Fernandes da Silva (dr. Julião)

A Carta critica sobre o método curativo dos medicos funchalenses. MDCCLXI egy 310 oldalas kötet címe. Levél formájában jelent meg, és ezekkel a szavakkal zárul: „Az Ön legodaadóbb és legbensőségesebb tisztelője, I. F. D. S., Madeira, 1755. szeptember 7.” Sem a kiadás helyét, sem a nyomdász nevét nem tünteti fel.

A mű, amint címe is világosan jelzi, átfogó bírálata annak, ahogyan az orvosok a 18. század közepén Madeirán gyógyítottak. Kritikája olykor szigorú és maró, de a kor ismeretei szerint igen megfontolt és mindig jól megalapozott. Szerzője – mint a levélben maga is bevallja – fiatal kora ellenére bőséges orvosi ismeretekről tesz tanúbizonyságot. Alaposan ismerte azoknak a nagy mestereknek a műveit is, akiknek az orvosi kérdésekben akkoriban feltétlen tekintélyük volt.

A könyv szigorúan tudományos értékéről semmit sem mondhatunk, mert ehhez egyáltalán nincs meg a kellő szakértelmünk. A „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) jeles jegyzetírója szerint a mű „érdekes, sőt hasznos nemcsak e szigetcsoport orvostörténete, hanem a kor szokásainak tanulmányozása szempontjából is. A levél hangjelölő helyesírása és támadó hangvétele arra vall, hogy Luís António Verney iskolájának valamely merész újítója írta”.

Ez a jelentős munka néhány kérdést nagy érdeklődéssel és kétségkívül figyelemre méltó hozzáértéssel tárgyal. Ilyen a kanyarójárvány, amely nálunk oly sok áldozatot követel, Dom João do Nascimento püspök betegsége és halála, valamint az elefantiázis okai és gyógyításának módja. A könyv egészében véve igen érdekes, és azoknak is érdemes elolvasniuk, akik nem jártasak az orvostudományban.

Ki az érdekes könyv szerzője? Sem Inocêncio Francisco da Silva a Diccionario Bibliographico című művében, sem dr. Alvaro Rodrigues de Azevedo a dr. Gaspar Frutuoso művéhez írt értékes jegyzeteiben nem ad erről semmiféle támpontot. A kiváló madeirai Manuel José Vieira tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) puszta véletlen folytán fedezte fel a tehetséges és művelt szerző nevét, amely talán több mint egy évszázadon át rejtve maradt. Az elhunyt orvos, César A. Mourão Pita (lásd ott) hagyatékában Vieira tanácsos megtalálta a Carta critica egy nyomtatott és egy kéziratos példányát. Feltételezzük, hogy ezek a kiváló madeirai orvos, dr. Antonio da Luz Pita (lásd ott) tulajdonában voltak. A két kötet rövid összevetése azonnal megmutatta, hogy ugyanarról a műről van szó. A kézirat, amely feltehetően a szerző saját kezű írása, a nyomtatott példányokhoz képest egy további levelet is tartalmaz. Ezt a túlzóan dicsérő hangú levelet Frei João de São José írta a könyv szerzőjének, 1755. augusztus 28-i keltezéssel, a város Convento de São Francisco (Assisi Szent Ferenc-kolostor) kolostorából. A levél számunkra ismeretlen okból nem került bele a mű nyomtatott kiadásába. A kézirat dr. Julião Fernandes da Silvát nevezi meg szerzőként; neve pontosan megfelel a nyomtatott kötet végén található monogramnak. Az érdekes kéziratot 1907 júliusában fedezték fel, és hamarosan megvásárolta a funchali városi könyvtár (Biblioteca Municipal do Funchal), ahol jelenleg is őrzik. Dr. Julião Fernandes da Silva Manuel da Silva fia volt, és 1723 és 1726 között született Funchalban. Orvosi diplomáját a Coimbrai Egyetemen (Universidade de Coimbra) szerezte; tanulmányait 1748. november 17-én fejezte be. A Carta Critica mellett megírta az Exame de Sangradores című művet is, amelyet a Diccionario Bibliographico Portuguez említ.

Erről a kérdésről a Diário do Commercio (’Kereskedelmi Napilap’) 1909. december 12-i számában részletes cikk jelent meg, amelyet az Elucidario egyik szerkesztője írt.

A kiváló professzor és akadémikus, dr. Augusto da Silva Carvalho, aki nagy értékű munkákat publikált a portugáliai orvoslás történetéről, azt tervezte, hogy részletesen foglalkozik dr. Julião Fernandes da Silva fentebb említett Carta Critica. . . című művével. A mű a keletkezése korához mérten tudományosan igen értékes, és ezzel szerzőjének neve is megmenekülhetett volna a méltatlan feledéstől. Erről a tervről néhány évvel ezelőtt az Elucidario Madeirense egyik szerkesztője értesült, de tudomásunk szerint a megígért és bizonyára érdekes tanulmány mindmáig nem jelent meg.