Ribeira Brava (vikomt)

Francisco Correia Heredia, aki a nemesi címek eltörlése után a Francisco Correia Heredia Ribeira Brava (’vad patak’) nevet vette fel, 1852. április 2-án született abban az egyházközségben (freguesia), amelyről később a címét kapta. Apja António Correia Heredia tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe; lásd ott), anyja Dona Ana de Bettencourt Heredia volt. A legrégebbi és legelőkelőbb madeirai családok leszármazottja volt (lásd: Heredia). Az 1871. május 4-i rendelettel vikomti címet kapott.

A város gimnáziumában (liceu) tanult, majd a korábbi felsőfokú bölcsészeti képzésre (Curso Superior de Letras) járt.

Tevékenyen részt vett a politikában, és a korábbi progresszív párt egyik kiemelkedő alakja volt. Többször megválasztották képviselőnek; az 1897–1899-es törvényhozási ciklusban Madeirát képviselte. Bragança, Beja és Lisszabon kerületében polgári kormányzóként (governador civil) is szolgált. Meghatározó szerepet játszott az Alpoim tanácsos vezette progresszív pártszakadásban, és több olyan forradalmi mozgalomban vett részt, amely siettette a monarchia bukását.

A köztársaság létrejötte után dr. Afonso Costa párton belüli irányzatához csatlakozott; Costának nagy tisztelője és barátja volt. Madeira helyi politikájában vezető szerepet töltött be, és az 1911–1915-ös, valamint az 1915–1917-es törvényhozási ciklusban a Cortesben (a portugál országgyűlésben) képviselte a szigetcsoportot.

Néhány évig a madeirai Mezőgazdasági Tanács (Junta Agrícola) elnöke volt. Több figyelemre méltó vállalkozást indított, ezek gyakorlati eredménye azonban csekély maradt. Ez a közigazgatási testület – amint másutt már rámutattunk (II. kötet, 197. oldal) – nem váltotta be a működéséhez fűzött nagy reményeket, pedig jelentős szerepet kellett volna játszania szigetcsoportunk felvirágoztatásában.

Tagja volt a kerület főtanácsának (Junta Geral do Distrito), a Funchali Kikötőépítési Önálló Tanács (Junta Autónoma das Obras do Porto do Funchal) és az Irgalmasság Szent Háza (Santa Casa da Misericórdia), a jótékonysági testvérület igazgatási bizottságának (Comissão Administrativa) is. 1893 körül az Argentin Köztársaságban tartózkodott, ahol a Casa Armstrong birtokait igazgatta. Gyakran nyílt alkalma arra is, hogy segítsen Faria vikomtjának az országba látogató magas rangú személyek fogadásában. Néhány évig Párizsban élt: sok íróval tartott kapcsolatot, és a főváros legelőkelőbb társaságába járt. Ennek köszönhetően tökéletesen elsajátította a francia nyelvet.

Ribeira Brava vikomtját 1918. október 16-án Lisszabonban ölték meg, amikor más politikai foglyokkal együtt a polgári kormányzóságról (Governo Civil, kerületi közigazgatás) egy erődbe kísérték, ahol fogva kellett volna tartani. Azt mondják, hogy a politikai foglyok rátámadtak a kísérő őrségre, amely közvetlen közelről leadott sortűzzel válaszolt, és hét foglyot megölt. Lásd: Ribeira Brava (egyházközség).