Vieira (Manuel José tanácsos)

Azok közé tartozott, akik a legtöbbet tették Madeiráért, akár parlamenti képviselőként, akár a különböző testületek tagjaként. Nála jobban senki sem értette az állampolgári kötelességeket. Sokszor nemcsak nyugalmát és kényelmét, hanem még az egészségét is feláldozta azért, hogy jól lássa el azokat a fizetetlen tisztségeket, amelyeket a politika vagy barátai bíztak rá, valamennyi funchali helyeslésével. Világos értelmét és szervezőkészségét mindig hazája szolgálatába állította. Élete végéig a legelszántabb jóakarattal dolgozott, egyedül az a vágy vezette, hogy szülőföldjének és polgártársainak hasznára legyen.

Manuel José Vieira, Manuel José Vieira és az Azori-szigetekről származó Dona Luisa Correia Vieira fia 1836. augusztus 7-én született Funchalban. Középiskolai tanulmányait is ott végezte, majd 1855-ben Coimbrába ment. Az úgynevezett érettségi vizsga után beiratkozott az egyetemre, és 1860-ban jogi diplomát szerzett. Ugyanabban az évben megpályázta a funchali gimnázium (liceu) földrajz- és történelemtanári állását. Kiváló vizsgaeredményei után kinevezték; mintegy 40 éven át tanított ott nagy hozzáértéssel és olyan buzgalommal, amelyet utolérni talán lehetett, felülmúlni azonban nem. 1864 és 1868 között a funchali városi tanács (Câmara Municipal) elnöke volt, majd 1899-től 1908-ig ismét betöltötte ezt a tisztséget. A község ügyeinek vezetése során bőségesen bizonyította, mennyire fontos számára a város fejlesztése és lakói életkörülményeinek javítása. Ha 1908-ban nem távozik a városi tanács éléről, a városnak ma talán már lenne csatornahálózata és jól működő ivóvízellátása. Köztudott, hogy sokat fáradozott e fejlesztésekért.

Dr. Manuel José Vieira Madeira képviselője volt az 1879-es, az 1882–1884-es, az 1884–1887-es, az 1887–1889-es és az 1894–1895-ös törvényhozási ciklusban. 1889-ben Vila Real kerülete (distrito) főrendiházi taggá (par do reino) választotta, de a főrendiházban végül nem foglalta el a helyét. Képviselőként számos előnyt szerzett Madeirának. Ezek közé tartozott a pénzrendszer egységesítése; a szigetet körülvevő út felmérése Tellier mérnök vezetésével, amelyre 30 conto hitelkeretet szerzett; az a külön törvényi szabályozás, amely jogi felhatalmazást adott a madeirai levadáknak (öntözőcsatornáknak) jogaik érvényesítésére; a színház és a városi kert építési telkeinek megszerzése; a Funchal kikötőhelyére érkező gőzhajók tonnadíj alóli mentessége; a kukorica behozatali vámjának elengedése 1882 és 1886 között; valamint a Pontinha (’kis fok’) településrészen (sítio) létesített mesterséges kikötő megépítése stb., stb.

Dr. Manuel José Vieira a képviselőség és a városi tanács elnöki tisztsége mellett számos más feladatot is ellátott. Kerületi tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), a korábbi kerületi főtanács (Junta Geral) elnöke, az Irgalmasság Szent Háza (Santa Casa da Misericórdia), a jótékonysági testvérület igazgatási bizottságának (Comissão Administrativa) elnöke, a Menhely Bizottságának tagja, a Filoxéraellenes Bizottság tagja, a Kereskedelmi Egyesület titkára, majd elnöke, a Monte-i vasút (Caminho de Ferro do Monte) társaság közgyűlésének elnöke és a társaság igazgatója, valamint a Madeirai Szövetség (Aliança Madeirense) biztosítótársaság közgyűlésének elnöke volt stb., stb. A korábbi Funchali Jótékonysági Egyesület különösen jelentős szolgálatokat köszönhetett neki. Kiváló ügyvéd volt, és odaadóan támogatta a madeirai mezőgazdaságot.

Dr. Manuel José Vieira viselte a királyi tanácsosi címet (carta de conselho). Később a Nossa Senhora da Conceição de Vila Viçosa-rend nagykeresztjével tüntették ki azért a valóban figyelemre méltó módért, ahogyan a várost képviselte I. Károly és Amália császárné egykori uralkodók 1901-es szigeti látogatásakor. Tagja volt a Coimbrai Intézetnek, az Írók és Újságírók Egyesületének és a Lisszaboni Földrajzi Társaságnak (Sociedade de Geografia de Lisboa).

Egyik szerkesztője volt a Revista Juridica című hetilapnak, amely 1870. október 19-én indult ebben a városban. Több funchali újságba is írt, köztük az O Direito (’A Jog’) és a Diário Popular (’Népi Napilap’) című lapokba. A Képviselőház 1883. május 7-i, 1884. február 13-i és 1888. július 7-i ülésén elmondott beszédeit füzetekben is kiadták (Questão da propriedade na Madeira). Funchalban hunyt el 1912. június 12-én. Lásd: A pénzrendszer egységesítése és Rua da Carreira.