Az 1823-as rendkívüli bírói bizottság

Az 1820. augusztus 24-én Portóban kitört forradalom képviseleti kormányzati rendszert vezetett be. Az 1821 és 1822 között ülésező alkotmányozó Cortes (a portugál országgyűlés) kidolgozta és elfogadta az úgynevezett 1822-es alkotmányt. A Madeira-szigetcsoportban 1821. január 28-án hirdették ki az új kormány megalakulását. 1823 júniusában feloszlatták a Cortest, hatályon kívül helyezték az alkotmányt, és visszaállították az abszolút kormányzást. 1823. augusztus 26-án Madeirára érkezett az Amazonas hadifregatt. A szigetcsoport új kormányzóját, Dom Manuel de Portugal e Castrót szállította, akit a 7. gyalogezred, egy tüzérkülönítmény és egy hat bíróból álló rendkívüli bírói bizottság (alçada) kísért. A bizottság azért érkezett, hogy kivizsgálja azoknak a tetteit, akik szembefordultak az abszolút kormányzással, és a képviseleti kormány mellé álltak.

A kormányzó és a csapatok még érkezésük napján partra szálltak. A rendkívüli bírói bizottság tagjai azonban tartottak a lakosság ellenséges megnyilvánulásaitól, ezért másnapra halasztották a partraszállást. Aznap éjjel viszont váratlan vihar tört ki, amely miatt a fregattnak fel kellett szednie a horgonyt. Csak három nappal később tért vissza a kikötőhelyre.

A rendkívüli bírói bizottság elnöke dr. José de Melo Freire főtörvényszéki bíró (desembargador) volt. Mellette dr. José Fernandes da Silva Geraldes Quelhas, dr. Luís de Paula Furtado de Castro do Rio e Mendonça, dr. José Freire de Andrade, dr. Francisco António de Castro és dr. José Peixoto Sarmento de Queiroz bíróként vett részt a munkában. Munkájukat a bírósági kerület (comarca) juiz de fora-ja (a korona által kinevezett, kívülről érkező bíró) és corregedor-ja (királyi kerületi bíró) segítette. Bíróságukat a városházán rendezték be, és 1823. augusztus 30-tól november első napjaiig ott folytatták szigorú vizsgálatukat.

Az általuk indított kiterjedt bírósági vizsgálatba (devassa) jelentős számú embert vontak be. A közvéleményt félelem kerítette hatalmába, és sokan súlyos ítélettől tartottak. Több tucat tanút hallgattak ki, az ügy iratai hosszú és terjedelmes aktává álltak össze. Az ítéletet október 26-án hirdették ki: 24 embert marasztaltak el, akik szinte mind a madeirai társadalom legtekintélyesebb rétegeihez tartoztak. Különféle büntetéseket szabtak ki; ezek közül kiemelkedett a tengerentúli birtokainkra való deportálás (degredo) és száműzetés.

A rendkívüli bírói bizottság által elítéltek közül megemlítjük Francisco de Paula Medina e Vasconcelost, a „Zarco-eposz” (Zargueida) jeles szerzőjét, akit nyolcévi angolai deportálásra ítéltek; Nicolau Caetano Betencourt Pitát, a kiváló orvost és az O Patriota Funchalense (’A Funchali Hazafi’), Funchal első újságjának szerkesztőjét, akit négyévi száműzetésre ítéltek Terceira szigetére, ahol 1857-ben meghalt; valamint dr. Gregorio Nazianzeno de Medina e Vasconcelost, a kiváló ügyvédet és székesegyházunk, a funchali székesegyház (Sé) kanonokját, akit tízévi angolai deportálásra ítéltek. A bírósági kerület corregedorját, dr. Francisco de Assis Saldanhát a lisszaboni Castelo de São Jorge (Szent György-vár) várába zárták. Az elítéltek között volt továbbá Campanário (’harangtorony’) plébánosa (vigário), Tomé Pestana Homem de el-rei, valamint Joaquim M. Gonçalves, João José de Sá Betencourt és Antonio João Favila kapitányok, akiket különféle büntetésekkel sújtottak; rajtuk kívül másokat is elítéltek.

A rendkívüli bírói bizottság terjedelmes ítéletét füzetben adták ki; az Archivo de Marinha e Ultramar II. kötetében is megtalálható, a 98. oldaltól kezdődően.