Szeminárium

A Trento városáról elnevezett zsinat elrendelte, hogy minden egyházmegyében hozzanak létre egy vallási oktatást és nevelést nyújtó intézményt. Ennek a papi pályára készülőket, különösen a plébániai szolgálatra készülőket kellett felkészítenie. A rendelkezésnek eleget téve Sebestyén király 1566. szeptember 20-i királyi levélben (carta régia) alapította meg a funchali szemináriumot (Seminário do Funchal). Az alapítás csak később, egy általunk pontosan meg nem állapítható évben, 1573 és 1586 között valósult meg. Az intézmény létrejötte Dom Jerónimo Barreto püspök erőfeszítéseinek köszönhető; őt tekintik a funchali szeminárium tényleges alapítójának.

A szeminárium kezdetben a Rua Direitán (’egyenes utca’), a főpap akkori lakóháza mellett működött. A 16. század végén Luís de Figueiredo e Lemos püspök felépíttette a régi püspöki palotát (Paço Episcopal). Ennek jelentős része ma is áll, akárcsak a hozzá tartozó, ma már vallási célra nem használt kápolna. A szemináriumot annak a századnak a végén vagy a következő elején a palotával szomszédos épületbe és a palota mellékhelyiségeibe költöztették.

A főpapok új rezidenciájának felépítése – amely ma is látható az egykori Rua do Bispón (Püspök utca) – miatt a szeminárium a Rua do Mosteiro Novón (Mosteiro Novo, ’új kolostor’) álló házba költözött. Ezt apácakolostornak szánták (III. kötet, 398. oldal), de soha nem használták arra a célra, amelyre épült. Az 1748-as földrengés annyira megrongálta az épületet, hogy el kellett hagyni. Az oktatási intézmény ezután egy vagy több másik házban működött, amelyek helyét nem ismerjük, és ott maradt 1788-ig.

Dom José da Costa Torres püspök elérte, hogy az anyaország kormánya átengedje a szemináriumnak az egykori jezsuita kollégiumot (Colégio dos Jesuítas). Erről I. Mária 1787. augusztus 10-én kelt királyi levele rendelkezett; az új épületet 1788. március 31-én ünnepélyesen megnyitották. A szeminárium nem maradt ott sokáig: Madeira 1801-es angol katonai megszállása miatt ismét költöznie kellett, ezúttal a Rua do Mosteiro Novón álló régi házba, miután azt megfelelően kijavították.

Mivel Dom José Manuel da Câmara kormányzó és főkapitány nem üríttette ki a kollégium épületét, súlyos konfliktus támadt közte és az egyházmegye püspöke között, amint e kötet 216. és 266. oldalán már említettük.

A néhai, kiváló Dom Manuel Agostinho Barreto püspökről szóló szócikkben (I. kötet, 130. oldal) már írtunk arról az épületről, amelyet a megszűnt Convento da Encarnação (Megtestesülés-kolostor) kolostorkertjében emeltek az egyházmegyei szeminárium számára. A nagy főpap teljes, örökölt és szerzett vagyonát erre fordította, és tágas, pompás épülettel gazdagította az egyházmegyét. Ez püspöki működésének egyik legszebb érdeme. A szeminárium 1909 októberében kezdte meg működését az új épületben, de az 1911. április 20-i törvény megszüntette az egyházmegye szemináriumát, a nagy épület pedig azonnal az állam birtokába került.

Az egyházi oktatási és nevelési intézmény visszatért a Rua do Mosteiro Novo utcai régi házba, ahol jelenleg is működik. Ezt megelőzően egy ideig a Rua da Carreira (’út’) utcában álló püspöki palotánk egyik részében, majd egy quinta (vidéki birtok kúriával) területén, a Santo António egyházközség (freguesia) Trapiche (’cukormalom’) településrészén (sítio) működött (1921).

Sebestyén király már említett, 1566. szeptember 20-i királyi levele (carta régia) tizenkét növendékkel és egy rektorral alapította meg a szemináriumot. Fenntartására 300 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) fenntartási alapítványt biztosított, további 45 000 réist pedig a nyelvtan- és énektanár fizetésére. Feltételezhető, hogy a növendékek a jezsuiták által a városban 1759-ig fenntartott humán tárgyú órákat látogatták. Nem tudjuk, hogy 1759-től a városi gimnázium (liceu) 1837-es megnyitásáig – amikor a szeminaristák annak megfelelő óráira kezdtek járni – a szeminárium növendékei számára tartottak-e külön tanfolyamokat a saját épületükben.

Miután a kiváló Dom Manuel Agostinho Barreto főpap megérkezett ebbe a püspökségbe, a szeminárium mélyreható és gyökeres átalakuláson ment át (I. kötet, 130. oldal). 1877-ben teljes előkészítő képzést indítottak, több növendéket vettek fel, és teljesen megreformálták a belső fegyelmet. Így az intézmény a maga nemében a legjobban szervezettek közé emelkedett.

A néhai Dom Manuel Agostinho Barreto minden tekintetben a funchali szeminárium igazi megújítója és újjáélesztője volt; az intézménynek e kiváló, sokat tett főpap nevét kellene viselnie.

Kirívó igazságtalanság volna elhallgatni, hogy a szeminárium fennállásának utolsó éveiben élvezett erkölcsi, vallási és tudományos megbecsüléséhez mindenki másnál többel járult hozzá Ernesto Schmitz atya, aki harminc éven át volt az intézmény tanára és igazgatója. Más jelentős fejlesztések mellett neki köszönhető egy regionális jellegű természettudományi múzeum létrehozása (II. kötet, 414. oldal). Ez önmagában is elegendő ahhoz, hogy tekintélyes nevét itt, Madeirán örökre megőrizzék, amint azt a Dom Manuel Agostinho Barreto püspökről szóló, már idézett szócikkben is hangsúlyoztuk. Az 1927. április 25-i rendelet törvénytelennek minősítette, hogy az Incarnação épületét a kerület főtanácsának (Junta Geral) átengedték. Az egyházmegyei szeminárium azonban csak hat évvel később, kitartó küzdelem után térhetett vissza oda; 1933 októberében kezdte meg ismét a működését az épületben.