Funchali Kikötőépítési Önálló Tanács 1Létrehozás, feladatkör és összetétel
Funchali Kikötőépítési Önálló Tanács
Eredeti cím: Junta Autónoma das Obras do Porto do Funchal
A Funchali Kikötőépítési Önálló Tanács bemutatása. Az 1913-ban Funchal kikötőjének fejlesztésére létrehozott testület feladatkörét, összetételét, bevételeit és terveit, a Fumasillal kötött szerződés meghiúsulását, valamint az 1930–33 körül végzett munkálatokat ismerteti.
1Létrehozás, feladatkör és összetétel
Ezt a testületet az 1913. augusztus 13-i rendelet hozta létre. Létrehozásának célját és feladatkörét alapszabályának 1. cikke így határozza meg:
- „A Pontinhánál (’kis fok’) lévő védett kikötőhely szükséges javításai, a kis öböl belső és külső oldalán egyaránt
- rakodógépek telepítése ugyanarra a hullámtörő gátra
- villamos vasútvonal építése a vámházig
- raktárak létesítése a vonal végállomásánál, valamint a város bejáratánál lévő rakpart meghosszabbítása és korszerűsítése
- árurakpart építése a vámház előtt
- parti sugárút nyitása a város bejáratánál lévő rakpart és a Campo Almirante Reis (’Reis admirális tere’) keleti vége között
- kis dokk építése a vámház rakpartja és a Ribeira de Santa Luzia (’Szent Luca-patak’) torkolata között, a sziget kis hajóival folytatott parti hajózás kiszolgálásához szükséges létesítményekkel
- végül minden további kiegészítő létesítmény, így vámházépület, tengeri fertőtlenítőállomás, piac, halpiac, a kikötőkapitányság és az egészségügyi szolgálat számára szolgáló épület, továbbá a feladatkörében létrehozandó valamennyi létesítmény, építmény és szolgáltatás fenntartása, működtetése és hasznosítása.”
Az Autonóm Kikötői Tanács (Junta Autónoma do Porto) a következő tisztségviselőkből és képviselőkből állt: a kerület főtanácsának (Junta Geral) elnöke, a funchali városi tanács elnöke, a Mezőgazdasági Tanács (Junta Agrícola) elnöke, a kerület közmunkáinak igazgatója, a vámház igazgatója, a kikötőkapitány, a Kereskedelmi Egyesület elnöke, a Fejlesztésügyi Miniszter által külön kijelölt tag, a bankházak által választott tag, a nagy- és kiskereskedők szakmai egyesületei által választott tag, valamint a kerület különböző községeinek (concelho) tanácsai által választott tag. A testületnek tagjai voltak a funchali választókerületben megválasztott képviselők és szenátorok is.
Az Autonóm Tanács bevételeit alapszabályának 11. cikke tételesen felsorolta. Ezek a következők voltak:
- a) az importvámokra és a funchali vámház (Alfândega do Funchal) által beszedett községi adókra kivetett 3 százalékos pótlék, az élelmiszerek kivételével
- b) a Madeirai Mezőgazdasági Tanács által beszedett, az égetett szeszre (aguardente, cukornádból vagy borból párolva) kivetett termelési adó éves bevételének 6 százaléka
- c) a Funchal község adófizetői által fizetett, a kerület főtanácsát (Junta Geral do Distrito) illető közvetlen adók beszedésében mutatkozó növekmény 50 százaléka. A növekményt a tanács megalakulásának költségvetési évében, annak második félévétől kezdve kellett megállapítani, az előző három költségvetési év azonos időszakaiban beszedett összegek közül a legmagasabbhoz viszonyítva
- d) a belföldi és külföldi dohányárukra kivetett községi adó bevételének 30 százaléka
- e) a funchali kikötőhely kereskedelmi üzemeltetésének bevétele, a tengertől elhódított földterületek eladása, valamint a raktárak és az említett földterületek, illetve a kormány vagy más szervezetek által a tanácsnak átengedett egyéb területek bérbeadása.
Az 1915. november 27-i miniszteri rendelet (portaria) jóváhagyta az Autonóm Tanács 25 cikkből álló belső szabályzatát. A tanács titkárságának is volt külön belső szabályzata (regimento).
2Tervek és a korábbi bizottság
A főtanács szolgálatában álló Furtado de Mendonça műszaki munkavezető 1915-ben Junta Autónoma das Obras do Porto do Funchal. Memória descritiva e justificativa das obras projectadas címmel füzetet adott ki. Ebben ismertette a kikötőhelyünkön tervezett munkálatok terveit és projektjeit, de a munkát a felsőbb hatóságok nem hagyták jóvá.
Később Francisco Soares Junior mérnök új projektet dolgozott ki, amelyet a Fejlesztési Minisztérium illetékes műszaki hivatalának értékelésére nyújtottak be. Állítások szerint a tanulmány a téma alapos ismeretéről tanúskodik. A következő címmel jelent meg: Junta Autonoma das Obras do Porto do Funchal. Novo projecto das obras do porto artificial do Funchal. Memoria descritiva e justificativa. (Lisboa, 1921, 19 oldal.)
Az autonóm főtanács megalakulása előtt, 1911. december 8-i miniszteri rendelettel bizottságot neveztek ki a funchali kikötőhely fejlesztésére. A bizottság 1912. április 29-én véleményt készített az elvégzendő munkálatokról. Tagja, Adriano Augusto Trigo mérnök jelentős tanulmányt nyújtott be, amely Breves Considerações sobre os melhoramentos de que carece o porto do Funchal címmel füzetként jelent meg. A bizottság nem működött sokáig, és a benyújtott véleményeken kívül más számottevő munkát nem végzett.
3Munkálatok, bevételek és források
Mint már említettük, a kikötői munkálatok autonóm főtanácsát az 1913. augusztus 13-i rendelet hozta létre. Eredeti szervezetét és működésének rendjét az 1915. november 27-i, az 1926. július 2-i, az 1934. február 6-i és az 1936. szeptember 5-i rendelet módosította. A testület szélesebb hatáskört és új bevételi forrásokat kapott, hogy teljesíthesse a létrehozásakor kitűzött célokat. Fennállásának első éveiben az autonóm főtanács csupán a bevételeit szedte be; ezek szolgáltak alapul az 1922 márciusában kiírt pályázathoz, amelyen egy vállalkozási szerződést kívántak odaítélni, és így megkezdeni a korábban tervezett munkálatokat. Erre a pályázatra nem érkezett ajánlat, ezért 1923 januárjában másodikat írtak ki. Az építkezést az akkor Londonban megalakult Fumasil Company Limited cégnek ítélték oda. A sajtóban folytatott hosszú vita, a központi hatalomhoz intézett beadványok, a bírósági jogorvoslati kérelmek, a Köztársaság Főügyészségének véleménye stb. után 1928-ban a főtanács és a Fumasil Company közötti szerződést megszűntnek tekintették. A főtanács így szabadon írhatott ki új pályázatot e munkálatokra.
Miután műszaki igazgatót neveztek ki a funchali kikötőben elvégzendő munkálatok élére, az autonóm főtanács tevékenysége eredményesebbé vált. Ez hamarosan megmutatkozott a sziklasziget és Pontinha között álló gátat védő hullámtörő megerősítésében: 1930 áprilisa és 1931 márciusa között 239 tömböt készítettek, összesen 4784 m³ térfogattal, 590 000 escudo (1911-től portugál pénznem, = 1000 réis) költséggel. Erre a munkára sürgősen szükség volt, mert az 1926. december 15-i nagy vihar súlyosan megrongálta a gátat, amelyet a közeli, teljes pusztulás veszélye fenyegetett. A helyi körülmények ugyancsak sürgetővé tették az Entrada da Cidade (’a város bejárata’) rakpartjának meghosszabbítását. Az erre kiírt pályázat 1930. október 30-án zárult le; az építkezést 4 763 000 escudo összegért a Nederlandsche Maatschappij Voor Havenwerken cégnek ítélték oda. A rakpart meghosszabbítása 80 méter hosszú és 16,4 méter széles lett volna, öt nagy tömbből, összesen 3337 köbméter térfogattal. Az első tömböt 1932. június 25-én, az ötödik és egyben utolsó tömböt pedig 1933 januárjában helyezték el a kijelölt helyén. (Lásd: Cais.)
Az autonóm főtanács fő bevételi forrása a dohány behozatalára kivetett, a funchali vámházban beszedett adó. Ennek 1923 és 1932 közötti bevételeit az alábbiakban foglaljuk össze:
| Év | Adóbevétel (escudo) |
|---|---|
| 1923 | 24 930,79 |
| 1924 | 24 542,72 |
| 1925 | 2 147 068,71 |
| 1926 | 2 847 403,55 |
| 1927 | 3 086 744,47 |
| 1928 | 2 966 987,57 |
| 1929 | 2 838 127,89 |
| 1930 | 3 486 740,16 |
| 1931 | 3 836 731,01 |
| 1932 | 3 864 564,28 |
A kikötői munkálatok autonóm főtanácsának személyzete egy mérnök-igazgatóból, egy számviteli vezetőből, egy irodavezetőből, egy írnokból, a Cais da Pontinha (’kis foki rakpart’) egy „felügyelőjéből”, egy munkanyilvántartóból, egy raktárfelügyelőből és egy hivatalsegédből áll. A témáról bővebb tájékoztatást nyújtanak e Elucidárióban a Cais, a Molhe da Pontinha és a Porto do Funchal című szócikkek, valamint a következő írások:
- Adriano Trigo mérnök, Breves considerações sôbre os melhoramentos de que carece o porto do Funchal, 1912
- Lei Organica da Junta, 1914
- Furtado de Mendonça mérnök, Memória descritiva e justificativa das obras projectadas. . . », 1915
- Lei Organica e Regulamento da Junta Autonoma, 1917
- Francisco Antonio Soares, Novo Projecto das obras do porto artificial do Funchal, 1921
- Obras do Pôrto do Funchal, a Companhia das Obras do Porto kiadásában, 1926
- Obras do Porto do Funchal, három egyetemi tanár szakvéleménye, 1926
- A Questão do Porto do Funchal, a kormányhoz intézett beadvány, 1927
- Documentos relativos á questão do porto do Funchal, 1928
- Rodrigo Antonio Machado Guimarães mérnök, Construção do prolongamento do cais da Entrada da Cidade, 1933
- ugyanő, Protecção do quebra-mar da Pontinha, 1931
- Adolfo Loureiro, Os Portos Maritimos de Portugal e Ilhas Adjacentes, 5. kötet, 1910
- valamint Fernando Augusto da Silva atya, Dicionário Corografico do Arquipelago da Madeira.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 10-
Bizottságot neveztek ki a funchali kikötő fejlesztésére.
-
A kikötői bizottság jelentést adott ki a funchali kikötőben szükséges munkálatokról.
-
Rendelettel létrehozták a Funchali Kikötőépítési Önálló Tanácsot.
-
Jóváhagyták a Funchali Kikötőépítési Önálló Tanács belső szabályzatát.
-
A funchali kikötő építési szerződését a Fumasil Company Limited nyerte el.
-
Egy nagy vihar súlyosan megrongálta a Pontinha hullámtörőt.
-
A funchali kikötőépítésre a Fumasil Companyval kötött szerződést felbontottnak nyilvánították.
-
239 betontömböt készítettek a funchali kikötő Pontinha hullámtörőjének megerősítésére.
-
Lerakták a Funchal bejáratánál lévő rakpart meghosszabbításának első blokkját.
-
Elhelyezték a funchali városi rakpart bővítésének utolsó tömbjét.
Hely
Említett helyek · 06
Külföldön
- Cais da Entrada da Cidade
Funchal. Rakpart, amelyet 1932–33-ban 80 méterrel hosszabbítottak meg.
A Cais da Entrada da Cidade Funchal kikötői rakpartja Banger oszlopának közelében; itt szálltak partra a látogatók, és innen, kelet felől indul a Pontinhához vezető út. 1932–33-ban 80 méterrel meghosszabbították.
- Campo Almirante Reis
Funchal. A tervezett tengerparti sugárút keleti végpontja.
A Campo Almirante Reis, korábbi nevén Campo D. Carlos, tér Funchal Santa Maria Maior egyházközségében; ma az egykori Campo das Loucast is magában foglalja. Labdarúgó-mérkőzéseket játszottak itt, köztük az első szervezett mérkőzést. Strandfürdő-létesítményeknek, kerékpáros ünnepségeknek és az 1901-es, pavilonokban rendezett kiállításnak is helyet adott. Az Anfitrite jachtot 1921-ben itt építették; a teret az ötszáz éves évforduló lovas- és sportjátékainak helyszínéül, valamint a tervezett tengerparti sugárút keleti végpontjául szánták.
- Funchal
Város, amelynek kikötőjét a testület igazgatta.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- London
United Kingdom. Itt alapították meg a kivitelező Fumasil Companyt.
A brit főváros, ahol számos Madeiráról szóló angol mű jelent meg, köztük a du Canes, Embleton és Bloxam munkái. Mason Funchal páratartalmával vetette össze a városét, és innen származott a São Tiago-erőd tüzérségi felszerelése. Itt rendezték meg az 1909-es alkalmazott kémiai kongresszust.
- Pontinha
Machico. A kikötői hullámtörő helye; kijavítása a testület egyik fő feladata volt.
Pontinha a funchali öböl nyugati végén fekvő parti földnyelv. Eredetileg Ilhéusnak nevezték két sziklás kis szigete után, amelyeket később falakkal, majd az 1889-ben elkészült hullámtörővel kötöttek össze a parttal. Az Elucidário bemutatja erődjeit, kápolnáját, világítótornyát, utasmólóját és útját, az 1757-es és 1892-es viharkárokat, valamint az 1901-től ott működő tengeri fertőtlenítőállomást. Itt szálltak partra olyan nevezetes látogatók, mint a nuncius és Leopoldina főhercegnő. Egy azonos nevű településrész Machico egyházközségének főbb településrészei között is szerepel.
- Ribeira de Santa Luzia
Funchal. Torkolata közelében egy kis dokkot terveztek.
A Ribeira de Santa Luzia a Funchalt átszelő három patak egyike; a bal partján álló Santa Luzia-kápolnáról kapta a nevét. Partjai valószínűleg az első levadákkal öntözött földek közé tartoztak, és a 17. század végén négy cukormalom állt mellettük. A Santa Luzia-, a Moinhos- és a D. Isabel-levadát táplálja; jobb partján állt a jezsuiták fundoai rezidenciája.
Személyek
Említett személyek · 06- Adolfo Loureiromegh. 1911
Az Os Portos Marítimos de Portugal e Ilhas Adjacentes (1910) szerzője; művét forrásként idézik.
- Adriano Augusto Trigoszül. 1862
Az 1911-es kikötői bizottság mérnöke; 1912-ben tanulmányt írt Funchal kikötőjének fejlesztéséről.
-
A testületnél dolgozó közmunkák építésvezetője; 1915-ben egy jóvá nem hagyott kikötőfejlesztési tervet tett közzé.
-
Pap, a forrásként idézett Dicionário Corográfico do Arquipélago da Madeira szerzője.
-
Mérnök, aki új tervet készített Funchal kikötőjéhez; ezt 1921-ben Lisszabonban tették közzé.
-
Mérnök, aki a városi rakpart meghosszabbításáról (1933) és a Pontinha hullámtörőjének védelméről (1931) írt.