Etnikai hatások

Az első telepesek, akik a 15. század második negyedében benépesítették ezt a szigetcsoportot, Portugália szárazföldi területeiről, különösen Minho és Algarve tartományból érkeztek. Többségük földműves vagy mezőgazdasági munkás volt, de sok kézműves is akadt köztük, akik az úgynevezett mechanikai mesterségeket űzték.

A donatárius kapitányok néhány rokonukat és hozzájuk közel álló személyt is magukkal vittek. Korábban (I. kötet, 293. o.) már felsoroltunk tizennégy embert, köztük néhány nemesi származásút, akik João Gonçalves Zarcóval együtt vettek részt a kezdeti letelepedés munkájában. Ugyanez történhetett Tristão Vaz Teixeirával Machicóban és Bartolomeu Perestrelóval Porto Santón (’szent kikötő’).

Dr. Gaspar Frutuoso a következő érdekes értesülést közli velünk, amelyet több okból is megalapozottnak tarthatunk: „…a király engedélyt adott mindenkinek, aki vele (Zargóval) akart menni az említett szigetek – Porto Santo és Madeira – benépesítésére. Elrendelte, hogy adják át a börtönökben és az országban található gyilkosokat és elítélteket. Közülük João Gonçalves egyetlen olyan bűnöst sem akart magával vinni, akit hit elleni vétség, árulás vagy lopás miatt ítéltek el; a más vétkekért és emberölésekért elítéltek közül viszont mindazokat magával vitte, akiket talált, és jól bánt velük. Sokan mentek a többiek közül is, akik saját akaratukból akartak megélhetést és szerencsét keresni; legtöbben Algarve tartományból érkeztek.”

Nem meglepő, hogy így történt: nehéz volt elegendő embert találni egy ilyen távoli, teljesen ismeretlen körülményeket tartogató vidék benépesítéséhez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a bűnözők és az elítéltek minden korban és mindenütt jelentős számban vettek részt az új települések alapításában. Ez a körülmény nem befolyásolhatta a lakosság etnikai tisztaságát, de még szokásait és jellemvonásait sem, mert az elítéltek e kis csoportja viszonylag jelentéktelen volt a Portugália számos vidékéről érkezett telepesek nagy számához képest.

Nem tagadható azonban, hogy a gyarmatosítás első időszakában és a későbbi időkben is ezekre a szigetekre hurcolt mórok, feketék és mulattok nagy sokasága az ibériai portugál népesség eredendő faji tisztaságát jelentősen megrontotta. Származásukra jellemző vonásokat hagytak benne, amelyek egyes vidéki települések sok lakóján még ma is megfigyelhetők. Ezt már megállapítottuk a rabszolgákról szóló részletes szócikkben (I-407), és a móroknak szentelt szócikkben visszatérünk a témára.

A gyarmatosítás kezdetén, különösen pedig a 16. és 17. században Európa különböző országaiból is meglehetősen sok külföldi telepedett le Madeirán. Nem meglepő tehát, hogy a helyiekkel kötött kapcsolataik nyomán egyes településeken más európai népekre jellemző arcvonások jelentek meg. Ezeket több látogató is leírta útibeszámolójában, és körünkben ma is megfigyelhetők. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni e mű 1. kötetének 419. oldalán az „Estrangeiros” című szócikket.

Bár az elismert „Zargo szigetei” (Ilhas de Zargo) című mű „Povoadores” és „Origem Étnica” című fejezeteinek egyes állításaival nem feltétlenül értünk egyet, kétségtelen, hogy értékes adatokat és vizsgálati szempontokat kínálnak e rövid szócikk tárgyához.