Az 1821-es alkotmány

Köztudott, hogy 1820. augusztus 24-én Porto városában forradalom tört ki, amelynek célja képviseleti kormányzati rendszer bevezetése volt hazánkban. A forradalom szeptember 15-én Lisszabonban is visszhangra talált, majd a királyság szárazföldi részének más vidékein is megmutatkozott.

Madeirán csak szeptember közepe táján értesültek a

Portugáliában történt politikai eseményekről: egy Londonból Rio de Janeiróba tartó angol hajó érintette kikötőhelyünket. Ugyanazon hónap 25-én a portugál Providencia brigg leveleket és újságokat hozott, amelyek részletesen beszámoltak az eseményekről. Sebastião Xavier Botelho, e szigetcsoport kormányzója és főkapitánya Arcos grófjához intézett hivatalos közleményében azt írta, hogy az események „semmiféle visszhangot vagy népi megmozdulást nem váltottak ki, és megtette a szükséges intézkedéseket a közrend bármiféle megzavarásának megelőzésére”.

Szeptember végén Xavier Botelho hivatalos tájékoztatást kapott az Ideiglenes Kormánytól az országban kialakult új politikai helyzetről. Bár nem mutatkozott ellenségesnek vele szemben, óvatosan tartózkodó maradt, talán mert ellenforradalmi mozgalomtól tartott a királyság szárazföldi részén. November közepe táján Palmela grófja, a későbbi herceg, Londonból Lisszabonba tartva átutazott Madeirán. A szigetcsoport kormányzója arra kérte, tájékoztassa a szárazföldi kormányt a sziget helyzetéről, és hangsúlyozza: teljes a rend, s nem kell tartani az itt akkor élvezett béke megzavarásától.

A kormányzó magatartása eközben egyre kevésbé tetszett a portói forradalom híveinek. Ők titokban falragaszokat helyeztek el a város központi utcáinak falán, lázadásra és az azzal járó erőszakra buzdítva a népet. Xavier Botelho minden habozása véget ért, amikor 1821. január 23-án futár érkezett közvetlenül a Rio de Janeiró-i udvarból. Tőle bizonyosságot szerzett arról, hogy VI. János elismerte az új helyzetet, különösen pedig elfogadta a forradalom által bevezetett képviseleti rendszert. Szabad utat engedtek az örömünnepnek, és nyomban megkezdték az ugyanazon hónap 28-ára kitűzött ünnepélyes kihirdetés előkészületeit.

Aznap hatalmas tömeg gyűlt össze a Largo da Fortalezán (’erőd tér’); hozzájuk csatlakozott a város helyőrsége is. Azt kérték a kormányzótól, hogy ünnepélyesen csatlakozzon a portói forradalom által meghirdetett elvekhez. Közben a nemesség számos tagja és Funchal más előkelő személyiségei is benyomultak a főkapitány rezidenciájába, és támogatták a nép kérését. Xavier Botelho eleget tett neki, bár jelképes tiltakozását jegyzőkönyvbe foglaltatta. Ezután megjelent a tér fölé magasodó bástyán, és éltette a királyt, a Cortest (a portugál országgyűlést), az alkotmányt és a Királyság Legfőbb Kormányát. A tömeget ekkor lelkesedés ragadta magával, és mámoros éljenzésben tört ki.

A kormányzó és főkapitány ezután a nép sok tagjának, a hatóságoknak, polgári és katonai tisztviselőknek, valamint számos előkelőségnek a kíséretében a székesegyházba (Sé Catedral) indult. Ott a megyés főpásztor és a papság sok tagjának jelenlétében ünnepélyes Te Deumot énekeltek. Ezután mindannyian a városháza (Paços do Concelho) felé vették az irányt, amely akkor abban az épületben működött, amely nem sokkal ezelőttig börtönként szolgált. Ott ünnepélyesen kihirdették az új kormányzati rendszert, és jegyzőkönyvet (auto) vettek fel, amelyet a jelenlévők közül igen sokan aláírtak.

A szerencsés eseményt követő napokban is figyelemre méltó lelkesedéssel folytatódtak az örömünnepségek, a közrend legcsekélyebb megzavarása nélkül. Az 1821 és 1822 között ülésező alkotmányozó Cortesbe (nemzetgyűlés) Madeira képviselőinek Francisco João Monizt, dr. Mauricio José de Castelo Brancót és dr. Antonio João Rodrigues Garcezt választották meg. Garcez elhunyt, helyére dr. João José de Freitas Aragão lépett. Az alkotmány kidolgozása és kihirdetése után, annak megfelelően, 1822-ben általános választásokat tartottak. E szigetcsoport képviselőivé dr. João Francisco de Oliveirát, João Manuel de Freitas Branco atyát és Manuel Caetano Pimenta de Aguiart választották meg.

Egy év telt el az imént röviden elbeszélt események óta, és egész Funchal ünnepel. 1822. január 28. van: a szigeten ezen a napon ünneplik az alkotmány kihirdetésének évfordulóját. Nemcsak megemlékezni akarnak az eseményről, hanem az emlékét is meg kívánják őrizni az utókor számára. Miután felvetődött egy emlékmű felállításának gondolata, a Terreiro da Sé (’székesegyház tere’) teret választották ki erre a legalkalmasabb helynek. Az alapkőletétel napjául január 28-át jelölték ki, mert ekkor volt az első évfordulója annak, hogy Madeira ünnepélyesen csatlakozott a portói forradalom által meghirdetett elvekhez.

A szertartást a legnagyobb ünnepélyesség és pompa jellemezte. A társadalom minden rétegéből számtalan ember vett részt rajta; a hivatalos és katonai vezetők is nagy számban képviseltették magukat. Az eseményen Dom Rodrigo António de Melo kormányzó és főkapitány elnökölt, aki az anyaországi kormánynak küldött jelentésében így írt:

“

„A városi tanács egy emlékmű és talapzat emelésével kívánta megörökíteni ezt a napot, hogy az oly örvendetes korszak emlékét a legtávolabbi korokig megőrizze. Ezért hivatalosan felkért, hogy az ünnepség során én helyezzem el az emlékmű alapkövét. Ennek igen szívesen eleget tettem. Úgy ítéltem meg, hogy katonai hatalmamat is latba kell vetnem az esemény nyugalmának és fényének biztosítására; ezért parancsot adtam a csapatok említett felállítására, és meghívtam a tartomány teljes tisztikarát, hogy kísérjen el, beleértve a második vonalbeli csapatok (segunda linha, tartalékos milícia) és a feloszlatott területi milícia (ordenanças) tisztjeit is…

Díszes menet indult a városházától a Largo da Sé (’székesegyház tér’) térre. Ott már előkészítették a gödröt az emlékmű sarokkövének és alapjainak. Különösen érdekes az akkor készült, az alapokba helyezett jegyzőkönyvnek ez a részlete: „a dr. corregedor (királyi kerületi bíró) egy ékekkel és kődarabokkal teli kosarat vitt…, a dr. juiz de fora a vízmértéket, a legidősebb városi tanácsos (vereador) a kőműveskanalat és a simítót, a második városi tanácsos a seprűt és a vödröt, a harmadik városi tanácsos a mésztartót, a községi prokurátor (procurador do concelho) az érmeket, én, a tanács jegyzője (escrivão) pedig a fakalapácsot. A népbíró (juiz do povo, a céhek választott képviselője) egy ezüstládában vitte a jegyzőkönyvet, a mesterek képviselői (procuradores) pedig hordágyon a követ.” Az alapkőletétel után ünnepélyes Te Deumot tartottak a funchali székesegyházban (Sé do Funchal). Ez alkalommal João Manuel de Freitas Branco atya, a kiváló egyházi szónok ékesszóló beszédet mondott. A beszéd a ma már igen ritka Oração de acção de graças que na solemnidade do anniversario do faustissimo dia 28 de janeiro de 1821 pregou na igreja da Sé do Funchal. . . című füzetben jelent meg.

Ezután a polgári és katonai vezetők, a köztisztviselők és Funchal számos tekintélyes lakosa a kormányzó palotájába ment. Ott dr. João Pedro de Freitas Drumond lelkes beszédet mondott, amelyet nagy tapssal fogadtak.

Valamennyi erőd díszlövéseket adott le, bőséges és ragyogó díszkivilágítást rendeztek, és más ünnepi megnyilvánulásokra is sor került, amelyekhez a város lakói örömmel csatlakoztak.

Az emlékmű sarokkövét a székesegyház kapuja előtt, a templomkertbe vezető lépcsőtől néhány méterre tették le, de az emlékmű sohasem jutott túl az alapokon.

A székesegyház előtti Terreiro da Sé tér, más néven Passeio, amely a régi Campo do Duque (’herceg tere’) része volt, 1821-ben a Praça da Constituição (’alkotmány tér’) nevet kapta, és ezt néhány évvel ezelőttig megőrizte. A madeirai alkotmányról és az annak kihirdetése nyomán nálunk felmerült egyes kérdésekről a következő füzetek jelentek meg: • Historia verdadeira dos acontecimentos da ilha da Madeira depois do memoravel dia 28 de janeiro, escrita por ordem chronologica por Sebastião Xavier Botelho e comprovada com testemunhas da melhor fé, por seus empregos, gerarchia e independencia, para destruir um libello famoso impresso em Londres por um Cidadão Funchalense, Lisboa, 1821, 61 oldal;

1823. június 17-én Madeirán kihirdették az abszolút kormányzás visszaállítását; ezt számos örömünnep kísérte.