Vágyódás a szülőföld után

Dr. Gaspar Frutuoso híres műve a leggazdagabb és legbőségesebb tárháza azoknak a híreknek és ismereteknek, amelyek szigetcsoportunkról rendelkezésünkre állnak. Nélküle Madeira 15. és 16. századi történetéből csupán az a néhány oldal maradna, amelyet egyes régi krónikások hagytak ránk, valamint azok az iratok, amelyeket e város önkormányzati levéltárában őriznek. Mindazoknak ehhez a bőséges forráshoz kell fordulniuk, akik azon a hálátlan feladaton fáradoznak, hogy anyagot gyűjtsenek szülőföldünk történetéhez. A műnek vannak hibái és hiányosságai, amelyek keletkezésének körülményei között teljesen megbocsáthatók. Mégis vitathatatlanul rendkívül értékes munka: nemcsak a benne található számos érdekes adat miatt, hanem azért is, mert szerzője figyelemre méltó történészi, írói és tudósi képességekről tesz benne tanúbizonyságot.

Dr. Gaspar Frutuoso (II. kötet, 57. oldal) São Miguel szigetén, a Ribeira Grande-i egyházközség (freguesia) plébánosaként, a plébánia nyugodt magányában írta meg a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) című, hat könyvre tagolt terjedelmes művét, amely a Kanári-szigetek, a Zöld-foki-szigetek, Madeira és az Azori-szigetek történetét foglalja magában. A szigetcsoportunkkal foglalkozó második könyvben dr. Frutuoso több helyen is megemlíti Jerónimo Dias Leitét (I. kötet, 361. oldal), a funchali székesegyház (Sé do Funchal) kanonokját, aki számos anyagot bocsátott rendelkezésére e könyv megírásához. Szó szerint ezt írja: „Gonçalo Ayres Ferreiráról, e család őséről mindannyian azt mondják, hogy három papírlapon valóban megírta Madeira szigetének felfedezését, amint már említettem. A tiszteletre méltó, éppoly tudós, mint amilyen kíváncsi Hyeronimo Dias Leite kanonok, Őfelsége káplánja később összefoglalta, kiegészítette és komoly, csiszolt stílusával ékesítette ezt az írást tizenegy papírlapon. Kérésemre el is küldte nekem: a közvetítésben a nemes Belchior Fernandes de Crasto, Ponta Delgada városának lakója segített ezen a szigeten, ahol most vagyunk. Az én kérésemre a igen tekintélyes Marcos Lopes is írt neki az anyagért. Ő jelentős és tisztességes kereskedő volt São Miguel szigetén, ahol jó tulajdonságaiért és nagylelkű természetéért nagyra becsülték és szerették; most Lisszabonban él, népes háznéppel és még nagyobb hírnévvel. Ebből az írásból, továbbá sok más értesülésből, amelyet Madeira szigetének és más vidékeknek különféle, mind hitelt érdemlő lakóitól igyekeztem megszerezni, valamint abból, amit magam láttam és olvastam, gyűjtöttem össze és állítottam egybe a nevezett sziget felfedezésének teljes történetét. Elrendeztem, sorba állítottam, rövidítettem és bővítettem az anyagot, majd mindent fejezetekbe foglaltam, úgy, ahogyan most elbeszélem.”

A második könyv 1873-ban jelent meg. Címlapján a következő szöveg áll: „As Saudades da Terra pelo Doutor Gaspar Fructuoso. História das ilhas do Porto Sancto, Madeira, Desertas e Selvagens. Manuscripto do seculo XVI annotado por Alvaro Rodrigues de Azevedo, bacharel formado em direito pela Universidade de Coimbra, professor de oratória, poetica e litteraria no lyceu nacional do Funchal, e advogado na Ilha da Madeira Funchal. Typ. Funchalense. 1873.” A kötet XI–920 oldalas: az első 310 oldalon dr. Gaspar Frutuoso szövege, a többin dr. Álvaro de Azevedo értékes jegyzetei olvashatók. Nyomtatása 1870 közepe táján kezdődött, és 1873. április 16-án fejeződött be. Bár a címlap nem jelzi, a kiadvány Frutuoso terjedelmes munkájának csupán a második könyvét tartalmazza.

A Saudades kiváló jegyzetírója így számol be arról, hogyan jutott hozzá a nyomtatáshoz használt kézirathoz: „A „Vágyódás a szülőföld után” birtokunkban lévő másolatát João Diogo Pereira de Agrella da Câmara úrtól kaptuk, Madeira szigetének Santa Cruz (’Szent Kereszt’) mezővárosából (vila). João Agostinho Pereira de Agrela da Câmara hitbizományos (morgado) úr a 19. század első negyedében másoltatta le az eredeti kéziratról. Azt André de Ponte do Quental úr São Miguel szigetéről különleges szívességből hozta el Madeirára e célból, amikor ide érkezett, hogy feleségül vegye Dona Carlota de Bettencourt e Freitas kisasszonyt. – Ezt Pedro Agostinho Pereira de Agrela da Câmara úr és az említett João Diogo úr, João Agostinho hitbizományos úr fiai erősítették meg nekünk. Apjukat nem ismertük személyesen, de tudjuk, hogy korának egyik legműveltebb madeirai lakosa és a jó könyvek kedvelője volt; könyvtárából magunk is megszereztünk néhányat.”

A könyv utolsó oldalán dr. Azevedo eladásra kínálja a kéziratot, amely két, egyenként csaknem kétezer oldalas fóliókötetből áll. 1876. január 23-án dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo az Azori-szigetekre, dr. Ernesto do Cantónak írt levelében közölte, hogy a kéziratot eladta egy lordnak az edinburgh-i Királyi Könyvtár számára; feltehetően jelenleg is ott található.

A São Miguel-i jeles dr. Ernesto do Canto Bibliotheca Açoreana című művében azt írja, hogy a dr. Álvaro de Azevedo által használt másolat „nem volt kellően pontos” – ezt joggal sajnálhatjuk. Dr. Canto hosszan és lelkiismeretesen összevetette a dr. Azevedo kiadásában megjelent mű egy példányát dr. Gaspar Frutuoso saját kezű kéziratával. A ma Ponta Delgada (’keskeny fok’) közkönyvtárában őrzött nyomtatott példányba „számos fontos javítást és kiegészítést” jegyzett be, „amelyek az összevetésből származtak” – olvasható a „Vágyódás a szülőföld után” 1922-ben kiadott 3. könyvének bevezetésében. Dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo kiadásában dr. Frutuoso szövege 310 oldalt foglal el, dr. Ernesto do Canto összevetése azonban csak az első 239 oldalra terjed ki.

Dr. Gaspar Frutuoso műve rendkívül értékes munka, amely a legnagyobb csodálatunkat és hálánkat érdemli. Ám kijelenthetjük, hogy a madeiraiak számára nem kevésbé fontosak, és nálunk nem élveznek kisebb megbecsülést azok a tudós és becses jegyzetek sem, amelyekkel dr. Álvaro de Azevedo bőségesen gazdagította a szigetek jeles történetírójának szövegét. Munkánk során oly sokszor hivatkoztunk ezekre a rendkívül értékes jegyzetekre, és olyan gyakran támaszkodtunk rájuk, hogy fölösleges volna itt bővebben foglalkoznunk velük.

São Miguel lakói leghíresebb szülöttük méltó megünneplésére születésének négyszázadik évfordulóját választották, amely az elmúlt, 1922-es évben volt: kiadják híres művét, a „Vágyódás a szülőföld után” című munkát. Ennek első kötete, amely Santa Maria szigetének történetét tartalmazza, már megjelent; ezt három további, São Miguel szigetével foglalkozó kötet követi. Az első kötet előtt több, összesen kétszáz terjedelmes oldalra nyúló fejezet tárgyalja dr. Gaspar Frutuosót és kiterjedt, értékes munkásságát. Ezek az alapos és átfogó tanulmányok ragyogóan emelik ki a szigetek történetírójának alakját, és kijelölik valódi helyét a portugál irodalom történetében. Kiemelkedő kutató és kritikai munkák: szerzőiknek nagy becsületére válnak, az Azori-szigeteknek pedig jogos hírnevet és megérdemelt elismerést szereznek. A kötet bevezetése több helyen utal Madeirára és a Saudades 2. könyvére, amely e szigetcsoporttal foglalkozik. Ebből a könyvből minden valamennyire művelt madeirainak birtokolnia kellene egy példányt (1921).

Feltétlenül külön szólnunk kell a „Vágyódás a szülőföld után” II. könyvének 1925-ös új kiadásáról, valamint az addig kiadatlan I., III. és IV. könyv későbbi, Ponta Delgadában történt első megjelentetéséről. Ehhez két olyan cikkünk néhány részletét használjuk fel, amelyet a hajdani Diário da Madeira (’Madeirai Napilap’) közölt a témáról.

Mint ismeretes, a „Vágyódás a szülőföld után” magyarázója nem érte be azzal, hogy néhány rövid jegyzettel megvilágítsa, kiegészítse vagy tovább részletezze a szöveget. Történeti értekezések és tanulmányok sorát írta meg mesterien: ezek maradandó, kiemelkedő kritikai munkák, és széles körű, alapos műveltségről tanúskodnak. Hogy csak a téma vitathatatlan tekintélyű óriásait említsük: Camilo Castelo Branco, Pinheiro Chagas és Teófilo Braga a leglelkesebb elismeréssel szólt ezekről a munkákról. Tudjuk pedig, hogy közülük az első és az utolsó nem szokta irodalmi ítéleteit könnyű, közhelyes dicséretekre pazarolni…

A valamennyire művelt madeiraiak, különösen azok, akiket érdekel szigetcsoportunk történelme, Frutuoso és Azevedo műveit csak egymás mellett tudják elképzelni. Elválaszthatatlannak tartják őket, s – ha szabad így mondanunk – ugyanazon egész két részének.

Portóban nemrég (1925) díszes kiadásban jelent meg a Saudades da Terra 2. könyve. Ez csak Gaspar Frutuoso szövegét tartalmazza: kimaradt belőle dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo terjedelmes, nagy tudásról tanúskodó magyarázata. A kiadást hozzáértéssel irányította dr. Damião Peres, gimnáziumunk (liceu) egykori igazgatója, aki ma a portói egyetem kiváló tanára. Néhány értékes, bár nem túl számos jegyzettel is kiegészítette a szöveget. A kiadás kétségtelenül jó szolgálatot tesz az irodalomnak, de elsősorban a tudósok és azok veszik hasznát, akik különösen a mű korának irodalmával és annak történetével foglalkoznak.

A „Vágyódás a szülőföld után” új kiadása a madeiraiak számára nem különösebben jelentős, mert hiányzik belőle az, amit itt mindenki alapvetőnek és a legérdekesebbnek tart: Azevedo doktor jegyzetei. Sokan olvasták és ismerik ezeket a magyarázatokat, míg kevesen vették a fáradságot, hogy kézbe vegyék a szigetek történetírójának régies, bár értékes szövegét. Ezért őszintén sajnáljuk – ahogy általában mások is –, hogy most nem jelent meg dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo munkája teljes egészében, vagyis Frutuoso műve az 1873-as kiadásban hozzá fűzött jegyzetekkel együtt. Így a kiadás valóban rendkívüli szolgálatot tett volna szülőföldünknek (1921).

A kiváló azori-szigeteki dr. Ernesto do Canto már jó néhány éve rámutatott, hogy a kéziratban, amelyet dr. Rodrigues de Azevedo a „Vágyódás a szülőföld után” kiadásához használt, sajnálatos módon sok hiba és hiány található. Ezekért Gaspar Frutuoso jeles magyarázóját semmiféle felelősség nem terheli. Mint fentebb említettük, dr. Ernesto do Canto türelmes és lelkiismeretes munkával összevetette az 1873-as kiadást az eredeti, hiteles szöveggel. A talált hibákat és hiányosságokat feljegyezte egy példányba, amely a Ponta Delgada-i közkönyvtárban található. Így a történeti elbeszélés valódi változatát adta a kezünkbe, úgy, ahogyan az a kiváló azori-szigeteki krónikás tollából kikerült. A nyomtatott rész 310 oldalt tesz ki. Dr. Canto a 239. oldalig vetette össze a szöveget a szerzői kézirattal; a két változat összehasonlításának befejezéséhez már csak 71 oldal maradt.

Nyilvánvaló, hogy az említett hiány ellenére a „Vágyódás a szülőföld után” jelenlegi, 1925-ös kiadásához a Ponta Delgada-i könyvtárban található példány szövegét kellett volna választani, dr. Ernesto do Canto abba bejegyzett javításaival együtt.

Ehelyett az Ajuda-könyvtárban őrzött kódexet használták fel, amelyet évekkel ezelőtt magunknak is alkalmunk volt áttanulmányozni. Régisége mellette szól, de mivel nem vetették össze a hozzá tartozó szerzői kézirattal, kétségeink vannak afelől, hogy nem tartalmazza-e ugyanazokat a hibákat, amelyek Gaspar Frutuoso atya terjedelmes művének oly sok más másolatában is megtalálhatók.

Az itt röviden megfogalmazott észrevételeinkkel a legkevésbé sem kívánjuk a félreérthető tiszteletlenség látszatát kelteni, és nem akarjuk kisebbíteni a „Vágyódás a szülőföld után” új kiadásának értékét, amelyet nagynak tartunk. Egyúttal őszinte, mély megbecsülésünkről biztosítjuk a kiadás kiváló előszóíróját és jegyzetekkel ellátó szerkesztőjét (1925). Gaspar Frutuoso születésének ötszázadik évfordulóján, 1922-ben Ponta Delgada városában bizottság alakult a dátum méltó megünneplésére. Az alkalmat arra is felhasználták, hogy kellő figyelmet irányítsanak a kiváló São Miguel-i szerző kimagasló prózaírói, történetírói és humanista erényeire. Az évfordulós ünnepséget szervező bizottság – mindenki lelkes helyeslése mellett – úgy vélte, hogy a „Vágyódás a szülőföld után” szerzője előtt hatalmas művének teljes kiadásával tiszteleghetne a legméltóbban. Ezzel emlékét az idők során megerősítené és megőrizné, egyúttal a kortársak és az utókor számára hozzáférhetővé tenné az Azori-szigetek keleti szigetcsoportjának 15. és 16. századi történetét. Nyomós okokból a bizottság nem valósította meg eredeti tervét, de ki tudta adni a „Vágyódás a szülőföld után” harmadik és negyedik könyvét. Ezek São Miguel és Santa Maria szigetének történetét tárgyalják; a két sziget a Ponta Delgada-i közigazgatási kerülethez tartozik.

A kiadás négy nagy kötetből áll. Értékét és jelentőségét a szigetek történetírójáról szóló részletes tanulmány is gazdagítja, amely minden lehetséges nézőpontból kimerítően tárgyalja témáját. João Simas úr tudós Noticia Bibliográfica das Saudades da Terra című írása, különösen pedig Rodrigo Rodrigues úr Gaspar Frutuosóról és művéről készített életrajzi és értékelő tanulmánya nemcsak türelmes, lelkiismeretes történeti kutatásról és kifinomult, szigorú kritikai érzékről tanúskodik. Azt is megmutatják, hogy szerzőik alaposan ismerik az írói, a tudósi és a történetírói munka követelményeit, és számításba veszik a mű keletkezésének korát, környezetét és egyéb sajátos körülményeit. R. Rodrigues úr mesteri tanulmányából külön ki kell emelnünk a III., „O Humanista, o Historiador, e o Valor da sua Obra” című fejezetet (XXXIX–LV. oldal). Minden túlzás nélkül egy sorba állítható Dona Carolina Michaelis, Teofilo Braga, Mendes dos Remédios és Fidelino de Figueiredo hasonló munkáival: ők országunk irodalomtörténet-írásának legtekintélyesebb mesterei (1932).

1937 márciusában dr. João Franco Machado előadást tartott a „Vágyódás a szülőföld után” című műről a Portugál Régészeti, Történeti és Néprajzi Intézet ülésén. Állításait ugyan nem fogadjuk el maradéktalanul, de egy lisszaboni újság alapján röviden ismertetjük őket, pusztán tájékoztatásul azoknak a kutatóknak, akik számára érdekesek lehetnek.

“

„…dr. João Franco Machado Gaspar Frutuosóról és Jeronimo Dias Leitéről beszélt” – ez Madeira szigetének története szempontjából rendkívül fontos téma. Kijelentette, hogy Gaspar Frutuoso a „Vágyódás a szülőföld után” 2. könyvében sok hibát és hiányosságot követett el. Beszámolt annak a kéziratnak többnyire tökéletlen másolatairól is, amelyet Frutuoso saját állítása szerint Jeronimo Dias Leite munkájából állított össze. Egy gondosan elkészített másolatból azonban kitűnik, hogy a „Vágyódás a szülőföld után” szigorúan történeti fejezetei szó szerinti másolatai annak, amit Dias Leite, a funchali székesegyház kanonokja oly pontosan írt az úgynevezett Alcoforado-féle beszámolóról és a funchali levéltárak számos iratáról. Ma ezt plágiumnak neveznénk.

Frutuoso szolgálatot tett azzal, hogy lemásolta Dias Leite művét, ám másolás közben számos hibát vétett: eltorzította a neveket és dátumokat, és megbontotta a tények Dias Leite által kialakított logikus előadását. Az igazság rovására a saját művének keletkezési évére (1590) vonatkoztatta azokat az állításokat, amelyek csak 1579-re, Dias Leite kéziratának keletkezési idejére voltak érvényesek.

Az intézet úgy döntött, hogy az Ethnos folyóirat II. kötetében közreadja Jeronimo Dias Leite teljes kéziratát, dr. Franco Machado úr tanulmányával együtt.”

1939-ben kiadta a „Vágyódás a szülőföld után” „Livro I” című könyvét, amely a Kanári-szigetekkel és a Zöld-foki-szigetekkel foglalkozik. A kötetet a kiváló São Miguel-i író, dr. Manuel Monteiro Velho Arruda átfogó és alapos tanulmánya vezeti be dr. Gaspar Frutuoso személyiségéről.

Minderről a hét kötetet kitevő kiadássorozatról cikksorozatot közöltünk az O Jornal 1943. októberi és novemberi számaiban.

Gaspar Frutuoso terjedelmes művének értékét dr. João Cabral do Nascimento is vizsgálta érdekes, Apontamentos de Historia Insular című könyvének több fejezetében. Ezeket érdemes elolvasni és mérlegelni, még ha a szerző egyes állításaival vitába is lehet szállni.