Állatvilág

A madeirai állatvilágot, akárcsak a legtöbb sziget állatvilágát, a szárazföldi emlősök hiánya és számos, a kontinenseken gazdagon képviselt állatcsoport fajszegénysége jellemzi.

Madeira őshonos állat- és növényvilága Európából származik. A szigeten élő állat- és növényfajokat elsősorban madarak, szelek és tengeri áramlatok juttatták ide. Miután Darwin megírta gondolatait a szigetek állatvilágának eredetéről, senki sem vonja kétségbe, hogy a szárazföldi puhatestűeket és más állatokat madarak, sőt akár tengeri áramlatok is szállíthatják. A szél pedig sok esetben rovarokat terjeszt, éppúgy, mint azokat a növényeket, amelyek termésén vagy magján a terjedést segítő függelékek találhatók.

A Madeira-szigetcsoport számos bennszülött fajának jelenléte kétféleképpen magyarázható: e fajok ősi formái itt megváltoztak, vagy a kontinensről eltűntek azok a formák, amelyek ma is benépesítik vidékünket. Amint a Csiga című szócikkben láttuk, a szigetcsoportban 131 olyan tüdőscsigafaj él, amely csak itt fordul elő. Más csoportok is gazdagok kizárólag itt élő fajokban; közülük kiemelkednek a rovarok, amelyeket sajnos még nem tanulmányoztak kellő alapossággal.

A Madeirán élő szárazföldi emlősöket mind az ember telepítette be. Az első telepesek csupán egyetlen emlőst, a fókát találták itt. A fóka a Kopár-szigeteken (Desertas) ma is gyakori, Madeira partjainál azonban már csak ritkán jelenik meg.

A madarak légi mozgása révén az a mintegy 350 mérföld, amely elválaszt bennünket a marokkói partoktól, nem jelent nehezen leküzdhető akadályt számukra. Ezért gazdagon képviseltetik magukat a szigetcsoport állatvilágában. Összesen csaknem 200 fajt figyeltek meg: többet, mint a Kanári-szigeteken, és jóval többet, mint az Azori-szigeteken, noha mindkét szigetcsoport nagyobb kiterjedésű. Ernst Schmitz atya szerint bizonyítottan 36 faj szaporodik itt. Közülük 12 sajátos alak fordul elő; ezekből hármat – a bisbist (Regulus madeirensis), a pintyet (Fringilla Madeirensis) és a hosszú ujjú fekete trocaz galambot (Columba Trocaz) – egyesek önálló fajnak tekintenek, míg a fennmaradó 9 csupán helyi változat. A madarak között vannak rendszeresen és alkalomszerűen átvonulók, valamint olyanok is, amelyeket a körülmények sodornak ide. Kereskedelmi értéke miatt figyelemre méltó az őshonos, de nem állandóan itt élő cagarra. Tavasszal érkezik ezekre a vizekre, ősszel pedig távozik, miután a tengeri sziklák hasadékaiban – főként a Kopár-szigeteken és a Selvagens-szigeteken (’vad szigetek’) – páronként egy tojást rakott.

A gerinctelenek között sok az ízeltlábú, például a bogár, a pókszabású és e hatalmas állatcsoport más képviselője. Számos fajuk jól elkülönül a más vidékeken élő rokonaiktól. Ugyanez mondható el a szárazföldi puhatestűekről is: e szigetekről, különösen Porto Santóról (’szent kikötő’) kijelenthető, hogy a világon kevés helyen – ha egyáltalán bárhol – él ilyen kis területen ennyi bennszülött tüdőscsigafaj.

Madeira tengeri állatvilága gazdag és változatos: a sziget körüli vizekből mintegy 250 halfajt gyűjtöttek be. Közülük sokat színeinek ragyogása, alakjának vagy felépítésének különössége tesz figyelemre méltóvá. Nagy kereskedelmi értéke miatt külön említést érdemel a tonhal és a fekete kardhal (espada preta, Aphanopus carbo); róluk a halászati iparnak szentelt szócikkben külön is szólunk.

Madeira állattani gazdagságának megismertetéséhez tanulmányaikkal vagy kutatóútjaikkal a következő természettudósok járultak hozzá: Richard Thomas Lowe, E. V. Harcourt, J. Y. Johnson, C. Azevedo de Meneses, J. M. Moniz, Thomas Vernon Wollaston, dr. Oswald Heer, dr. Auguste Forel, Becker, Ernst Schmitz atya, M. Andrew, Castelo de Paiva bárója, dr. Augusto Nobre, Adolfo de Noronha, J. G. Barreto atya, Hewett Cottrell Watson, G. Busk, T. Hinks, A. T. Waters, dr. Alfred Merle Norman, dr. Albers, J. Gray, P. M. Duncan, I. C. Thompson, C. Darwin, dr. Fisher, A. Girard, J. da S. Tavares atya, Longino Navas atya, H. Hempel, dr. Langerhans, M. Lachlan, A. Fauvel, Alberto Artur Sarmento stb.

A megfelelő helyeken igyekszünk beszámolni mind számos felsorolt természettudós kutatásainak jellegéről, mind egyeseknek a mi szigetcsoportunk állatvilágáról megjelent munkáiról.