Pita (dr. António de Luz)

Dr. António da Luz Pita talán a Madeirán született legkiválóbb orvos volt. Korában nálunk senki sem vitatta szellemi fölényét az orvostudomány és a sebészet terén, és nem tudunk olyan orvosról, aki előtte vagy utána bizonyítottan nagyobb hozzáértéssel gyógyított volna. Talán említhetnénk dr. João Francisco de Oliveirát, VI. János orvosát, dr. Julião Fernandes da Silvát, a Carta Critica sôbre o Metodo Curativo dos Medicos Funchalenses szerzőjét, valamint Canavial grófját: mindannyian kiváló orvosként váltak ismertté. Nincs azonban okunk azt hinni, hogy akár saját koruk mércéjével mérve is felülmúlták volna dr. António da Luz Pitát, aki egyszerre volt nagyszerű orvos és rendkívül ügyes sebész.

Dr. António da Luz Pita szerény családból származott; 1802. szeptember 2-án született Ponta do Sol (’Nap-fok’) mezővárosában (vila). Középiskolai tanulmányait ebben a városban végezte, majd Montpellier-be ment. Ott 1826-ban bölcsészeti, 1827-ben természettudományi baccalaureusi (bacharel, egyetemi végzettségű), 1830-ban pedig orvostudományi doktori fokozatot szerzett. A következő évben a párizsi egyetemen sebészeti doktori fokozatot kapott.

Montpellier-ben feleségül vett egy ottani előkelő családból származó hölgyet. 1833-ban feleségével együtt haza akart térni, ám amikor Gibraltárban kikötöttek, felismerte, milyen súlyos veszélynek tenné ki magukat, ha belépnének abba az országba, ahol a polgárháború akkor a leghevesebben dúlt. Az Évora-Monte-i egyezményig Gibraltárban maradt, és ott sikeresen folytatott orvosi gyakorlatot. Az angol orvosok véleményével szemben kolerának minősített egy ott felbukkant, gyanús betegséget; diagnózisa később teljes mértékben beigazolódott. Ekkor jelentős szolgálatokat tett, ezért a brit kormány az 1. osztályú polgári státusz oklevelével tüntette ki, amely Gibraltárban tartózkodási jogot adott neki. Akkoriban ez volt a legmagasabb kitüntetés, amellyel ott külföldit elismerhettek.

Madeirán tisztiorvosként (delegado de saúde) és orvosi iskolánk tanáraként dolgozott; mindkét tisztségében ragyogóan megmutatkoztak kiváló szellemi képességei. Tanárként és szigetünk első oktatási intézményének igazgatójaként hosszan tartó vitát kellett folytatnia dr. João da Camara Lemével. Ellenfele, Canavial későbbi grófja, jellemes és kivételes érdemű, ám heves és összeférhetetlen természetű ember volt. Több röpiratban keményen támadta dr. Antonio da Luz Pitát az iskola tanáraként és a kerület (distrito) tisztiorvosaként végzett munkája miatt.

Dr. Luz Pita, aki itt nagy tekintélynek és befolyásnak örvendett, az 1851–1852-es és az 1853–1858-as törvényhozási ülésszakban Madeira képviselője volt a parlamentben. Önzetlen odaadással szállt síkra szülőföldje felvirágoztatásáért és gyarapodásáért.

Képviselőként Lisszabonban tartózkodott, amikor oda is eljutott a hír, hogy Funchalban terjedni kezdett a szörnyű kolerajárvány. Azonnali és sürgős segítséget kért a központi kormánytól, majd késlekedés nélkül Madeirára indult a „Mindelo” hadigőzösön, hogy elfoglalja tisztiorvosi állását. Néhány orvos és ápoló kísérte; nagy mennyiségű gyógyszert, sok ruhát, ágyat, szalmazsákot stb. is vitt magával, valamint a klinikai és kórházi ellátás megszervezésének első kiadásaira szánt, rendkívüli, hat conto (egymillió réis) de réis összegű hitelkeretet. Gromicho Couceiro benne találta meg legértékesebb és leghatékonyabb segítőjét; dr. Luz Pita neve szorosan összefonódott e jótékony és soha el nem feledett kormányzó emlékével. Ebben a vészterhes időszakban orvosként, az egészségügyi szolgálat vezetőjeként, nagy tekintélyű és befolyásos emberként, valamint az anyaországi kormánytól szerzett gyors segítség révén is kiemelkedő szolgálatokat tett. Miközben teljes erejével e humanitárius küzdelemnek szentelte magát, rettenetes csapás érte: felesége, Dona Angela Delmas a járvány áldozata lett.

A Hospicio da Princesa D. Maria Amelia című szócikkben (II. köt., 128. o.) már bemutattuk, milyen szolgálatokat tett dr. Antonio da Luz Pita Dona Amelia császárnénak e jótékonysági intézmény megalapításában, a kórház megszervezésében és orvosi vezetésében, valamint az előkelő és nagyra becsült alapító madeirai képviselőjeként. Oda irányítjuk az olvasót, hogy elkerüljük a fölösleges és fárasztó ismétlést.

Politikai szereplőként a sajtóban vitázott ellenfeleivel. Több újságot szerkesztett, és több lap munkatársa is volt, köztük az Archivista, az Ordem és a Razão címűeké. A következő füzeteket jelentette meg:

Több jelentést írt Dona Maria Amélia hercegnő menhelyének orvosi munkájáról; ezek közül néhány megjelent. Írt továbbá egy Nota sobre uma modificação do estetoscopio című munkát is, amelyet felolvastak a párizsi orvosi akadémián, de nem tudjuk, nyomtatásban megjelent-e.

A Lisszaboni Orvostudományi Társaság egyik alapító tagja volt, és több külföldi tudományos társasághoz is tartozott. Orvosi iskolánk tanáraként és igazgatójaként, valamint egészségügyi megbízottként végzett munkája mellett itt, Madeirán a funchali városi tanács elnöki tisztét is betöltötte, és tagja volt a kerület főtanácsának (Junta Geral). Királyi tanácsosi címmel (carta de conselho) rendelkezett, és több hazai és külföldi kitüntetésben részesült. Ebben a városban halt meg 1870. február 23-án.