A város vízellátása

A város ivóvízellátására szolgáló vízelosztó hálózat első tervei 1890-ből származnak. A városi tanács (Câmara Municipal) az 1891. július 9-i ülésén úgy döntött, hogy pályázatot ír ki az ellátáshoz szükséges munkákra. A kivitelezésre azonban csak jóval később, újabb alapos vizsgálatok után jelentkeztek vállalkozók. A munkálatok sajnos még mindig nem fejeződtek be.

Luiz da Rocha Machado 1900. május 22-én, a tanácshoz a február 8-i hirdetmény alapján benyújtott ajánlatában vállalta a Funchal városának ivóvízellátásához és csatornázásához szükséges valamennyi munka elvégzését 359 000 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) összegért. Június 16-án neki ítélték oda a munkákat, az odaítélésről szóló okiratot pedig 25-én írták alá.

Az 1900. augusztus 14-i rendelet jóváhagyta a Luiz da Rocha Machadóval kötött szerződés valamennyi kikötését, egyetlen kivétellel: nem hagyta jóvá azt, amely a hajók vízellátását a vállalkozóra bízta volna. Machado úgy vélte, hogy ez sérti az érdekeit, ezért kérte a szerződés felbontását. A tanács még bármiféle munka megkezdése előtt eleget tett a kérésének.

A kudarc ellenére a tanács nem mondott le arról, hogy Funchalt olyan fejlesztéssel lássa el, amelyet a közegészségügyi és a közérdek egyaránt megkövetelt. 1908. július 19-én úgy határozott, hogy a Caixa Geral dos Depósitostól 400 conto kölcsönt vesz fel 5%-os kamatra a tervezett munkákhoz. A kölcsönt a munkák előrehaladásának megfelelően, 50 conto részletekben kellett folyósítani a községnek. A 400 conto fele és az arra eső kamat az államot, a másik fele pedig a kerület főtanácsát (Junta Geral) terhelte, az 1906. január 25-i miniszteri határozat és a főtanács 1908. július 4-i ülésén hozott döntés értelmében.

A tanács és a Caixa Geral dos Depósitos 1908. augusztus 22-én kötött szerződést az említett kölcsönről. Október 17-én pályázatot írtak ki a Tornos forrásainak befoglalására és vizük elvezetésére egy, a Caminho dos Saltos (’vízesések útja’) településrészen (sítio) építendő tározóig. A licit kiinduló összege 32 030 000 réis volt.

A két pályázó, Luiz da Rocha Machado és João Albino Rodrigues de Sousa az 1908. december 22-i tanácsülésen vállalta, hogy 24 380 000 réisért elvégzi a szóban forgó munkákat. A vállalkozási szerződést a következő év január 23-án, a tanács hivatalában felvett jegyzőkönyvvel ítélték oda nekik.

A munkálatok 1910. október 22-én fejeződtek be. A tanács 1911. november 22-én pályázatot írt ki Funchal város ivóvízellátásához és csatornázásához szükséges valamennyi munka elvégzésére, 263 460 escudo kikiáltási összeggel.

Mivel erre a pályázatra senki sem jelentkezett, még két pályázatot írtak ki, immár 276 633 escudo kikiáltási összeggel. A munkát végül 1912. október 21-én João Pinto Correiának ítélték oda, aki vállalta, hogy valamennyi munkát 316 000 000 réisért végez el.

A kerületi bizottság (Comissão Distrital) nem hagyta jóvá az odaítélést. A tanács ezért 1913. június 14-én ismét nyilvános pályázatot hirdetett a már említett munkákra. A szerződést ugyanazon év július 26-án a Luiz da Rocha Machado & C.ª cég nyerte el: ajánlata 24 650 000 réissel volt alacsonyabb a 323 500 000 réises kikiáltási összegnél. Ebből 161 400 000 réis jutott a vízellátási, 162 100 000 réis pedig a csatornázási munkákra.

A tanács döntését, amellyel a munkát az említett cégnek ítélte oda, a kerületi bizottság 1913. augusztus 8-án megerősítette. Az odaítélésről szóló szerződést ugyanazon hónap 23-án kötötték meg; ezt később az 1914. szeptember 22-én felvett jegyzőkönyvben rögzített módosítások érintették.

A Levada de Santa Luzia (’Szent Luca-csatorna’) igazgatási bizottsága (Comissão Administrativa) több alkalommal próbálta akadályozni, hogy a Tornos forrásainak vizét a város ellátására használják. A városi tanácsnak végül sikerült megállapodnia vele. Az 1912. július 3-án kötött okirat elismerte az önkormányzat jogát arra, hogy az említett célra ugyanazokból a forrásokból másodpercenként folyamatosan 18 liter vizet fogjon fel. Az okiratban a tanács bizonyos engedményeket is tett az említett levadának (öntözőcsatornának); szövegét a funchali Diário de Notícias (’Napi Hírek’) 11 291., 11 292. és 11 293. számában közölték. Miután a tanács rendelkezésére álltak a város ivóvízellátásához és egy jó csatornahálózat kiépítéséhez szükséges eszközök és források, lehetetlennek tűnt, hogy bármi akadályozhatná e fontos fejlesztést, különösen a munkák odaítélése után. Sem a tanács, sem a közvélemény nem számolt azonban az európai háborúval: az építőanyagok ára rendkívüli mértékben megemelkedett, és lehetetlenné vált a munkák elvégzése az odaítélés feltételei szerint.

A tanács 1916. november 29-én helyt adott a vállalkozó ugyanazon hónap 20-án kelt kérelmének, amelyben a funchali vízellátásra és csatornázásra kötött szerződés felbontását kérte. A következő év július 25-én a vállalkozó az elvégzett munkák ellenértékének fennmaradó részeként 80 029 468 réist kapott. Korábban, 1915. április 22-én 20 814 918 réist, 1916. április 8-án pedig 8 041 805 réist fizettek ki neki. A tanácstól így összesen 108 886 191 réist kapott.

A vállalkozó az Avenida Manuel de Arriagán és a Rua da Imperatrizon víz- és szennyvízvezetékeket fektetett le, a Rua das Hortason pedig az Avenida de João de Deustól az Avenida de Pedro José de Ornelasig csak szennyvízvezetékeket stb. E vezetékeken kívül a szerződés felbontásakor a tanács különféle gépeket, szerszámokat, eszközöket és anyagokat is átvett. Később, már saját költségén, áthelyeztette a Saltostól (’ugrások’) a Torreãoig (’nagy torony’), majd onnan a jezsuita kollégium (Colégio) kútjáig vezető vízcsöveket. A fentiekből látható, hogy még sok a tennivaló ahhoz, hogy Funchal jó ivóvízhez és korszerű csatornarendszerhez jusson. Mivel azonban az építkezés folytatásának legfőbb akadályai az európai háború végével megszűntek, joggal remélhetjük, hogy a munkálatok hamarosan újrakezdődnek. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy erősödjék a külföldiek által látogatott város jó híre, amelynek éghajlatáról számos kiváló orvos a legelismerőbben nyilatkozott. A funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) igazgatási bizottsága 1929. március 18-án úgy határozott, hogy elnöke, Francisco Silvestre Varela kapitány Lisszabonba utazik, és a központi kormánynál több, a község számára fontos ügyben tárgyal, különös tekintettel a város közegészségügyi infrastruktúrájának kiépítésére. Ugyanazon év június 14-én közzétették a 16 956. számú rendeletet, amely felhatalmazta a tanácsot, hogy a Caixa Geral dos Depósitosnál hétezer conto kölcsönt vegyen fel, kizárólag e munkálatok finanszírozására.

1931. november 3-án Rodrigo Guimarães mérnököt bízták meg a João Von Hafe és Adriano Trigo mérnökök által kidolgozott ivóvízellátási terv korszerűsítésével. 1932. január 19-én árlejtésre (arrematação) bocsátották a vízvezetékek lefektetését a város alsó övezetében, amelyet délen a tenger, északon pedig a 60 méteres szintvonal határolt. A munkálatok értéke 209 250,00 escudo (1911-től portugál pénznem, = 1000 réis) volt; 1932 februárjában kezdődtek, és 1933. november 3-án fejeződtek be.

Az 1932. november 13-i tanácsülésen létrehozták a városi közműszolgálatokat, amelyeknek különösen a közegészségügyi infrastruktúra kiépítését és az ivóvíz háztartásokhoz való eljuttatását kellett felügyelniük. Miután a város középső és felső övezetében végzendő csőfektetési munkák odaítélésére kiírt pályázat kétszer is eredménytelen maradt, a városi közműszolgálatok maguk vállalták el az 552 259,00 escudóra becsült munkálatokat. „Még befejezésre vár egy rövid szakasz, amelyet a Santa Luzia (’Szent Luca’) patakba építendő szifon lát majd el”; a csöveket ekkorra már 3700 méter hosszan lefektették.

Haladéktalanul meg kellett építeni a Levada de Santa Luziánál egy 7000 köbméter befogadóképességű, nagy beton víztározót. Az építkezést 753 640,00 escudóért ítélték oda, a tározót pedig 1934. május 27-én nagyszabású ünnepségen avatták fel.