Mórok 1Mórok Madeira korai történetében
Mórok
Eredeti cím: Mouros
A Madeira benépesítésének első évszázadaiban a föld megtisztítására és megművelésére odahurcolt mór foglyokról, valamint a madeirai helynevekre, viseletre, dalokra, történetekre és ételekre gyakorolt tartós hatásukról szóló szócikk.
1Mórok Madeira korai történetében
A Rabszolgák című szócikkben már szóltunk a Madeira földjeinek feltörésén dolgozó mór foglyokról. A „rabszolga” általános megnevezés a feketéket, a mulattokat, a Kanári-szigetekről származókat és a mórokat egyaránt magában foglalta, ezért ma nehéz pontosan megállapítani, mely tények vagy körülmények vonatkoztak külön-külön e csoportokra. Azt azonban tudjuk, hogy a betelepítés kezdetén sok mór élt ezen a szigetcsoporton. Jelentős közösségeik alakultak ki különösen Funchalban, Ponta do Solban, Curral das Freirasban és Machicóban. Funchalban mór negyed (mouraria) is volt; a város egyik utcáját a köznyelv ma is Mourariának nevezi.
Alberto Artur Sarmento alezredes a régi Heraldo da Madeira (’Madeirai Hírnök’) 1983. számában érdekes cikket közölt a madeirai mórokról. Ebből az alábbi részleteket idézzük:
2Sarmento a mór hatásról
„A mór szorgalmasabb volt, mint a guineai és a minai rabszolga, ezért a földbirtokosok inkább őt hozatták be megművelendő birtokaikra. Ebben a botrányos kereskedelemben az itteni donatáriusok és az afrikai erődített városok kormányzói működtek együtt; az utóbbiak portyákat rendeltek el. Emiatt emelt szót a mórok vezetője: I. Mánuelhez írt levelében panaszolta el, hogy Azambuja válogatás nélkül, minden társadalmi osztályból fogott el embereket, hogy a madeirai kapitányokkal kötött monopóliumbérlet (contracto) alapján odaküldje őket. Erről tanúskodik a Documentos arabicos copiados dos originaes da Torre do Tombo, 1790.” „A mórok jelentős közösségeket alkottak: külön csoportokban vagy városnegyedekben telepedtek le, amint azt Funchal egyik legrégebbi utcája, a Mouraria is tanúsítja. A mezővárosokban, különösen Ponta do Solban és Santa Cruzban (’Szent Kereszt’), élénk kereskedelmet folytattak. Santa Cruzban néhány éve még mutogattak a plébániatemplomban egy oltárképet, amelyen mór rabszolgák kis, tölcsér alakú, lehajló csúcsú turbánt viseltek. Ebből ered a falusi férfi carapuçája (fordított tölcsér alakú hagyományos madeirai sapka) és a fejéről lelógó kendő, a madeirai parasztasszony régi, jellegzetes viselete. „A móroktól származik az énekek mélabúja, de a dobbantós tánc a feketék mozgása. A móroktól valók a hegyi mondókák, a nép körében élő »lengi lengi«, a közönséges köd és a hangya, amelynek a lába megakad. A ködben élő elvarázsolt hercegnők, a palotákról és felhalmozott kincsekről, tolvajokról és varázsvesszőkről szóló történetek olyan hatások és népi témák, amelyeket ez a messziről érkezett, régóta alávetett áramlat hozott magával. „A móroktól származik a kuszkusz is, ez a búzalisztből készült szemcsés tésztaféle. A szegényebb rétegek igen kedvelik, de csak ünnepélyes alkalmakkor, keresztelőkön és esküvőkön eszik, egy darab sertéshússal. A tál tetejéről nem hiányozhat a borsikafű- és korianderág, amely illatosítja az ételt. „A »Menj Algírba!« népi átok a mór földön elszenvedett fosztogatás és fogság emlékét őrzi. A 15. század egyik epizódját művészi kézzel dolgozza fel az A Filha de Tristam das Damas című történelmi regény egyik fejezete, élénk színekkel idézve meg a machicói piperkőc donatárius fénykorát. „Ez az értelmes és kalandvágyó nép a történelemben is adott nekünk egy jellegzetes alakot: a Porto Santó-i (’szent kikötő’) mór Barquét. Ő leplezte le Fernão Bravo próféta hamis tanítását. Akárcsak »a király meztelen« meséjében, ettől kezdve mindenki felismerte a csalást, az igazságszolgáltatás pedig kézre kerítette a szélhámost, aki fortélyaival félrevezette a hiszékeny népet.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 01Hely
Említett helyek · 08
Külföldön
- Algír
Algeria. Algír, amelyet egy fogságról szóló népi átok idéz fel.
Algír, ahol Manuel de Lira atyát fogva tartották, és ahol portugál tengerészek raboskodtak, mígnem Robert Page segítségével kiváltották őket. A várost egy fogságról szóló népi átok is felidézi.
- Curral das Freiras
Câmara de Lobos. Egy mór település helye.
Kis szárazföldi egyházközség egy mély völgyben, amelyet egy kialudt vulkán kráterének és Madeira fő kitörési központjának tartanak. A birtokot a Santa Clara-i apácák számára vásárolták meg; 1566-ban ide menekültek, és ők adták a hely nevét. 1790-ben önálló egyházközséggé alakult. Korábban legelő volt, valamint szökött rabszolgák és bűnözők menedékhelye; 1927-ben a funchali bírósági körzethez tartozó igazságszolgáltatási kerületté vált.
- Funchal
Nagy mór közösség és egy mór negyed otthona.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Machico
Egy mór település helye.
A machicói egyházközségben szállt partra a két felfedező, Zargo és Tristão Vaz, és itt volt a machicói kapitányság székhelye; az egyházközséget 1450 körül alapították. Az Elucidário bemutatja papjait és javadalmaikat, kápolnáit, történelmi eseményeit, ásványvízforrásait, településrészeit, népességét és neves szülötteit.
- Ponta do Sol
Jelentős mór lakosság és kereskedelem helyszíne.
A déli parton fekvő egyházközség és község, ahol 1440 körül Rodrigo Enes „o Coxo” vezetésével kezdődött a letelepedés. Nossa Senhora da Luz-templomában egy háromrészes oltárkép található. Az Elucidário feljegyzi az 1848-ban, a tanács költségén épült rakpartot és az 1858-as királyi látogatást is.
- Porto Santo
Itt leplezte le a mór Barque Fernão Bravót.
A szigetcsoport egyik szigete, amelyet Madeirával egy időben népesítettek be, és amely a három kapitányság egyikét alkotta. Mindig egyetlen, Nossa Senhora da Piedade tiszteletére szentelt egyházközség volt; templomát többször kifosztották. Az Elucidário beszámol az 1617-es mór kalóztámadásról, a sziget saját Misericórdiájáról és az aszálynak kitett szigeten épített esővízcsatornáról.
- Rua da Mouraria
Funchal. Funchal régi utcája, amely az egykori mór negyedről kapta a nevét.
A Rua da Mouraria Funchal egyik utcája, amely a Rua da Carreirát köti össze a Largo de São Pedróval; neve az egykori mór negyed emlékét őrzi. 1917-ben Rua do Dr. Sequeirá-ra nevezték át, később azonban visszakapta eredeti nevét. Itt áll az egykori Carvalhal-palota, amely a városi múzeumnak, levéltárnak és könyvtárnak ad otthont, valamint a Clube Internacional do Funchal épülete.
- Santa Cruz
Egyházközségének templomában turbánt viselő mór rabszolgákat ábrázoló oltárkép volt.
Santa Cruz egyházközség és Madeira egyik legrégebbi települése. Nevét egy keresztről kapta, amelyet Zarco állíttatott itt a felfedezéskor. Az Elucidário bemutatja korai egyháztörténetét, társaskáptalani templomát, kápolnáit, nemesi telepeseit és településrészeit.
Személyek
Említett személyek · 06- Alberto Artur Sarmentoszül. 1878
Alezredes és író, akinek a madeirai mórokról szóló újságcikkéből a szócikk hosszasan idéz.
-
Észak-Afrikában szolgáló portugál parancsnok, akit azzal vádoltak, hogy válogatás nélkül fogott el mórokat, hogy Madeira kapitányaihoz küldje őket.
-
Porto Santó-i mór, aki leleplezte Fernão Bravo hamis prófétát.
-
Porto Santó-i álpróféta, akit a mór Barque leplezett le, majd letartóztattak.
-
Portugália királya, akinek egy mór vezető a Madeirára irányuló rabszolgaszerző rajtaütések miatt panaszlevelet írt.
- Tristão Teixeiramegh. 1470
Machico donatárius kapitánya, akit egy 15. században játszódó történelmi regény címe idéz fel.