Fernandes de Sant'Ana (Manuel atya)

Manuel Fernandes de Sant'Ana atya 1864. május 14-én született São Gonçalo egyházközségében (freguesia), Francisco Fernandes és Dona Ana Pereira Fernandes de Sant'Ana fiaként. 1881-ben félbehagyta az egyházmegye szemináriumának (Seminário) előkészítő tanulmányait, hogy belépjen a Jézus Társaságába. Ott fogadalmat tett, és haláláig a rend tagja maradt. Tanulmányainak új irányt adott: Portugáliában kezdte őket, majd Spanyolországban, Németországban és Angliában folytatta, végül Hollandiában fejezte be. A spanyolországi Oñában, a Társaságba jelentkezők filozófiai képzésén, kilencven kiválasztott növendék közül őt tartották a legtehetségesebbnek, a legélesebb és legáthatóbb értelműnek. Tanulmányi sikereit az általa látogatott tárgyak és kurzusok száma is mutatja. Kiválóan ismerte a keleti nyelveket; azt állították, hogy a görög éppoly ismerős számára, mint az anyanyelve. Kiemelkedett a matematikában, a biológiában és a társadalomtudományokban is, a teológián belül pedig mélyrehatóan ismerte mindazt, ami a Szentírás kiterjedt tanulmányozásával kapcsolatos.

Fáradhatatlanul dolgozott. Papi kötelességeit a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítette, minden fennmaradó idejét pedig tanulásra és katolikus apostoli munkára fordította. Úgy tűnt, olthatatlan tudásszomj hajtja: minél több új távlat nyílt meg előtte tudományos munkájában, annál sürgetőbben vágyott arra, hogy már így is széles és mély ismereteit tovább gyarapítsa. A tanulás annyira lekötötte, és annyira nem akarta vesztegetni az idejét, hogy minden pihenésről lemondott, sőt még azokról az apró időtöltésekről és kikapcsolódásokról is, amelyeket rendjének szabályzata előírt számára. Ezt mindig azzal igyekezett indokolni, hogy a legsürgetőbb, halaszthatatlan munkákat késedelem nélkül el kell végeznie. Kivételes tehetsége és gyors felfogása mellett így tett szert arra a bámulatos tudásra, amely csodálattal töltötte el hallgatóit és írásainak olvasóit. Sant'Ana atya nem csupán nagy műveltségű ember volt, hanem filozófus és valódi tudós is. Ezt ékesszólóan bizonyította az a műve, amelyben dr. Miguel Bombarda tanait cáfolta.

Fernandes de Sant’Ana atya katolikus tevékenysége valóban figyelemre méltó volt. Portugáliában talán soha nem terjesztették a vallási eszméket olyan mély meggyőződéssel, önzetlenséggel, áldozatkészséggel és az egyéni érdekek olyan teljes mellőzésével, mint ebben a munkában, amelynek ő volt az éltetője, bátor és rettenthetetlen vezetője. A katolikus sajtó ügye egy ideig buzgó figyelmének középpontjában állt, és bámulatos munkabírásának minden erejét ennek szentelte. Nagy példányszámú újságot alapított, röpiratokat írt, szóban és írásban a sajtó harcosává vált, egyesületeket hozott létre, és több, az eszméket terjesztő csoportot szervezett. Mindezzel a katolikus tevékenységet kívánta erősíteni a sajtó révén.

Sant’Ana atya irodalmi és tudományos munkássága igen jelentős, de még nagyobb lehetett volna, ha nem hal meg 46 éves kora előtt. Életének utolsó éveit súlyos betegség gyötrelmei között töltötte. Gyenge alkata, a sok éven át vállalt, túlzottan megterhelő apostoli munka, a tanításra fordított idő, valamint sok más gond és fáradság mind hozzájárult ahhoz, hogy tevékeny, munkás élete megrövidüljön.

A különféle folyóiratokban és újságokban megjelent számos írása és néhány röpirata mellett a következő műveket adta ki: Questões de Biologia. O materialismo em face da sciencia, 1900, 2 kötet, 489 és 567 oldal; Curso de Religião. Apologetica, 1901, 317 oldal, amelyből csak az 1. kötet jelent meg; valamint O Evangelho segundo S. Matheus, 1909, LVII–325 oldal. Rendtársa, A. de Meneses P. Manuel Fernandes de Santanna, Gotas Biographicas címmel 36 oldalas füzetet jelentetett meg, amely igen érdekes és értékes adatokat tartalmaz e kiváló madeirai honfitársunk életrajzához.

Fernandes de Sant’Ana atya, az utóbbi idők egyik legkiválóbb madeiraija, 1910. május 3-án halt meg Lisszabonban.