Ferreira (Gonçalo Aires)

A João Afonso-nak szentelt rövid szócikkben már röviden szóltunk João Gonçalves Zarco társairól, akik részt vettek szigetcsoportunk felfedezésének vagy benépesítésének kockázatos vállalkozásában. Bár João Afonso kitűnt a Zarco és Tristão Vaz Teixeira vezette karavellák tengerészei közül, Gonçalo Aires Ferreira volt az első felfedező legkiválóbb társa. Nemcsak előkelő származásával, hanem műveltségével is kiemelkedett annak a kis flottának a legénységéből, amely elsőként indult e sziget felé. Egyes genealógusok hangsúlyozzák, hogy az expedíció és a felfedezés során, valamint a funchali kapitányság kezdeti benépesítésekor Gonçalo Aires volt João Gonçalves Zarco leghűségesebb társa és legodaadóbb barátja.

Gaspar Frutuoso a felfedezők első, part menti útjáról a következőket írja:

“

„Mielőtt elérték volna ezt a gyönyörű völgyet, a magas sziklákkal szegélyezett part mentén haladtak, de nem találtak helyet, ahol partra szállhattak volna. Végül egy patakhoz értek, amely egy szikla mellett ömlik a tengerbe; ott úgy lehet partra szállni, mintha rakpart volna. A kapitány ekkor barátját, Gonçalo Airest küldte ki néhány társával, hogy ennél a pataknál lépjenek partra. Megbízta őket, hogy járják be egy darabon a vidéket, nézzék meg, vannak-e ott állatok vagy más élőlények, kígyók vagy mérges kígyók. A víz folyásától azonban ne távolodjanak el, hogy visszataláljanak a tengerben hagyott csónakokhoz. Gonçalo Aires és társai három órán át járták a vidéket. A kapitány már nyugtalankodott késlekedésük miatt, amikor egyszer csak megjelentek, amint a patak mentén lefelé jöttek, fejükön virágkoszorúval, ágakkal feldíszítve. Nagy örömmel mesélték, hogy a madarakon kívül semmi élőt nem találtak. Innen kapta nevét a Ribeira de Gonçalo Aires.

Zarco néhány társáról másutt azt írja, hogy „akik vele érkeztek… gyermekeik születtek, sok földjük és birtokuk lett, amelyeket megműveltek, és igen előkelő utódaik voltak. Így Gonçalo Aires utódai is, akiktől az a család származik, amelyet Madeira szigetén »a nagy« néven emlegetnek”.

Gonçalo Aires kiterjedt sesmaria-birtokai a róla elnevezett pataktól Santa Luzia (’Szent Luca’) patakjáig húzódtak, és felértek a hegyvidék gerincéig. Nevét nemcsak az előbbi patak viselte, hanem az az utca is, amelyet ma Rua do Carmo (’Kármel’) néven ismernek, és amely akkoriban a templomtól a Ribeira de João Gomes (’João Gomes patakja’) partjáig húzódott.

A Jeronimo Dias Leite kanonokról szóló szócikkben már említettük a szigetcsoport felfedezéséről szóló beszámolót, amelyet Gonçalo Airesnek tulajdonítanak. Erről a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) a következőket írja: „(Funchal hatodik donatárius kapitánya) irodájában őrizte A Madeira-sziget felfedezése című írást, az eddig előkerültek közül a leghitelesebbet. Azt mondják, Gonçallo Ayres Ferreira készítette, aki az első kapitánnyal, João Gonçalves Zargóval együtt indult a sziget felfedezésére. Mivel ez a beszámoló a sziget kapitányait illette, irodáikban őrizték, és nemzedékről nemzedékre örökítették. Amikor részemről tájékoztatást kértek Madeira szigetéről Hyeronimo Dias Leitétől, a funchali székesegyház tisztelendő kanonokától, ő – mivel az írást korábban João Gonçalves da Câmara kapitánynál látta – elkérte tőle Lisszabonból, ahol a kapitány akkor tartózkodott. A kapitány lemásoltatta azt Lucas de Saa kamarásával, és a kamarás kézírásával teleírt három lapon elküldte neki. Levelében pedig – mivel a felfedezésről szóló írás ezt nem említi – azt üzente, hogy Gonçallo Ayres Ferreira, Zargo első kapitány egyik szolgája, akit magával vitt, mindent leírt, amit a saját szemével látott; s mivel nem volt sem művelt, sem tudós ember, egyszerű elmével, ékes megfogalmazás nélkül jegyezte fel.”

Gonçalo Aires Gomes Ferreira és Isabel Pereira de Lacerda fia volt. A gyarmatosítás kezdetén már házasként érkezett a szigetre. Házasságából ikrek születtek: ők voltak az első gyermekek, akik Madeirán világra jöttek, ezért az Adão és Eva nevet kapták. E körülmény miatt Gonçalo Aires neve összefonódott a szigetcsoport első betelepülésével; egy előkelő és népes család ősévé is vált. Nálunk elsőként viselte a Ferreira családnevet. Ő és leszármazottai a következő címert használták: „vörös mezőben négy aranypólya; sisakdíszként természetes színű emu, csőrében aranypatkóval”.

A Noticias das cousas da Ilha da Madeira desde o seu segundo descobrimento pelo Zarco című kéziratban (lásd: Elementos para a historia madeirense) a következőket olvassuk, és igaznak tartjuk: „Gonçalo Ayresnek Funchalban sok földje és az ottani legjobb völgyek voltak a birtokában, köztük az egész Valle Formoso. Zargo kapitány igen szerette és becsülte, mert nagyra tartott ember és az infáns udvarának lovagja volt. Amikor meghalt, Zargo a Nossa Senhora de Cima főkápolnájában temettette el, abban a családi sírboltban, amelyet saját maga, felesége és gyermekei számára készíttetett.”

Ezt a családnevet viselte Braz Ferreira is, akiről már írtunk az Arco da Calheta (’calhetai ív’) egyházközségnek szentelt szócikkben. Nem tudjuk, hogy Gonçalo Aires Ferreira leszármazottja volt-e.