Választások

Az abszolút monarchia idején a választás közvetett volt, és az Ordenações 1. könyvének 67. címe szerint zajlott. A községi (concelho) tisztségviselőket a következő módon választották meg:

Az előkelő polgárok (homens bons, községi tisztségre választható tekintélyes lakosok) és a nép a karácsony utáni nyolcnapos ünnepi időszakban gyűltek össze a tanács épületében. Ott a rangidős bíró és a jegyző (escrivão) jelenlétében minden választó szóban, titkosan hat polgárra szavazott, mert ennyi személynek kellett megválasztania a szenátus (senado, a városi tanács) tagjait. A tanácsi jegyző (escrivão da Câmara) által összeállított szavazási jegyzékből a bírák és a városi tanácsosok (vereadores) kiválasztották a hat legtöbb szavazatot kapott polgárt. Őket párokba osztották, hogy mindegyik pár a község különböző tisztségeire szavazzon. A választók nem lehettek egymás rokonai vagy sógorai a negyedik rokonsági fokon belül.

Miután összegyűjtötték az egyes tisztségekhez tartozó három-három jegyzéket, a rangidős bíró „egymással összevetve őket” saját kezűleg elkészítette a megválasztottak névsorát. Aláírta, lezárta és lepecsételte, majd a megválasztottak neveit három sorsolási golyó (pelouro) között osztották el, a következő három év mindegyikére egyet-egyet szánva. A viaszból készült golyókat egy zsákba tették, amelyben annyi rekesz volt, ahány tisztség. Ugyanebben a zsákban kellett tartani az iratcsomót és a jegyzékeket is, hogy a három év végén ellenőrizni lehessen, történt-e szabálytalanság a tisztségviselők kihirdetésekor.

A sorsolási golyókat tartalmazó zsákot háromkulcsos ládában őrizték; mindegyik kulcsot az előző év egy-egy városi tanácsosa tartotta magánál. A sors döntötte el, milyen sorrendben hívják be a községi tisztségekre megválasztott személyeket. A golyókat legfeljebb hétéves gyermek húzta ki a zsákból.

A bírák csak akkor felügyelték a választásokat, ha a corregedor (királyi kerületi bíró) távol volt, vagy akadályoztatása miatt nem járhatott el.

Az 1611. november 12-i királyi rendelet (alvará), amelyet a tanács levéltárának V. kötetébe jegyeztek be, előírta, hogy a corregedorok vagy az ouvidorok a választások lebonyolításakor válasszanak ki két-három embert a legrégebbi és legtekintélyesebb lakosok közül, akik „a közjóért buzgólkodnak és tiszta lelkiismeretűek”. Tőlük kellett megkérdezniük, kik rendelkeznek a városi vezetőrétegbe (governança, a városi tisztségre választható előkelők) való bekerüléshez szükséges tulajdonságokkal stb. Ki kellett hirdetniük azt is, hogy aki szavazatokat kér vagy megpróbálja megvesztegetni a választókat, azt két évre Afrikába száműzik, és a foglyok javára 50 cruzadót kell fizetnie. Az összehívott népnek a hely legelőkelőbb, a városi vezetőréteghez tartozó lakosai közül hat, a legidősebbek és a közjóért leginkább buzgólkodók közé tartozó polgárt kellett megválasztania. Nekik a községi tisztségekre „mindenféle származási bélyegtől mentes” személyekre kellett szavazniuk. A választási eljárást egyébként az Ordenações szerint kellett lefolytatni.

Egy 1613-ban kiadott rendelkezés (provisão) szerint a corregedornak legfeljebb három embert kellett kiválasztania a legrégebbi és legelőkelőbb lakosok közül, akikről úgy értesült, hogy „jó lelkiismeretűek, a közjóért buzgólkodnak és helybeliek”. Nekik kellett megnevezniük azokat, akik részt szoktak venni a város vezetésében, vagy akiknek az apja vagy nagyapja részt vett benne, továbbá azokat, akik megfeleltek a községi tisztségek betöltéséhez szükséges feltételeknek. A corregedornak mindegyikükről „külön bejegyzést kellett készíttetnie egy füzetben, valamennyi fent említett adattal”. A füzet elkészülte után saját kezűleg kellett feljegyeznie minden bejegyzés margójára az illető tulajdonságait, majd a már ismertetett módon közzé kellett tétetnie a hirdetményeket. Ez a rendelkezés csaknem azonos egy másikkal, amelyet 1803-ban adtak ki, és amelyet az előbbihez hasonlóan a funchali tanács levéltárába jegyeztek be.

A corregedornak a nemeseket és a városi vezetőréteg tagjait a tanács elé kellett idéznie, hogy kiválasszák a városi tanácsosok megválasztásával megbízott hat polgárt. A kiválasztott polgároknak esküt kellett tenniük arra, „hogy lelkiismeretük szerint azokra szavaznak, akiket megfelelőnek tartanak”. Az említett rendelkezés további szabályokat is tartalmaz a választási iratok másolatainak elkészítéséről, a másolatok tanácsi ládában való őrzéséről stb., stb.

Az 1508. augusztus 13-i királyi rendelet előírta, hogy Funchal városi tanácsát „úgy vezessék és kormányozzák, ahogyan a lisszabonit”. Ettől fogva csak nemesek lehettek városi tanácsosok, a háromévenként tartandó választások eredményét pedig az uralkodóhoz kellett küldeni megerősítésre. Ezt megelőzően, 1461-ben Ferdinánd herceg elrendelte, hogy a tanácsi tisztségeket választással töltsék be. Évente kétféle sorsolási golyót kellett készíteni: egyet a bírák, egyet pedig a városi tanácsosok és a képviselő (procurador) számára. A donatárius kapitánynak (capitão-donatário) esküt kellett tetetnie a megválasztottakkal, de magába a választásba nem avatkozhatott be.

1471-ben az infánsnő levele előírta, hogy a község tisztségeit mindenkinek el kell vállalnia, még annak is, akinek királyi rendelet adott felmentést. 1534-ben 20 cruzado pénzbírságot állapítottak meg annak, aki szavazatokat kért vagy megpróbálta megvesztegetni a választókat.

IV. János 1654. július 6-i rendeletével képviseletet adott Funchalnak a Cortesben (a portugál országgyűlésben). Egy dokumentumból azonban, amelyet dr. Azevedo a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) jegyzeteinek 635. oldalán idéz, kitűnik, hogy Madeira már 1479-ben küldött képviselőket a Cortesbe. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy szigetünk nem szerepel azon helyek jegyzékében, amelyek 1535-ben képviselőket küldtek. A jegyzéket a Torre do Tombo nemzeti levéltár őrzi, és António de Sousa Júnior közölte a Censo da metropole című művében. Funchal tanácsi könyveiben sem található utalás e képviselők megválasztására, noha szokás volt, hogy a Cortest összehívó királyi leveleket megküldték a községeknek.

Az alkotmányos monarchia idején Madeira képviselőit hol közvetett, hol közvetlen választással választották meg. Az előbbi rendszert az 1821-es és az 1826-os választáson, valamint a szeptemberi forradalmat megelőző választásokon alkalmazták; az utóbbit 1822-ben és a forradalom győzelmét követő választásokon. 1842-ben visszatértek a közvetett választáshoz. Ez a rendszer az 1852. július 5-i kiegészítő törvény kihirdetéséig fennmaradt, kivéve 1846-ot és 1847-et, amikor az 1846. július 27-i rendelet volt hatályban.

Az 1885. július 24-i törvényben említett királyságbeli felsőházi tagokat közvetett választással választották, a képviselőket viszont 1852 után mindig közvetlenül. Az 1838. április 4-i alkotmányban említett szenátorokat szintén közvetlen választással választották meg.

A helyi közigazgatási testületek közül a tanácsokat az alkotmányos kormányzás madeirai helyreállítása után mindig közvetlenül választották meg a községekben. A kerület főtanácsát (Junta Geral) viszont csak 1878-tól választották közvetlenül. Az 1895-ös és az 1896-os törvénykönyv előírta, hogy a kerületi főtanácsok (Juntas Gerais) helyébe lépő kerületi bizottságokat a községi tanácsok küldöttei válasszák meg, a közigazgatási auditor elnökletével. Az 1901. augusztus 8-i rendelet azonban, amely közigazgatási autonómiát adott Funchal kerületnek (Distrito do Funchal), ismét létrehozott egy főtanácsot, amelyet közvetlenül választottak meg a községekben.