Schmitz (Ernst atya)

Ez a kiváló német pap 1845. május 18-án született Rheydtben, Frederico Schmitz és Elizabeth Schmitz gyermekeként. 1864. szeptember 25-én belépett a Páli Szent Vince Missziós Kongregációba. 1874-ben egy ideig a Dona Maria Amélia hercegnő menhelye (Hospício da Princesa D. Maria Amelia) káplánja volt, de csak 1878-ban telepedett le Madeirán. Kezdetben ismét ezt a tisztséget töltötte be, majd 1881. szeptember 27-től a funchali szeminárium (Seminário do Funchal) alrektora lett. Ez utóbbi tisztségében rendkívül jelentős szolgálatot tett a tudománynak és az oktatásnak: 1882-ben természettudományi múzeumot alapított, amely ma is létezik (lásd: a szeminárium múzeuma). A múzeumban a madeirai állatvilág legkülönfélébb példányait sikerült összegyűjtenie. 1898-ban a belgiumi Theux-be költözött, de 1902 végén ismét visszatért korábbi tisztségébe a funchali szemináriumban. Ezt csak 1908. július 7-én hagyta el, amikor a Német Császári Kormány kérésére átvette a jeruzsálemi Szent Pál Menház (Hospício de São Paulo) vezetését. 1914-ben a Tibériás-tó partján álló tabghai Német Menház (Hospício Alemão de Tabgha) élére került, 1920 nyarán pedig átvette a haifai Szent Károly Menház (Hospício de São Carlos) vezetését. Ott halt meg 1922. december 3-án.

Ernst Schmitz atya elsősorban ornitológus volt, de kutatásai és megfigyelései az állattan több más ágára is kiterjedtek, amelyek közül néhányat nálunk addig nem is ismertek. Dr. Auguste Forelnek a hangyákról és Władysław Kulczyńskinek a szigetcsoport pókszabásúiról írt munkája a Schmitz atya által gyűjtött anyagon alapult. Nagy figyelmet fordított a tengeri és szárazföldi puhatestűekre, a halakra, egyes rovarcsoportokra, a korallállatokra stb., stb. Bár nem foglalkozott botanikával, egy szép tengerialga-gyűjteményt is neki köszönhetünk, amelyet Schmitz német algológus professzor tanulmányozott. A funchali szeminárium egykori tanárának és alrektorának nevét őrző fajok és változatok közül megemlítjük a Motacilla boarula Schmitzii és a Strix flammea Schmitzii madarat, a Scopulus Schmitzii halat, a Plagiolepsis pigmaea Schmitzii hangyát, a Dienches Schmitzii félfedelesszárnyút, a Trochosa Schmitzii, a Prosthesima Schmitzii, a Lephthyphantes Schmitzii és az Entelecara Schmitzii pókszabásúakat, a Pseudochelidura Schmitzii fülbemászót, a Sympherobius Schmitzii recésszárnyút, a Cabralia Schmitzii puhatestűt, valamint a Bystropogon madeirensis Schmitzii ajakosvirágú növényt.

Ernst Schmitz atya Portugáliában a Lisszaboni Tudományos Akadémia és a Portugál Természettudományi Társaság tagja volt. Írásai jelentek meg a portói Annais de Sciencias Naturais, a halleini (Ausztria) Ornithological Jahrbuch, a berlini Ornithol. Monatsberichte, a párizsi Cosmos stb. hasábjain. Munkái közül kétségkívül a Die Vogel Madeira's című a legértékesebb, mert összefoglalja mindazt, amit 1899-ben a Madeira-szigetcsoport madárvilágáról tudtak.

Schmitz atya itteni tartózkodása alatt portugál állampolgárságot szerzett. Barátainak nemegyszer elmondta, hogy a világon Madeirát szereti a legjobban, Madeirán Funchalt, Funchalban pedig a szemináriumot. Valóban nagy barátja volt szülőföldünknek, amint azt sokszor bizonyította. 1922. november 13-án, már két lépésre a sírtól, még levelet írt A Esperança (’A Remény’) igazgatójának; a levelet az újság közölte. Ebben kijelentette, hogy Madeira iránti szeretete soha nem hagyta el, és 1908 óta, amikor Palesztinába indult, egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne imádkozott volna a Magasságoshoz a szigeten élő sok barátjáért és ismerőséért.

Az Egyházmegyei Szeminárium növendékei 1908-ban Preito e Homenagem (’Tisztelet és Hódolat’) címmel füzetet jelentettek meg, amely méltán emelte ki e kiváló pap érdemeit és erényeit. A kiadványban az egész szigetcsoport legműveltebb és társadalmilag legtekintélyesebb személyiségei működtek közre.