gazdaságában először az építőfa kivitele emelkedett ki, majd a cukor termesztése, előállítása és kereskedelme, ezt követően kiváló borainak kereskedelme, végül a cukoré és a boré együtt, más, kisebb jelentőségű áruk mellett. Idővel egészségügyi üdülőhelyként is ismertté vált szép és híres éghajlatának, valamint festői tájának köszönhetően. Ezért beleszeret minden idegen, aki felkeresi, kivált az angolok, akik a 19. század első negyedében kétszer is katonailag megszállták, és csak nagy nehezen mondtak le birtoklásáról. Közülük sokan ma is itt élnek szívesen, különösen télen. Az említett sajátos körülmények miatt annak, aki a tengerentúli Portugália intézményeit és történetét akarja tanulmányozni, vizsgálódásait jelentős részben Madeira levéltáraiban és történelmében kell folytatnia. Ezen a földön járt Kolumbusz Kristóf, és talán itt érte az első felismerés, amely feltárta előtte az Újvilág létezését. Ez a történelem tehát kétségkívül hasznos és érdekes. Egészítsük ki a fenti, igen rövid összefoglalást a történet néhány fontosabb vagy jellegzetesebb vonásával.

Dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo négy korszakra osztja a szigetcsoport történetéről írt vázlatát. Az 1. korszak a felfedezéstől I. János 1433-ban bekövetkezett haláláig tart; a 2. ettől az évtől a spanyol uralom alóli 1640-es felszabadulásig; a 3. az alkotmányos kormányzás 1834-es bevezetéséig; a 4. pedig ettől az évtől napjainkig. A Bibliografia című szócikkben azt írtuk, hogy az Elementos para a Historia madeirense című szócikkben röviden áttekintjük azokat a műveket, amelyek a legtöbb hírt és adatot kínálják a szigetcsoport történetéről. Abban a szócikkben részletesebben foglalkoztunk a nyilvános levéltárakkal és más kéziratos forrásokkal, ám puszta figyelmetlenségből elmaradt a nyomtatott művek rövid felsorolása. Ezt itt pótoljuk. Amint már többször elmondtuk, és amint általában mindenki tudja, a „Vágyódás a szülőföld után” – kiváltképp értékes és bőséges jegyzetei – a leggazdagabb, legterjedelmesebb és legmegbízhatóbb forrásgyűjtemény, amellyel szigetcsoportunk történetéhez rendelkezünk. E monumentális munkával az Elucidário megfelelő helyén foglalkozunk majd. Jelentőségben és értékben a „Szigettörténet” (Historia Insulana) és a Tengerészeti és Tengerentúli Levéltár (Archivo da Marinha e Ultramar) következik; ezeknek már külön szócikkeket szenteltünk az Elucidárióban. Másodlagos jelentőségük ellenére szintén értékes híreket és adatokat tartalmaznak a következő művek: az Epocha Administrativa (3 kötet, 1849, 1850, 1852) és Servulo de Meneses további füzetei Silvestre Ribeiro kormányzó példás igazgatásáról; Paulo Perestrelo da Câmara Breve Noticia sobre a Ilha da Madeira című műve (1841); Dom António Caetano de Sousa Catalogo dos Bispos da Igreja do Funchal című munkája (1721), a Colecção dos Documentos e Memórias da Academia Real de Historia Portugueza 1. kötetében; A. Artur Sarmento As Dezertas és As Selvagens című műve (1903 és 1906); Adolfo Loureiro Os Portos Marítimos de Portugal e Ilhas Adjacentes című műve (1910, V. kötet); több füzet a colonia-szerződésről (lásd a Contrato de Colonia szócikk bibliográfiáját); São Clemente bárójának Documentos para a Historia das cortes geraes da nação portugueza című munkája (1888, V. kötet); a Constituições Sinodais do Bispado do Funchal (lásd a Constituições do Bispado szócikket); a szigetcsoport felfedezéséről szóló különféle művek, amelyeket a „Vágyódás a szülőföld után” 330., 349., 350. és 906. oldalán idéznek. Utóbbiakhoz hozzá kell tennünk E. A. Betencourt Memória sobre a descoberta das ilhas do Porto Santo e Madeira című művét (1875), Jordão de Freitas Quando foi descoberta a Madeira? című munkáját (1911) és Manuel Gregorio Pestana Júnior O Reconhecimento do Arquipelago da Madeira című művét (1920). Megemlíthetünk továbbá néhány füzetet a madeirai hitbizományokról és eltörlésükről (lásd az Instituiçoes Vinculares szócikket); több röpiratot az 1821-es alkotmány szigetcsoportunkban történt kihirdetéséről (lásd a Constituição de 1821 szócikket); három füzetet Madeira tájleírásáról (lásd a Corografia szócikket); Joaquim Pedro Cardoso Casado Giraldes Statistica Historico-Geografica das ilhas da Madeira e Porto Santo című művét (Párizs, 1815); Acursio Garcia Ramos Ilha da Madeira című munkáját (2 kötet, 1879 és 1880); néhány röpiratot dr. Roberto Kalley protestáns térítőtevékenységéről (lásd a Kalley szócikket); valamint a funchali Diário de Noticias kiadójának értékes madeirai újsággyűjteményét, amellyel a Resenha Chronologica do Jornalismo Madeirense című füzet (1908) foglalkozik. A Diccionario Universal Portuguez Illustrado Madeira című szócikke néhány oldalt szentel a madeirai bibliográfiának; az Elucidário Bibliografia című szócikke és e mű egésze szintén számos, szigetcsoportunk története szempontjából fontos kiadványt említ.

Engedtessék meg, hogy elégedettséggel – de nem hiúságból – elmondjuk: e mű hosszú munkálatai során mi is hozzájárultunk néhány értékes forrásanyaggal szigetcsoportunk történetéhez. Elégedettségünk annál nagyobb, mert ellentmondást nem tűrően állíthatjuk, hogy ezt teljes önzetlenséggel tettük. Szerény vállalkozásunk szolgálatába állítottuk több éven át folytatott, kitartó és lelkiismeretes kutatómunkánkat, amelyet nyilvános és magánlevéltárakban, valamint több tucat hazai és külföldi nyomtatott és kéziratos mű tanulmányozásával végeztünk. Úgy véljük, a madeirai történelem több kérdését kellőképpen tisztáztuk, és számos nélkülözhetetlen adalékkal szolgáltunk azoknak, akik utánunk megpróbálják megírni ezt a történelmet, vagy legalább folytatják ezt a csekély értékű, ám kitartó munkánkat.