Vaz (Tristão)

Tristão Vaz João Gonçalves Zarco ismert és rettenthetetlen társa volt szigetcsoportunk felfedezésében. Egyetértünk a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) jeles jegyzetírójával: szerinte a krónikások utólag illesztették a Teixeira családnevet Tristão Vaz nevéhez. Ennek bizonyára az volt az oka, hogy a hajós leszármazottai viselték ezt a nevet, amely Tristão Vaz feleségétől, Branca Teixeirától származik. A machicói kapitányság (Capitania de Machico) 1440-ben kelt adománylevele (carta de doação) csupán Tristãónak nevezi. Így említi Gomes Eanes de Zurara is, a szigetcsoportunkkal foglalkozó legrégebbi krónikás, aki 1453 körül írta meg krónikáját. A 16. század közepe táján João de Barros Tristão Vaznak, nagyjából ugyanebben az időben Damião de Góis pedig Tristão Vaz Teixeirának nevezi. Ez egy évszázaddal a jeles felfedező halála után történt, és ekkor jelenik meg először a Teixeira családnév.

“

„De még ha mindezek az érvek hatástalanok volnának is; ha Góis, Galvão, Cordeiro és Soares da Silva állítása felülkerekedne Frutuoso és Zurara tanúságán, az adománylevél hiteles bizonyítékán, valamint a kor felfogásán és szokásain; ha Machico első donatáriusát Tristão Vaz Teixeirának hívták volna: a Cancioneiro de Resende »Tristão Teixeira, Machico kapitánya« megjelölése akkor sem rá vonatkozna. Hiányzik belőle a Vaz családnév, amelyet minden olyan tekintély, aki elfogadja a Teixeira nevet, eléje helyez. Egyikük sem nevezi Machico első donatáriusát Tristão Teixeirának. A családnévnek nem puszta hozzáadása, hanem ilyen felcserélése csak Tristão Vaz leszármazottainál jelenik meg, amint a „Vágyódás a szülőföld után”, a „Szigettörténet” (Historia Insulana) és a madeirai nemesi családtörténeti művek mutatják.

“

„Ezért, valamint a kiegészítésünkkel érintett helyeken elmondottak alapján meggyőződésünk, hogy Tristão Vaz, Machico első donatáriusa nem vette fel a Teixeira családnevet, és hogy a Cancioneiro de Resende megjelölésében szereplő költő Tristão Teixeira das Damas, a második donatárius volt.

“

Abban az oklevélben, amelyben Tengerész Henrik Madeira jelentős részét Tristão Vaznak adományozza, a hajóst „házam lovagjának” nevezi. Azurara a Chronica da Guiné című művében azt írja, hogy a szigetcsoport két felfedezője „az infáns házában nevelkedett nemesi fegyverhordozó volt, akik azt kérték tőle, hogy tegye lehetővé számukra a rangjukhoz méltó életet”. E szavakból dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo szerint az következik, „hogy Tristão nem alacsony származású ember volt, hanem nemesi származású, tiszteletre méltó fegyverhordozó”. Tristão Vaz nemesi származása mellett szól az is, hogy Branca Teixeirát, a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) egyik előkelő családjának tagját vette feleségül. Már házasemberként, gyermekeivel érkezett Madeira szigetére, még mielőtt megkapta volna a machicói kapitányságot. Ez azt mutatja, hogy a házasságot nem e királyi adománynak köszönhette.

“

„Machico kapitánya, Tristão – írja Frutuoso – olyan kiváló bátorsággal szolgálta annak idején Tengerész Henriket, hogy lovagi erényeinek tiszteletére rendszerint csak Tristãónak hívták, mindenféle családnév nélkül. A király ugyanis, mivel ilyen embernek tartotta, lovagi címeréül kék mezőben főnixmadarat adományozott neki. S ahogyan ebből a madárból csak egy van a világon, úgy ő is egyetlen volt a Tristão nevű lovagok között. Erről tanúskodott sok rendelkezés és levél, amelyet a király és az infánsok írtak neki: ezekben mindig Tristão da Ilhának, házuk lovagjának nevezték. Végrendeletében ő maga is így nevezte magát, minden további családnév nélkül. Címerében is ekként különböztette meg magát: abban, mint mondtam, főnixmadár szerepelt. Utódai ezt mindig viselték címerükben, más, a Teixeirák női ágáról származó címerelemekkel négyelt pajzson: nyitott kereszttel és liliommal. Ezek ma is láthatók machicói kápolnája, a São João Baptista-kápolna boltívén, a plébániatemplomban.

“

Mindazonáltal itt is emlékeztetnünk kell arra, amit másutt már megjegyeztünk: João Gonçalves Zargo nevét a régi krónikákban és a madeirai nemesi családtörténetekben mindig nagyobb tekintély és megbecsülés övezi, mint Tristão Vazét. Ez arra enged következtetnünk, hogy az első felfedező személyes tulajdonságai, társadalmi helyzete vagy korábban tett kiemelkedő szolgálatai révén olyan elsőbbségre és magasabb rangra tett szert, amely társánál előrébb helyezte. Dr. Gaspar Frutuoso ezt írja: „A João Gonçalves örököseinek birtokában lévő irat szerint ebben a vállalkozásban (a felfedezésben) ő játszotta a főszerepet; Tristão Vazt pedig Tristão da Ilhának nevezi, ahogyan a király és az infáns is nevezte rendelkezéseiben és adományleveleiben, mert João Gonçalvesnél kevésbé jelentős személy volt, és sem életkorban, sem rangban nem ért fel hozzá.” A szigetek történetírója az első betelepítésről szólva másutt ezt is mondja: „João Gonçalvesszel két kapitányt küldött: Bartolomeu Perestrelót, akinek Porto Santón (’szent kikötő’) kellett maradnia, és Tristãót, az infáns házának lovagját. Mindketten az említett João Gonçalves Zargo zászlaja alatt érkeztek (bár sokan vannak, akik mást állítanak)…

Feltételezik, hogy Tristão Vaz a 14. század utolsó éveiben született. Afrikában harcolt; ott ütötte lovaggá Tengerész Henrik infáns, akinek udvartartásához tartozott, és akinek nemesi származású fegyverhordói közé tartozott, amint már említettük.

Madeira felfedezése után – amelynek rövid története másutt olvasható – a Saudades szerzője szerint Tristão Vaz feleségével és gyermekeivel 1425 májusában telepedett le a szigeten. Ezután Gonçalves Zargóval két kapitányságra osztották Madeirát, és kijelölték a két donatárius kapitány (capitão-donatário) joghatóságának határait. Erről már szóltunk a Donatáriusok, a Kapitányságok, a Machicói kapitányság és a Ponta da Oliveira (’olajfa-fok’) című szócikkben; a fölösleges ismétlések elkerülése végett ezekhez irányítjuk az olvasót. Ugyanezekben a szócikkekben röviden Tristão Vaz donatárius kapitányi tevékenységéről is beszámoltunk, amely, úgy tűnik, sok kívánnivalót hagyott maga után.

A Diogo Barradasra kiszabott büntetés miatt (I. kötet, 128. oldal) az uralkodó az udvarba rendelte, és bíróság elé állíttatta. São Tomé szigetére való deportálásra (degredo) ítélték, ahol egy ideig tartózkodott. Társadalmi helyzetének, szolgálatainak és a mellette közbenjárók befolyásának köszönhetően visszakapta a machicói kapitányságot.

“

„Bizonyos algarvei ügyei miatt – írja Frutuoso – ez a Tristão, az első kapitány, Silvesbe ment, ahol elhunyt. Joghatósága alatt fiait és leányait, valamint a tőle származó nemes nemzedéket hagyta hátra. Több mint nyolcvan évet élt, és ezekből mintegy ötven évig kormányozhatott.