Tengerészeti és Tengerentúli Levéltár

1834-ig a Madeira-szigetcsoport tengerentúli tartomány és gyarmat volt, igazgatása elsősorban a Haditengerészeti Minisztérium alá tartozott. Abban az évben, a szigeti kerületek létrehozásával, a Szomszédos Szigetek (Ilhas Adjacentes) részévé vált, és igazgatása minden tekintetben megegyezett a szárazföldi kerületekével. A Madeiráról akkoriban küldött hivatalos levelezés főként a haditengerészeti miniszterhez és a Tengerentúli Tanácshoz (Conselho Ultramarino) irányult; utóbbi intézte tengerentúli tartományaink igazgatási ügyeinek jelentős részét. A Haditengerészeti és Tengerentúli Minisztériumban őrzött, gyarmati igazgatásunkra vonatkozó rendkívül sok értékes iratot néhány éve átszállították a lisszaboni Nemzeti Könyvtárba (Biblioteca Nacional de Lisboa), ahol megfelelően rendezték és katalogizálták őket. Ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, milyen felbecsülhetetlen kincset jelentenek, és milyen rendkívüli szolgálatot tehetnek a gyarmati és tengeri életünk egészére irányuló esetleges kutatásoknak. A Nemzeti Könyvtárban létrehozták a Tengerészeti és Tengerentúli Levéltár (Archivo da Marinha e Ultramar) részleget, amely több ezer kéziratos kötetet és megszámlálhatatlan különálló iratot foglal magában. Az iratok leltározásával és katalogizálásával dr. Eduardo de Castro e Almeidát bízták meg. Fáradságos és igen hasznos munkáját az 1613 és 1833 közötti időszakból származó, Madeirára és Porto Santóra (’szent kikötő’) vonatkozó különálló kéziratok rendezésével kezdte. 1907-ben Biblioteca Nacional de Lisboa. Archivo da Marinha e Ultramar. inventario . . . Madeira e Porto Santo, I, 1613-1819 címmel egy 402 oldalas, fólió méretű kötetet adott ki, 1909-ben pedig a második, ugyancsak fólió méretű, 487 oldalas kötetet. Ezek hírek és adatok bőséges, rendkívül értékes tárházai, amelyek nélkülözhetetlenek mindazok számára, akik a szigetcsoport történetének az iratok által felölelt időszakával kívánnak foglalkozni.

Dr. Castro e Almeida nem elégedett meg egyszerű leltár készítésével, noha szerényen így nevezte jelentős munkáját. A különféle iratokat időrendben katalogizálta, röviden megjelölve tárgyukat, emellett a legérdekesebb részekből kivonatokat is közölt. Ezeket a témák jellege és jelentősége szerint, mindig helyes és megfontolt mérlegeléssel választotta ki. Amint személyesen is meggyőződhettünk róla, a tízezernél több Madeirára vonatkozó iratot gondosan, megfelelő számozással ellátott vaslemez dobozokban, polcokon őrzik. A leltár segítségével rendkívül könnyű megtalálni a tanulmányozni kívánt kéziratot.

Az Archivo da Marinha e Ultramar két kötetében, amelyek a szigetcsoportunkra vonatkozó iratok leltárát és katalógusát tartalmazzák, sok olyan feljegyzést és adatot találtunk, amely értékes segítségünkre volt az Elucidario egyes szócikkeinek megírásában.

A Haditengerészeti Minisztériumhoz tartozó, ma a Lisszaboni Közkönyvtárban őrzött több száz kéziratos kötetben kétségkívül sok értékes, Madeirára vonatkozó irat található. Ezeket azonban csak hosszas, hivatalos jellegű kutatás hozhatja napvilágra, és teheti őket a szükséges módon hozzáférhetővé.